Titkok és Hazugságok I. /Befejezett/

8. Házi verseny

Livio utasítására elkezdtem beöltözni. Felvettem a bőrruhát és a csizmát, majd bedugtam a fülemet, végül jöhetett a sisak és a kesztyű. Még mindig nem hiszem el, hogy illik rám az egész felszerelés. Közben beindították Dani motorját, így azonnal mehettem is ki a pályára. Ahogy szépen elhaladtam a bokszok mellett, észrevettem, hogy a két yamahás, Jorge is és Valentino is, igyekszik tesztelni.
Amikor kiértem a kanyargós aszfaltra, megkezdtem a bemelegítő körömet, ami a gumik felmelegítése miatt fontos, mert hideg abroncsokon nem lehet jó időmérőt menni, szóval ezalatt nem igazán használtam ki a gép erejét, mivel szerintem úgy sokkal nagyobb az esélye annak, hogy valami tönkremegy a járgányon és cseszhetem az egészet, és ezt sikeresen meg is tapasztaltam a pálya középső szakaszában.
Ahogy egyre gyorsult a jármű és elérkeztem egy kanyarhoz a váltó beragadt, a motor hátulja meg elment, így akkorát repültem - pedig nem is ittam Red Bullt, ami szárnyakat ad -, mint még soha. Ráestem a vállamra, és vagy ötször pördültem végig a kavicságyban, a versenygép meg alig pár centire szánkázott el mellettem. Csoda, hogy nem talált el, és még így is pár percig ott feküdtem az apró köveken, mert szinte mindenem fájt, különösen a vállam. Természetesen a pályamunkások azonnal ott termettek mellettem, sőt még hordágyat is hoztak, de azt elutasítottam, mert annyira nem voltam rossz állapotban, hiszen a bokszba vezető úton, amit az egyik munkás robogóján töltöttem, már nem fájtak annyira a végtagjaim. Az istállóban persze elmondtam, mi történt, és azonnal megkezdték a munkálatokat a hibás motoron, amikor azt visszahozták. Livio természetesen azonnal megkérdezte, hogy nem esett-e komolyabb bajom, és mondta, hogy nyugodtan pihenjek, de én nem akartam, annál azért sokkal nagyobb területet égetett fel bennem a makacsságom és az elszántságom, és egy ilyen esés sem tántoríthatott vissza, hiszen mindig talpra kell állni és soha nem szabad feladni. Úgyhogy felpattantam a másik gépre és elindultam kifelé.
Megkezdtem egy új bemelegítő kört, amit szerencsésen be is tudtam fejezni. Azonban a rajtrácson észrevettem Marcot, aki épp a rajtot gyakorolta, így odaálltam mellé. Nem tudom, miért, de hirtelen mintha egy egészséges versenyszellem járta volna át a testemet, és nem akartam mást, mint megküzdeni a bajnokkal. Hihetetlen mennyiségű adrenalint éreztem, ami arra kényszerített, hogy kezdjek el visszaszámolni öttől. Szerencsére Marc értette, és mikor a nullához értem, elindultunk. Kihasználtam azt a tényt, hogy nem tud jól rajtolni, így én vettem be először az első kanyart. Mérhetetlen vágy öntött el a harci helyzet által, úgy is mondhatnám, hogy lehúztam a rolót és attól kezdve se kép, se hang, csak mentem előre és küzdöttem. Ami igaz is, mert Marquez nem hagyta magát, úgy zúgott el mellettem belső íven, hogy azt hittem, felborulunk mind a ketten. Félelmetes látványt nyújtott, sokkal félelmetesebb volt, mint tévében nézni. Nagyon kemény és agresszív volt, de engem se kellett félteni. Hozzá hasonlóan én se kegyelmeztem. Ahol az előző motorral balesetet szenvedtem, ott most előnyben voltam. Alig pár centi választotta el a két gépet, sőt egy pillanatra a lábunk is összeért, de mégse szálltunk el és ez így ment kanyarról kanyarra egészen a célegyenesig, ahol ő éppenséggel előttem volt, de képtelen volt lerázni, mert szorosan ott voltam a nyomában, és ezt ki is használtam, pontosabban a szélárnyékát harminc méterre a cél előtt. Mondhatni, hogy rakétaként száguldottam el mellette, elképesztő élmény volt, és a sisak alatt levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra. Képtelen voltam elhinni, hogy egy ilyen csatából, mert ez tényleg az volt, győztesként kerülhetek ki, de sikerült. Egy laza levezető kör közben is éreztem, hogy az adrenalin szintem még mindig az egekben van, így újra megismételtem volna ezt a harcot. Persze útközben Marc odakerült mellém és bonyolult jelekkel próbálta megkérdezni, hogy ez mégis mi a bánat volt, de én csak megvontam a vállam, és bementem a bokszba, azonban ő követett. Amikor odaértünk a Repsol Honda garázsához, a csapat már kint állt. Volt köztük olyan, akinek egyátalán nem tetszett, amit műveltünk, mivel egy cseppet se kíméltük egymást, de volt olyan is, például Livio Suppo és Dani, akik elismerően bólintottak. Ami vicces, hogy Marcnak csak akkor esett le, hogy nem is a csapattársával versenyzett, hanem valaki mással, pontosabban akkor, amikor Livio alaposan megszorongatott (au), és azt mondta, nem semmi egy kiscsaj vagy. Erre nem tudtam mit mondani, csak levettem a sisakot, ahogy Marc is tette
- Te aztán őrült vagy. - jegyezte meg a bajnok.
- Még te beszélsz? - kérdeztem vissza nevetve.
- Igen. - bólintott, majd elindult befelé, én meg követtem.
- Hát, nem is tudom, hogy ki úszott be a célba tavaly Assenben, ezzel hivatalosan is veszélyeztetve az életét. - vágtam a fejéhez, persze nem a dühtől fortyogva, sokkal inkább derűsen. - Mondjuk, az nem volt semmi. - nevettem el magam, és elkezdtem imitálni, így belőle is kitört a röhögés. - De most komolyan, hogy jutott eszedbe?
- Fogalmam sincs, csak úgy jött. - vonta meg a vállát.
- Mint derült égből a villámcsapás?
- Úgy valahogy. - bólintott, majd komolyra változott az arca. - Hogy vagy? - kérdezte az esésemre célozva.
- Egész jól, de ezt az imént láthattad. - Igaz, hülye kérdés volt.
- Konfuciusz, rémlik?
- Igen.
- Hát, itt vagytok, srácok? - jelent meg Marc főmérnöke kezében egy tablettel.
- Aha. - feleltük egyszerre.
- Fogalmam sincs, hogy mi volt ez a verseny köztetek, de az eredmények hihetetlenek. - nyújtotta felénk a táblagépet, amin tényleg meglepő részidők voltak.
Szektorról szektorra hasonlítottak össze minket, és mindegyikben pár tizeddel vagy századdal gyorsabb voltam, mint a címvédő, pedig egyáltalán nem kegyelmezett. Hitetlenkedve néztünk fel a képernyőről, amit nem csodálok, hiszen egyikünk se értette, hogy lehetséges ez.
- Én mondtam, hogy őrült vagy. - szólalt meg végül Marc, miközben összeborzolta a hajamat.
- Akárcsak te. - közöltem, és elnevettük magunkat.
- Nos, Marc. - lépett oda hozzánk Dani. - Úgy tűnik, hogy egy igazán komoly ellenfeled akadt.