Titkok és Hazugságok I. /Befejezett/

7. Szükség esetén

Jól esett egy kicsit beszélgetni Luisszal, és némileg segített is a döntésben. Ebéd után a telefonommal a kezemben vártam a megfelelő időpontot, hogy felhívjam a szüleimet (külön kérésük), hogy tájékoztassam őket a jövőmet illetően, mert az biztos, hogy nem leszek se ügyvéd, se pedig üzletasszony, ahogy azt elvárják tőlem. Amikor az óra Barcelonában kettőt ütött, tárcsáztam anyut. Alap szabály, előbb a nehéztűzérséget kell megtámadni, legalább is, ami a családot illeti. Két csengés után fel is vette.
- Van fogalmad arról, mennyire aggódtam, amikor nem hívtál fel, pedig külön megkértelek. - kezdte a szidást mindenféle bevezetés nélkül. - Ahogy tegnap se.
- Sajnálom, de kiment a fejemből. - mentegetőztem. - Túlságosan belemerültem a munkába.
- Oh, értem. - mondta, és szinte láttam magam előtt, ahogy megértően bólint. - Azért írhattál volna egy üzenetet.
- Tudom, bocsánat.
- Semmi baj. Nos, hogy érzed magad? - kérdezte témát váltva.
- Remekül. - mosolyodtam el. - Tegnap elkészítettem az interjút Marc-kal.
- Ez nagyszerű. - mondta büszkén.
- És kaptam egy állásajánlatot Livio Suppotól.
- Állás? Milyen állás?
- Azt nem tudom, de talán a versenyzéssel kapcsolatban.
- Azt már nem. - ellenkezett. - Kizárt dolog.
- De anya.
- Nincs de. - szögezte le. - Megtiltom, hogy elvállald! Nem fogom hagyni, hogy a lányom tönkretegye az életét. Téma lezárva. - akadt ki teljesen és kinyomta a telefont. Remek, lassan 18 évesen se dönthetem el, mit akarok kezdeni az életemmel. Anyu pedig nem enged a szavából, így apuhoz fordultam, aki természetesen örült, hiszen ez az én életem, és akkor azt csinálnám, amit szeretek.
- ...és így, esélyt kapsz, hogy megismerd a családodat.
- A családomat? - csodálkoztam, mert nem értettem, miről beszél.
- Úgy értem a csapatot. - korrigálta magát. - Végül is az is egy család, akik úgymond befogadtak, így most már közéjük tartozol... Mennem kell. - mondta hirtelen egy tőle szokatlan, meglepően furcsa hangsúllyal. Nem tudtam, mire véljem ezt. Olyan volt, mintha elszólta volna magát, majd le akart volna rázni, de nyílván képzelődöm.
- Oké.
- Anyádat pedig bízd rám! - nyugtatott meg, majd bontotta a vonalat.
Nagyot sóhajtottam, majd elhatároztam, hogy sétálok egyet, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Folyamatosan apu különös viselkedése járt a fejemben, és eszembe villant a videóhívás, amikor szintén hasonlóképpen javította a mondandóját. Akkor is rám tört a gyanakvás, akárcsak most. Úgy érzem, mintha a szüleim nem akarnának elmondani valamit, és apu már kezdene megtörni, és el akarná árulni a titkát, de valami vagy valaki megakadályozza benne. Aztán a gondolataimat lassan átadtam a száguldás örömének és a munkalehetőségnek. A lelkem mélyén tudtam, hogy versenyezni akarok, vagy egy tartalék pilóta címnek is örülnék tudván, hogy Dani keze nem igazán bírja az egyre nehezebb megpróbáltatásokat. Azért persze bízom benne, hogy meggyógyul és nem kell befejeznie a pályafutását, ami nagy veszteség lenne a csapatnak is és a rajongóknak is. Sajnáltam szegényt, és az orvosoknak igaza lehet, talán egy harmadik műtét csak rontana a helyzetén, de reméljük a legjobbakat és nem lesz szükség még egy beavatkozásra.
- Señorita Victoria. - hallottam meg a sofőröm hangját.
- Nahát, Mauro, hogy van? - köszöntöttem kedvesen.
- Köszönöm szépen, remekül. És ön?
- Megvagyok. - húztam el a számat.
- Valami baj van?
- Nem, csak tudja, anyu nem díjazza a motorozást, apu pedig örül neki, hisz addig is lekötöm magam.
- Nyílván, mert az édesapja bízik Önben, és szeretné, ha a saját lábára állna. - ölelte át a vállamat. - Az édesanyja, pedig túlságosan aggódik, hogy valami baja esik.
- Tudom, de már döntöttem. - sóhajtottam. - Ki tudna vinni a pályára?
- Ez a dolgom, kisasszony. - bólintott és beszálltunk a limuzinba. Azt hiszem, soha nem fogom megszokni ezt a kényelmet és luxust, ami körbevesz.
Alig húsz perc alatt már a Losailnél voltunk. Felmutattam az újságírói jelvényemet, ezáltal megkaptam a zöldjelzést a belépésre a paddockba. Amikor odaértem, kész káosz fogadott. Szerelők rohangáltak egyik bokszból a másikba, vagy épp a megfigyelőálláshoz. Számos versenyző száguldott el a bokszutca mellett, és mit ne mondjak eléggé hangosak voltak, de voltak olyanok is, akik az istálló előtt álltak és várták, hogy kereket cseréljenek a motorjukon és kimenjenek a pályára. Sokáig tartott míg átverekedtem magam a kialakult csoportok között és elértem a célomat, vagyis a Repsol Honda garázsát. A megfigyelő pultnál meg is találtam a csapatfőnököt, aki épp a versenyzőit nézte a képernyőn. Ahogy láttam Daninak néha nehezére esett a váltás, így hol jobb időt ment, hol pedig rosszabbat, míg Marc tövig húzta a gázkart és egyre jobb és jobb eredményt produkált, de az enyémet így se tudta megdönteni. Ezen elnevettem magam, amire mindenki felfigyelt.
- Elnézést. - kértem azonnal bocsánatot.
- Nahát Victoria. - mosolyodott el Livio, majd levette a fejhallgatóját. Egy kicsit meglepett, hogy tudja a nevem. - Micsoda kellemes meglepetés.
- Beszélhetnék Önnel?
- Természetesen. - bólintott és a boksz felé mutatott. - Gondolkodtál az ajánlatomon?
- Igen. - feleltem határozottan. - És sikerült is döntést hoznom, amiben persze kaptam némi segítséget.
- Megértem, hiszen ez nehéz egy ilyen dologról ítélkezni. - nyújtotta a kezét Marc széke felé jelezve, hogy üljek le.
- Így igaz. - helyeztem magam kényelembe. - De rájöttem, hogy ha a saját életemet akarom élni és elérni az álmaimat, akkor küzdenem kell érte. Ez a lehetőség pedig kiváló ugródeszka lenne, hiszen amióta az eszemet tudom, azóta szeretek veszélyes életmódot folytatni, és elvállalom a felelősséget is, ami ezzel jár.
- Ennek örülök, mert ebben a sportban elengedhetetlen, hiszen nap, mint nap kockáztatják az életük a pilóták. Ahogy azt Marco Simoncelli is tette.
- Igen, nagyon sajnáltam, amikor életetét vesztette, de hiszem, hogy sok ember szívében továbbél.
- Mindenki nagyon tiszteli őt és a kitartását, mert megmutatta, hogy nehézségek árán is, de megéri küzdeni.
- Így van, és szeretném ezt bizonyítani, még akkor is, ha lány vagyok. - közöltem. - Meg akarom mutatni, hogy talán én is érek annyit, mint akármelyik fiú.
- Ez a beszéd. - mondta büszkén.
- Nos, ha még áll az ajánlata, akkor szeretném elfogadni.
- Természetesen áll, szükségünk is van egy ilyen kiváló pilótára, mint te. - nyújtotta a kezét. - Hát, üdv a csapatban, te leszel a tartalékversenyző, ha esetleg Dani nem bírná.
- Rendben. - csaptam bele a tenyerébe boldogan.
- Mi folyik itt? - jelent meg Pedrosa.
- Ő itt az új helyettesed. - mutatott rám Livio. - Persze csak szükség esetén. - tette hozzá, majd felém fordult. - Irány a pálya!