Love Again? /l.h. hungary/

26. Rész

Na sziasztok gyerekeeek:)))
Mint igertem elozo bejegyzesemben, ma reggel rakom fel a reszt.
Ami egy kicsit elcsuszhat ma kora delutanra, mert nagyon-nagyon sokat kell javitani rajta, hogy vallalhato legyen.:D gyerekek nagyon nagyon koszonom a sok voteot es a komikat egyszeruen aaahwww imadlak titeket♥
Na szoval nem kertelek, olvassatok:)
Mint mindig komizhattok es voteolhattok, de ezt felesleges leirnom, mert aki akar ugy is fog.:)
Na de mostmar tenyleg..
Jo olvasast:*

-Doktor úr! - szólította le Ashton az orvost. Aggódtam Bryért.
A középkorú orvos megfordult, és várakozóan a szemébe nézett. - Tudni miért ájult el?
-Ki a legközelebbi hozzátartozója? - fordult körbe, de Ash csak megállt előtte.
-A barátja vagyok. Mármint tudja milyen értelemben.
-Jöjjön! - intett a folyosó végére, majd Ashton elindult, az orvos pedig hevesen magyarázott, de azt már mi nem hallottuk.
-Nem értem, miért kell elhívni külön Asht. - nézett unottan Calum.
-Ja, úgyis elmondja nekünk. - vonta össze a szemöldökét Luke. - Még azt is el szokta mondani, mekkorát szart. - ez a kijelentése megmosolyogtatott, de valahogy nem tudtam felnevetni rajta, mint máskor. A hangulat továbbra is fagyos maradt.
-De ma valljuk be, nem beszélt valami szépen Bryanával. - szólaltam fel akaratom ellenére is, mire minden szem rám szegeződött.
-Ezt én is észrevettem. - értett egyet Calum, s hosszú gondolkodásba kezdett. El sem tudom képzelni, mi történhetett.
-De gyerekek én nagyon aggódom érte. - sóhajtott Michael. Bryanát ebben az öt hónapban nagyon megkedveltem, s a szívemhez nőtt. Ha van valami problémám, ő az egyik olyan személy, aki maximálisan mellettem van, s elmondta a véleményét az adott tárgyról, akár tetszik nekem, akár nem. S elmondhatatlanul tisztelem emiatt.
-Mikor lehet bemenni hozzá? - fordult Hayley Michaelhez. Hayley pedig a másik, akit a turné alatt szintén nagyon megkedveltem. Ő is ha valamit rosszul csináltam, a szemembe mondja, és nem foglalkozik azzal, hogy nekem tetszik e a véleménye.
-Nem tudom. - jegyezte meg halkan Michael. Kiborított ez az egész ügy mindenkit.
-Ott jön Ash! - mutatott Dee Ash nyomába. - Mi történt? - kérdezte, mikor már hallótávolságon belül ért. Teste megfeszült, szeme könnyes volt, majd leült. Hitetlenül rázta a fejét, majd hatalmas tenyerébe temette. El sem tudom képzelni, mi történhetett. Mindenesetre megijesztett.
-Úristen Ashton! Mondj már valamit! - sürgette a kelleténél egy kicsit hangosabban Michael. A kivűlálló emberek csak bámultak felénk. Nem tudom eldönteni, hogy amiatt, mert világsztárok és hozzátartozóik sírnak egy kupacban, vagy mert olyan hangosan beszélünk, hogy az ember lánya akaratlanul is a fejét felénk fordítja.
-Nem tudom, hogy fogom kiheverni. - csak ennyit tudott mondani, majd megölelte a hozzá legközelebb eső személyt. Deet. Visszaölelt. Lassan simogatta a hátát, s csitítgatta. Valami komoly dologról van szó. Szemeim áztatták a sós könnyek. Szörnyű így látni.
-Mi történt? - kérdeztem elhaló, manókat megszégyenítő vékony hangon.
-3 hetes terhes volt. - zokogni kezdett. - Megmondom Mattnek, szüneteltessük a turnét. - a fiúkra néztek, kik bólintottak. - Lehet túl sokat kérek, és kívűlről nem is látszódik olyan nagy dolognak. De meghalt a gyermekem. És tudjátok mi a szívás? - nézett ránk, arcán végigfolytak könnyei. - Miattam.
Kikerekedett a szemem.
-Egy okot mondj, miért te lennél a hibás! - szólalt meg könnyezve Calum. Mindőnket ledöbbentette ez a kijelentése Ashnek. A fiú habozott, beleszívott a kórházi levegőbe, majd belekezdett.
-Mert nyílván ezt akarta elmondani, amikor napokkal ezelőtt felhozta, hogy beszéljünk négyszemközt. Nem akartam. Aztán már mikor sokadszorra kérte, ráförmedtem. Ő pedig elkezdett kiabálni, hogy nem érti miért nem lehet meghallgatni, hiszen elég fontos dologról van szó. Nem érdekelt. Nem tudom mi ütött belém. Kimentem az ajtón, majd utánam kiabált valamit, de nem hallottam. Nem érdekelt. Ma megkérdezte, mi a bajom. Flegma voltam vele, rzt ti is hallottátok. Aztán normálisan akart velem beszélni a szobánkba. Újra kikeltem magamból. Aztán azt mondta, ha nem tudok vele normálisan beszélni, nem akarja velem folytatni. Szakítottunk, majd kiment a szobából. - sóhajtott egyet, majd zokogni kezdett. - Megöltem a gyerekem.
-Ilyet ne mondj! - szólt rá lágyan Luke. Szörnyű így látni Ashtont.
-De miattam ájult el az ajtótokba. - erősködött, majd letörölte kőnnyeit. - Figyeljetek. Biztosan hallottátok már a pletykát, hogy megcsaltam. Ez nem igaz. Twitteren millió fan állt nekem. Úgy éreztem, ő is hisz ebben a badarságban. Távolságtartó volt velem. Azt hittem, tönkreteszi magát miattam, mert twitterre kétértelmű cuccokat írt ki. Elvesztem. - hajtotta le a fejét. Göndör haja a szemébe omlott, de nem seperte onnan ki.
-De Ash! Mi itt vagyunk neked! Ilyenkor számíthatsz ránk, s elmondhatod mi bánt. Szólunk valamelyik lánynak, beszélnek Bryvel. Vagy akár velük is dumálhatsz, nem utasítanának vissza. - simogatta a hátát Michael, Dee pedig hevesen bólogatott.
-Miattam halt meg a gyerekem. - ismételte halkan magában. Rázkódni kezdett a válla, a hátán látszott, szaggatottan veszi a levegőt.
-Ashton ezt fejezd be! - szóltam rá kissé indulatosan, de mégis lágyan, s vígasztalóan.
-Olyan fajta bűntudatom van, amilyet még sosem éreztem. - rázta a fejét, s a szemembe nézett. - Mint egy elcseszett romantikus film.

Mint egy elcseszett romantikus film.

---

Hazafelé tartottunk Lukeal. Akár mehettünk volna busszal is, de nem akartunk. Úgy vélem, ez a kis séta most jót tesz nekünk. Mind a ketten kiszellőztethetjük a fejünket. Nem szóltunk egymáshoz, viszont ez a szótlanság többet mondott minden mondatnál. Csak gyalogoltunk a sötét, mégis világos utcán.
Bryanát nem nézhettük meg, nem beszélhettünk vele. Az orvosok hazaküldtek minket pihenni, hiszen csapatostól ott voltunk, s mindenki már lefelé ájult a székről a fáradtságtól. Csak Ashton maradt ott, de ő éjszakára be is mehetett Bryanához.
-Nagyon sajnálom Asht. - törte meg a csendet Luke, mégis hangja halk maradt. - Felfoghatatlan.
-Igen. - könnyeztem be, és zokogni kezdtem. Vígasztalás képpen súlyos karját átvetette vállamon. Így sétáltunk tovább. Valamilyen szinten le is nyugodtam ettől a tettétől. Abban a pillanatban nem érdekeltek a lesifotósok, nem érdekeltek a fanok, akik bármelyik pillanatban leszedhetik a ruhát barátomról. Nem érdekeltek az emberek, akik megbámultak minket, mert ott volt Luke Hemmings, a felkapott híresség, és éppen sírt a barátnőjével együtt. Csak Bryanán, Ashen és a babán járt az eszem. Mérhetetlenül sajnálom Ashtont és Bryt. Teljesen át tudom érezni mi játszódik le bennük. Hiszen az anyukám is ugyanezt érezhette, mikor elvetélt az öcsémmel.
Elvetélt. Olyan sivár szó ez. Mintha nem lenne mögötte semmi jelentés. Mintha élne, de mégsem. A halál egyik szinonínája. Nincs mögötte semmi remény, semmi hit. És ha már megtörtént, semmivel nem lehet jóvá tenni. Hiszen már egy élet van mögötte, egy lélek, amit nem lehet visszahozni. Egy ártatlan lélek, ami semmiről sem tehet.