insanity ✨ hemmings

trente-deux

Nem tudtam elhinni. Levegőért kapkodtam, miközben a hajamba túrva előre-hátra hintáztam.
- Nem lehet igaz, nem lehet igaz, nem lehet igaz - kántáltam csukladozva.
A tekintetem lesiklott a hasamra, és próbáltam elképzelni, hogy ott most egy ember fejlődik, ám ettől még csak jobban zokogni kezdtem.
Hirtelen a szám elé kaptam a kezem, a következő pillanatban meg már a wc fölé hajolva öklendezni kezdtem. Néhány perccel később remegve, könnyes szemmel rogytam vissza a helyemre. Minden erőmet összeszedve sikerült feltápászkodnom a földről, majd a mosdóba kapaszkodva kiöblítettem a számat, majd véletlenül a tükörbe néztem. Nem ismertem azt az alakot, aki visszenézett rám. Hamuszürke arc, csapzott haj, remegő, kiszáradt ajkak, karikás szemek. Ebből a lányból hogyan lesz valaha anyuka?
Ettől a gondolattól újra elfogott a hányinger, azonban mielőtt újra a wc kagyló felé tudtam volna rohanni, hallottam, ahogy kinyitódik a bejárati ajtó. Az ereimben megfagyott a vér.
- Megjöttem! - kiáltotta Luke. - Hol vagy, April? - szólt rövid idő után.
Én már addigra a földön guggoltam, miközben összeszedtem a teszteket, amiket terveim szerint ki akartam dobni a szemetesbe, viszont mikor felegyenesedtem, az ügyetlenségem, vagy inkább a félelem miatt a remegő kezeim közül egyszerűen kiesett minden. Lehajoltam értük, de már késő volt. Luke akkor lépett be a fürdőbe.
- April, mégis mi... - kezdte, azonban elhallgatott. Nem mertem felnézni, így csak lehajtott fejjel vártam, hogy mi fog történni, miközben patakokban folytak a könnyeim.
Aztán megláttam magam előtt Luke fekete bakancsait, majd megfogta mindkét kezem, és segített felállni. Ezután sem engedett el, aminek örültem, mert teljesen biztos voltam benne, hogy azonnal összeesnék. Mindenáron próbáltam elkerülni a tekintét, azonban mikor megragadta az állam, és gyengéden maga felé fordított, nem tudtam mihez kezdeni. Muszáj volt ránéznem. És amit láttam, azt megdöbbentett. Hónapok óta már csak haragos, megszállott, szigorú pillantásokhoz voltam szokva, most azonban Luke elérzékenyülten pislogott, az ajkai őszinte mosolyt formáltak, az arcáról pedig sugárzott, hogy soha nem volt még boldogabb. És én ettől még jobban zokogni kezdtem. 
Váratlanul a térdeire borult, majd a remegő kezét a hasamra helyezte, aztán felhajtotta a felsőm, és egy puszit nyomott rá, míg én álltam, és úgy éreztem, mindjárt megfulladok. Könnyektől csillogó szemekkel pillantott fel rám, nekem pedig megszakadt a szívem. Lassan felegyenesedett, majd megcsókolt úgy, ahogy nagyon régen tette, amibe akkor mindig beleszédültem, most viszont sírni akartam. Luke két keze közé fogta az arcom, hüvelykujjával pedig letörölte a könnyeimet.
- Babát várunk. Érted, April? Szülőkké válunk, családot alapítunk! Most már örökre együtt leszünk - mondta könnyes szemekkel, majd magához húzott, s belepuszilt a hajamba.