Dirty Secret

18.

Hátra fordulva egy fiatal , talán korunkbeli srácot tekintettünk meg. Nem volt izmos és nem is tűnt veszélyesnek , ettől függetlenül Harry óvóan húzott magához. 

- Elnézést , mit mondtál? - A srác a kezében lévő könyvre nézett majd vissza Harryre. Barna haja volt és kék szeme. Fehér póló volt rajta aminek a bal oldalára egy címer volt varrva. Kicsit hasonlított az orvosi egyetemnek a címerére , de még sem ugyan olyan volt. 

- Csak pszichológiát tanulok és teszteltem a tanultakat. - Mosolyodott el a srác majd hátat fordított nekünk és tovább nézelődött a polcokon. Fura emberek vannak ebben a városban még furább személyiséggel.

- Héj , nyugi Harry , csak fizessünk és menjünk tovább. - Simítottam végig Harry karján , az izmai ellazultak és rám irányította a figyelmét. 

- A barátod beteg , jól láthatóak a tünetei. - Suttogta olyan hangosan a srác , hogy mi is halljuk. Tudom mire gondol , sokan mondják Harryre , hogy nem ép elméjű de senki sem ismeri. Ítélkeznek pedig nem is tudják mit beszélnek. Igaz én is azt tettem de , esélyt is adtam neki. Kezdett idegesíteni az a srác , így Harryvel a pulthoz mentünk majd kifizette a dolgait. Sietősen távoztunk és ahogy láttam Harrynek sincs ellenére. Amint bepakoltunk a csomag tartóba , elindultunk a következő bolthoz. Idegesen doboltam a térdemen és a srácon gondolkodtam. Hogy lehet valaki ilyen pofátlan? Utálom az ilyen embereket , bele szólnak minden egyes cselekedetedbe de , nem gondolják végig , hogy az neked mennyit jelent. Közép iskolában sokszor szóltak be mert , nem voltunk a leggazdagabb család. Anyu a lelkét is kidolgozta azért , hogy meglegyen a napi betevő és apu úgy szintén. Akkor nem értettem , hogy nekem mért nem lehetnek olyan cuccaim mint a többieknek , mért nem járhatok olyan drága cuccokban mint ők. Most már inkább vissza sírom azt az időt mert , akkor meg volt mindenem. Nem , nem a pénzre gondolok és nem is a sok barátra. Nekem annál sokkal több volt. Volt egy szerető családom és ha nem is volt pénzünk de tudtam , hogy rájuk számíthatok. Emlékszek , hogy hétvégente apával mindig a hátsó kertben sátraztunk és azt képzeltem , hogy valami magas hegyen vagyunk vadállatok között. 15 éves voltam de még akkor is imádtam álmodozni. 

- Min gondolkozol? - Simított végig a combomon Harry , felé fordítottam a fejem és elmosolyodtam. Az életemben talán ő a harmadik ember akit tényleg szeretek. 

- Csak azon , hogy szeretlek. - Áthajoltam az ülésen és az arcára nyomtam egy puszit. Erősebben szorította meg a combom és a mosolya hatalmasra nőtt. 

- Én is szeretlek. Na hova menjünk most kis tigrisem? - Felkuncogtam a becenevemen , tudom , hogy én mondtam neki de akkor is viccesen hangzik. 

- Mondjuk egy ruha boltba. Vegyük meg a cuccokat és szerintem vehetnénk pár darabot a srácoknak és Gemmának is. - A mosolyom megint olyan bárgyú lett mint egy kisgyereknek. Szeretem ezeket a pillanatokat , amikor önfeledten tudok mosolyogni , nem törődve azzal , hogy mi is történik körülöttem. Harry a következő utcánál le is fordult és leparkolt egy elég drága bolt előtt. Kérdőn néztem rá mire csak felkuncogott és kiszállt. Most akkor itt akar vásárolni? Oké ez hülye kérdés de akkor is, mért vásároljunk egy ilyen rohadt drága boltban? 

- Harry , az olcsóbb boltban is ugyan olyan ruhák vannak. Minden ruha Kínában készül , szóval nem látom értelmét itt vásárolni. Csak pénzkidobás. - Becsuktam magam mögött az autó ajtót mire Harry egy gombnyomással le is zárta azt. 

- Van elég pénzem , emiatt ne aggódj. Életünk végéig kitart majd a bankszámlám. - Kíváncsi lennék mennyi pénze is van pontosan Harrynek. Arra már rájöttem , hogy egy milliónál biztosan több , mivel csak az autója körül belül  ötször annyiba kerül.