Titkok és Hazugságok I. /Befejezett/

25. Szív kell? Vedd el az enyémet!

A nap további részében egészen felszabadult voltam, mintha eltűnt volna rólam egy teher, amit idáig hurcoltam. Erősnek éreztem magam, boldog voltam, hogy végre sikerült szembe szállnom valakivel, egy rosszakarómmal, aki mindent megtett volna pusztán féltékenységből, de ebben csak az fájt a legjobban, hogy a legjobb barátnőm tette ezt velem. Azonban nagyon bízom benne, hogy ezt vissza fogja kapni az élettől, a sorstól, amely kiszámíthatatlan. Bármi megtörténhet, amire nem tudunk felkészülni, és én nem szeretnék egy pillanatig se Mary közelében lenni.
Bár az vígasztalt, hogy a veszekedésünk után nem sokkal később Danny magára hagyta Maryt, és eléggé dühösnek tűnt. Kedvem lett volna utána menni, és megölelni, elmondani neki, számíthat rám, még akkor is, ha fájdalmat okozott. Azt akartam, hogy érezze ugyanazt, mint én. Akartam, hogy érezze a heves szívverésem, lássa a pírt az arcomon, a remegő végtagjaimat, azt, hogy mindezt az ő jelenléte váltja ki belőlem. Tudatni akartam vele, hogy szeretem az első pillanattól fogva, és hogy szükségem van rá, mert nélküle egy roncs vagyok. De mindezt nem tehettem, mert Sara megakadályozott, mondván hadd szenvedjen egy kicsit ő is, mert megérdemli. Lehet, igaza van, ám nekem ez csak még jobban fájt. Sose bírtam elviselni mások szenvedését, hogy kigúnyolják és megalázzák őket. Olyankor mindig azon voltam, hogy segítsek nekik, és valamennyire kiálljak értük, annak ellenére is, ha még magamért se tudtam annyira. Ez azonban nem számított, mert a társaim örültek, hogy van egy védelmezőjük.
Miután hazaértünk, azonnal elfoglaltam a fürdőt, hogy megtisztítsam magamat a sótól és a mai eseményektől, bár az utóbbi emléke sokkal jobban meg fog maradni, mint az, hogy majdnem megfulladtam. A zuhany alatt állva átgondoltam az elmúlt négy évet, pontosabban a Maryvel való barátságom időszakát, és rá kellett jönnöm, hogy Mary igazán jó színész. Elég sokáig hordta a maszkját, ami eltakarta az igazi valóját, de ez ma leesett róla, és kiderült, nem is olyan angyal, mint azt az emberek hitték. Sokkal inkább egy álszent ribanc.
Mikor elkészültem, felvettem a pizsimet. Tudom, nevetséges már kora este hálóruhát venni, de már nem szándékoztam elmenni sehova, sokkal inkább megnéztem volna egy filmet, vagy társasoztam volna a családommal, esetleg videójátékoztam volna. Úgyhogy ennek fejében mentem le vacsorázni, és Saraval megbeszéltük, hogy csinálunk egy táncpárbajt. Ez egy videójáték, még mielőtt bárki véresen komolyan venné.
Étkezés után Sara megkereste a játékot, a dobozon már meg se lepődtem, ugyanis egy Justin Bieber koreográfiákat tartalmazó lemezt tartalmazott. Fontos megjegyezni, hogy Sara hatalmas rajongója a srácnak. Kívülről fújja a dalait, és az összes koreót tudja, sőt amikor a suliban táncversenyt rendeztek csapatoknak, Sara bevett, mondván kiválóan táncolok, ezáltal nyerni fogunk, így megtanította nekem is. Mindet. Meglepő módon élveztem, de azóta se kedveltem meg a hollywoodi hírességet.
- Felkészültél? - kérdezte Sara.
- De még mennyire. - feleltem elszántan, ő pedig elindította az első menetet, és felcsendült a Boyfriend, ami Sara nagy kedvence, nekem csak a tánc tetszik.
Három menetet toltunk végig, de akkor Sara feladta, mert folyton kikapott, mivel pár lépést elhibázott és emiatt egy sereg pontot elveszített, ez viszont csak is rajta múlt. Azonban igazán jól éreztem magam, a negatív gondolataim elszálltak, egyszer se jelent meg előttem Mary, se Danny, csak is a felhőtlen öröm, semmi más. Aztán megjelent Alex a Nagyfiúk 1-2-vel a kezében, mondván már rég meg akarta nézni, de sose volt rá ideje, mert mindig csinálnia kellett valamit, például mosogatni. Eközben pedig látványosan elkezdett szenvedni, amit lehetetlenség volt nevetés nélkül kibírni, és még ahhoz is lusta volt, hogy betegye a lemezt a lejátszóba, mivel "túl messze volt". Úgyhogy megtettem helyette én, és elindítottam. Közben Marc is megérkezett a szerelésből (a másik motorját bütykölte), így együtt néztük. Ám nem tudtam sokáig élvezni a filmet, mivel a telefonom üzenetet jelezve folyamatosan csipogott, meg zenélt. Egész idő alatt Danny zaklatott csak azért, hogy beszélhessen velem, de nem reagáltam rá. Csak hogy ez kiakasztotta Marcot, így felvette, közben pedig kivonult a nappaliból.
- Szerinted mit akarhat? - kérdezte suttogva Sara.
- Beszélni velem.
- És te vele? - szólt bele Alex le sem véve a szemét a képernyőről.
- Fogalmam sincs. - feleltem őszintén. - Az egyik részem igen, a másik nem.
- Hadd szenvedjen még egy kicsit. - mondta Sara. - Amúgy is azt akartad, hogy érezze, amit te is.
Saranak igaza van. Egy hét alatt többet szenvedtem Danny miatt, mint bárki más miatt, és csak azért, mert szeretem. Miért kell a szerelemnek ilyen nehéznek lennie?
Másnap reggel aztán belevetettük magunkat a pakolásba, amibe a héten alaposan belejöttem. Ki a Ross-házból, be a lakásba, majd ki a lakásból és be a Marquez-házba. Őrült egy hét, az már biztos, de most legalább az utazáshoz csomagoltunk. Szokásomhoz híven az időjáráshoz készítettem ki a ruháimat. Mivel egészen nyárias meleget mondanak, ezért jó néhány rövidnadrágot, ujjatlan felsőt, és szandált raktam a bőröndbe, valamint fürdőszobai kellékeket, amit aztán levittem az előszobába. Ahhoz képest, hogy csak a legszükségesebb holmikat pakoltam bele, nehéz volt. Ezután pedig hozzáláttam a reggelihez.
Anyu ma is amerikai palacsintát készített, amit élvezettel fogyasztottam el. Egyetlen morzsát se hagytam magam után, emiatt Alex azt mondta, hogy szemét vagyok, mert ő is pont azt akart enni. Hát így járt.
A délelőtt folyamán meglátogattuk nagyapát, akit először alaposan megleptem. Nem hitte el, hogy tényleg én vagyok az unokája, de a szemem meggyőzte, mivel meglátta benne ugyanazt a szikrát és tüzet, mint a fiúkéban. Emiatt nem is kételkedett, hogy az ő vére vagyok. A múlt vasárnapi teljesítményem pedig alaposabb tanúbizonyságot nyújtott számára. Meg is jegyezte, hogy a rajtnál azt hitte, Marc volt az, aki ennyire visszaesett, de aztán rájött, hogy nem ő volt az, hanem az egyetlen lányunokája verekedi át magát a tömegen, és harcol a jobbnál jobb eredményért. Azonban ez még hagyján, de most kikötötte, hogy a következő versenyt is tegyük ilyen izgalmassá. Szerintem ez nem lesz gond.
Ebéd után egyenesen a reptérre mentünk, ahol egyből letámadtak minket a rajongók. Egy sereg autogrammot adtam, és egy csomó közös kép is készült. Jó érzés volt ez a rengeteg elismerés és dicséret, amit kaptam. Nem is sejtettem, hogy ennyi embert sikerült lenyűgöznöm, pedig Marc megmondta, hogy hatalmas nyomot hagytam bennük, viszont arra nem számítottam, hogy ekkorát. A becsekkolás után beszálltunk a gépbe. Fura volt utasszállítóban utazni, mivel már megszoktam a magángépet, amit akkor használok, amikor csak akarok, ami mindig kéznél van, ha kell. Bár Richard azt mondta, hogy az összes ajándék, amit valaha kaptam tőle, az enyém is marad, nem kell visszaadnom őket, de ehelyett átruháztam a gépet és az Audit Saranak, aminek kifejezetten örült, ahogy én is, mivel mindig túlzásnak tartottam az ilyen drága holmikat, most pedig legalább valaki élvezetét leli bennük. Pusztán egyetlen dolog szomorított el, hogy nem egy helyre szól a jegyünk, így történhetett az, hogy Danny mellé kerültem. Remek. Amint leültem, két féle vibrálást éreztem kettőnk között. Egyrészt boldog voltam, hogy ott van mellettem, másrészt viszont feszült lettem tőle. Egyszerűen képtelen voltam ellazulni, a felszállásig végig kattogott az agyam, hogy megszólítsam-e vagy se, vagy ha meg is szólítom, mit mondjak neki. Vágjak a fejéhez néhány dolgot, hogy mennyire fájt a viselkedése, hogy mennyire üresnek és sebezhetőnek éreztem magam, hogy mennyire szenvedtem csak azért, mert túlságosan is szeretem, és hogy Marc a bátyám? Ezt kellett volna, de nem mertem kimondani őket. Féltem, hogy akkor ki fogok akadni, és sírásban török majd ki, amihez már így is közel álltam, sőt...
- Hé. - fordította maga felé a fejemet Danny. - Minden rendben? - kérdezte gyengéden, amitől a szívem egy hatalmasat dobbant.
- Persze. - töröltem le egy kósza könnycseppet, és megláttam, amint kigyullad a szabad mozgást jelző lámpa. Azonnal kicsatoltam az övem. - Ki kell mennem. - közöltem és nyomban felálltam.
Sebesen haladtam el Marc és Alex mellett, egyenesen be a mosdónak nevezett apró fülkébe. Ott aztán előtörtek belőlem a Dannyval kapcsolatos emlékek. A találkozásunk, aztán az aznap este, amikor megmentett Carlostól, a közös lovaglás, ami számomra felejthetetlen volt, aztán ott volt az a mosoly, amikor észrevett, ahogy a bokszutcából nézem a rajtját, és a győzelmét követő ölelés, végül a fekete leves. Ahogy haragban vált el tőlem, és ezzel mély fájdalomba taszított, aztán meg ott volt Mary, akivel vígan csókolózott a parton és jól érezte magát, egészen a felszólalásomig. Mindez túlságosan is sok volt, és eltört nálam a mécses. Nem bírtam tovább, muszáj volt kiadnom magamból. A mellkasomat igazán szűknek éreztem, és emiatt hatalmas nyomás alakult ki benne. A szívem még jobban elhasadt, már-már darabokra tört, mintha szétrobbant volna.
- Vicky. - hallottam meg Danny aggódó hangját. - Kérlek szépen, nyisd ki! - kérte, én pedig erőt vettem magamon, megmostam az arcomat, ami a sírástól kissé felpuffadt, megtöröltem, majd kinyitottam az ajtót. Danny ott állt aggódva nézve végig rajtam. Áradt belőle a féltés, az odaadás és a szomorúság, mintha elveszített volna valami fontosat, nekem pedig eszembe jutott Mary.
- Mehetsz. - mondtam "kedvesen", és elindultam a helyemre.
- Várj. - kapta el a karomat, és a személyzet részlegébe vezetett. Érintésétől ismét éreztem azt a különös bizsergést, amit már régen tapasztaltam. Egy pillanatra elfelejtettem a gondjaimat, amik már egész héten kínoztak. A szívem hevesen vert, ezáltal a vérkeringésem is felgyorsult, a sejtjeim szinte versenyt futottak egymással, és elfoglalták a helyüket az arcomban, ezáltal pírba borítva azt. - Beszélni szeretnék veled.
- Miről?
- Szeretnék bocsánatot kérni a múltkoriért. - mondta, amitől kissé enyhült a fájdalmam. - Egy barom voltam.
- Enyhén szólva. - fontam össze a karomat magam előtt.
- Nagyon sajnálom. De egyszerűen elborult az agyam, amikor megláttalak Marc-kal, és hogy mennyire jól érezted magad vele.
- Féltékeny voltál? - kérdeztem mosolyogva, ami megnyugtatott. Saranak igaza volt.
- Igen. - húzta el a száját. - Hiba volt, hogy neked estem, és nem hagytam, hogy megmagyarázd.
- Eléggé. - léptem hozzá közelebb.
- Tudom. - tett felém egy lépést, és megsimította az arcomat. - Pocsékul éreztem magam utána, egyszerűen nem találtam a helyemet. Miután ott hagytalak, az életem mintha semmivé foszlott volna.
- Aztán találkoztál Maryvel. - vettem le a kezét a tarkómról. - Akivel igazán boldognak tűntél.
- Kezdetben az is voltam. - támaszkodott a mosogatóra.
- Kezdetben? - csodálkoztam.
- Aha, néhány hónappal ezelőtt. - felelte. - De mostanában már nem, egészen múlt csütörtökig. - emlékeztett a találkozásunk napjára, amibe belepirultam és a tenyeremmel elfedtem az arcomat. - Ne takard el! - kérte. - Ahhoz túlságosan jól áll. - vette le a kezem és nem engedte el. - Tudod, aznap este nem volt véletlen, hogy a parkban jártam. - mondta, amitől elkerekedett a szemem. - Rossz előérzetem támadt, amikor elhagytad a szállodát, így utánad mentem. Aggódtam érted, és azt hiszem jogosan. Amikor megláttam azt a srácot, csak az járt a fejemben, meg kell mentenem téged, mert valami azt súgta, hogy egyszer még fontos leszel nekem. - fejezte be halvány mosollyal az arcán, amitől kellemes melegség járta át a testem, de egy dolog nem hagyott nyugodni.
- Ha így van, akkor mi volt az tegnap Maryvel a parton?
- Mary felhívott, és kényszerített, hogy játszam el, mennyire boldog vagyok vele, máskülönben mindenkinek azt mondja, megerőszakoltam.
- Tessék? - hátráltam el tőle, de követett.
- Nem történt meg. - próbált megnyugtatni. - Soha nem tenném meg egyetlen lánnyal sem. Higgy nekem!
- De akkor miért mondta?
- Mert képtelen elfogadni, hogy mást szeretek. - válaszolta, amitől az a valami, ami kissé már összeállt, újra eltört bennem. A szemembe könny szökött, és egy cseppje lefolyt az arcomon, amit Danny letörölt, és magához ölelt, de eltoltam, és inkább visszamentem. Letöröltem a sós folyadékot, majd leültem Marc mellé, aki szúrós szemmel figyelte a helyére igyekvő brit pilótát.
Az út nagyjából tizennégy óra lehetett. Közben átbeszéltük a teendőinket, vagyis leszállás után, legyen akármilyen késő is, lesz egy interjú, utána pedig elfoglaljuk a szobákat, és mindenki azt csinál, amit akar, holnap pedig elkezdődik a munka. Legalább is hármunknak, mert Sara szerintem végig shoppingolni fog, apu meg agyon izgulja magát miattunk a bokszban. Szóval ez is olyan szokványos versenyhét. Az interjú miatt úgy gondoltam, hogy muszáj kipihentnek lennem, ezért hosszú órákon keresztül aludtam, és csak a leszállás előtt tíz perccel ébredtem fel. Akkor vettem észre, hogy közben Marc vállára hajtottam a fejem. Aha, szóval az volt az a kényelmes valami.
Leszálltunk a gépről, és már a folyosó kijáratánál lerohantak minket, csak úgy mint otthon. Fogalmam sincs, mikor fogom megszokni ezt. A rajongókkal való találkozás után elindultunk az interjú helyszínére, míg apu és Sara a szállodába mentek. Legalább a cuccainkkal nem kell bajlódnunk. Bementünk az interjúszobába, ahol egy riporter várt minket, ahogy Texasban is. Leültünk egy-egy székre, addig a nő előkészítette a kérdéseit és a magnóját, majd belekezdett. Azt hiszem, ez az újságíró még rámenősebb volt, mint a múltkori. Csoda, hogy most nem akadtam ki. Mindenre kíváncsi volt, kezdve az állítólagos csókunkkal, mire Marc és én egymásra néztünk, majd elnevettük magunkat, így Alex felelt helyettünk.
- Tudja, Vicky a húgunk. - mutatott rám.
- Hogyan? - tátotta el a száját a nő.
- Így igaz. - helyeseltem. - Alex és Marc a testvéreim.
- De akkor az a csók mi volt?
- Görcsöt kaptam, és elmerültem, Marc pedig megmentette az életemet. - mondtam el a fél igazságot, ugyanis nem akartam, hogy az egész világ megtudja, hogy Danny miatt történt a balesetem.
- Ó, értem. - nyugtázta a riporter. - És mi a helyzet Danny Kenttel?
- Barátok vagyunk. - feleltem a lehető leghihetőbben.
- Egész biztos? - vonogatta a szemöldökét.
- Teljesen. Semmi több.
- Hát jó. - sóhajtotta, ezzel pedig én is megkönnyebbültem, bár nem adtam jelét, mert azt biztosan észrevette volna.
Az interjú után a szállodába mentünk, ahol a recepción utánakérdeztünk a szobáknak, majd felmentünk. Összesen három szobánk volt, egy apunak, egy a fiúknak, és egy Saranak és nekem. Amint beértem a miénkbe, mindenhol a szobatársam cuccai hevertek. Szívderítő látványt nyújtott, az biztos. Fogtam a bőröndömet és kipakoltam a cuccaimat egyenesen a szekrénybe. Miután végeztem, Sara is elkészült a fürdéssel, én pedig felváltottam. Igazán üdítő volt egy hosszú út után, főleg a Dannyval folytatott beszélgetés után. Egyszerűen nem értem őt. Először azt mondta, valami azt súgta neki, hogy egyszer még fontos leszek neki, utána pedig azt, hogy mást szeret, majd megölelt. Na, várjunk egy kicsit.
- Nem, az nem lehet. - mondtam magamnak hitetlenkedve. Aztán leesett. A jelek, amikről Danny beszélt, az hogy megmentett, minden amit magáról mesélt, a lovaglás, ahol csak ketten voltunk, az a mosoly és integetés a felvezető előtt, a szavai a gépen, hogy féltékeny volt Marcra, hogy a kifakadása után szörnyen érezte magát, és utánam jött, az hogy fontos leszek neki, de talán már az vagyok, valamint az, hogy Mary képtelen elfogadni, hogy mást szeret. - Te jó ég. - ámultam el a felfedezéstől.
Felkapkodtam magamra a ruháimat, nem érdekelt, hogy még csupa víz vagyok, kirontottam a fürdőből és megkerestem Dannyt, akit a folyosó végén meg is találtam. Azonnal észrevett, én pedig szélesen elvigyorodtam, majd odarohantam hozzá. A karjába vetettem magam és megcsókoltam, amit egy perc habozás nélkül viszonzott. Nem volt szükségünk szavakra, hogy megértsük egymást. Minden benne volt egyetlen csókban, az elmúlt hét fájdalmai, magánya, a csalódás, a hiány, az egymás iránt érzett szükség, az öröm és a boldogság. Éreztem, ahogy a belsőmben lévő tátongó üresség egyre jobban szűkül, végül bezárul, ahogy a szívemet szorító nyomás felenged és eltűnik, ahogy a fájdalom elszáll, és ahogy mindennek a helyét átveszi a heves szívdobogás, amely kis híján áttöri a bordáimat, az ereimben folyó felhevült vérem, és a gyomromban élő finom szárnyaikkal verdeső pillangóraj, a térdem remegése, és minden ehhez hasonló érzés, amit a fiú közelsége váltott ki belőlem, köztük az az erős kapcsolat, amely összeköt minket.
- Hát rájöttél? - kérdezte Danny, miközben talpra állított.
- Igen. - bólintottam mosolyogva. - Ne haragudj, hogy elrohantam, és nem hagytam, hogy befejezd a mondandód! - kértem bocsánatot, Danny pedig kisimított néhány vizes tincset az arcomból, majd még egyszer megcsókolt. Azt hiszem, nem haragszik. Viszont sietnie kellett egy megbeszélésre, úgyhogy nem lehettünk sokáig együtt, azonban megígérte, hogy később találkozunk.
Ezzel a gondolattal és egy ostoba vigyorral vonultam vissza a szobába, ahol Sara kérdő pillantásával találtam szembe magam. Elmondtam neki mindent, és a végén viháncolva ugráltunk az egyik ágyon. Esküszöm, ha valaki benyitott volna, biztosan hülyének néz, de nem számított, mert most már tudtam, hogy szeret, ahogy én is őt. Viszont hosszú órákon keresztül vártam Danny hívását vagy egy üzenetet, de nem jött semmi. Folyamatosan küzdöttem az álmosság ellen, de legyőzött, így hamar mély álomba merültem.
Reggel korán keltem, ám semmi jelét nem éreztem a fáradtságnak, mert szinte kicsattantam a boldogságtól. Tudtam, hogy ma láthatom Őt, és ez mindent felülmúlt. Hatalmas energiát adott, amit senki és semmi nem tudott elvenni tőlem. Emiatt történt az, hogy a szokottnál is gyorsabban elkészültem, ami kapóra jött, mivel valaki kopogott. A szívem a torkomba ugrott, na, nem a félelemtől, hanem az izgalomtól, amit Szerelmem szimpla gondolata is kivált belőlem. Óriási hévvel nyitottam ki az ajtót, de csalódnom kellett, mert csak apu volt az.
- Jó reggelt. - köszönt mosolyogva.
- Neked is. - viszonoztam örömét.
- Indulhatunk reggelizni? - kérdezte. - A fiúk már lent vannak.
- Rendben. - egyeztem bele, majd ügyelve arra, hogy ne keltsem fel Sarat, becsuktam az ajtót.
Lefelé menet apu kiszúrta, milyen vidám vagyok kora reggel, ezért elmondtam neki, mi történt Danny és köztem. Bár kicsit féltem a reakciójától, hiszen egy apa se rajong a gondolatért, hogy a lányának pasija van, de ehelyett meglepett, amikor azt mondta, nagyon örül, mert Danny mindig rendes és tisztességes fiú volt, még akkor is, ha megbántott, viszont mindig kiáll azért, amit vagy akit szeret, és megvédi azt. Szerinte pontosan ilyen srácra van szükségem. Azonban ez az elmélete nem tartott sokáig, ugyanis a liftből kilépve megláttuk a bátyáimat, akik valamit nagyon néztek, szinte érezni lehetett, ahogy egyre jobban felmegy bennük a pumpa, így odamentünk hozzájuk, hogy megkérdezzük, mi bajuk van, így elkezdtem keresgélni a dühük okát, amit rögtön megtaláltam. Amit tegnap egyetlen csókkal összerakott bennem, azt most egy másikkal lerombolta. A szívem meghasadt, a mellkasomba visszatért a nyomás, amely csaknem olyan kínzó volt, mint a víz alatt. Az érzékeim megbénultak, és a szememben szúró fájdalmat éreztem, amiket a kibuggyanó könnyeim okoztak. A jelenetet látva elgyengültem, és lerogytam. Danny ott állt, és egy másik lánnyal csókolózott, aki nem én voltam, hanem Mary.
- Hogy lehet valaki ennyire szívtelen? - dühöngött Alex.
- Szív kell? - szipogtam. - Vedd el az enyémet!