Love Again? /l.h. hungary/

8. Rész

-Végre itthol!-nyitottam ki az ajtóm, majd megcéloztam a nappalit, és lehuppantam a kanapéra.-Hát itt meg mi történt?-utaltam a rendre, és a tisztaságra. Emlékszem, ezt a helyet kupiba hagytam itt.
-Luke és Michael kitakarítottak neked.-mosolygott Dee.
-Wow...-nyögtem ki ezt az egy "szót".-Én felmegyek, és lezuhanyzok, mert egy napja nem fürödtem.-húztam el a számat.
-Hűha! Hallottátok? Ivy egy napja nem fürdött! Sok idő ez Parker!-röhögött ki Ash.
-Ne röhögj! Nem vagyok igénytelen! Amúgy is 1-re be kell érnünk a cégbe!-fordultam Deehez.
-Nekem is?-lepődött meg Dee.
-Apud mondta.-rántottam meg a vállam.
-A fiúkkal nekünk is 1-re kell beérni a cégbe.-zavarodott össze Ashton.-Ti a cégben dolgoztok?-fordult felénk.
-Csak Ivy.-válaszolt Dee.
-És? Mi a munkád?-csillogott Ash szeme.
-Fotós vagyok.-nyögtem ki. Nem akartam, hogy megtudja, én is megyek a turnéra. Meglepetésnek szántam, majd a megbeszélésen megtudták volna.
-Megbeszélésre mész a cegbe?-kíváncsiskodott tovább.
-Igen.
-Akkor... Te jössz velünk a turnéra? Mondták, hogy egy fiatal lány lesz a fotósunk. De nem gondoltam, hogy te!-ugrált körülöttem, mint egy 3 éves kislány, aki megkapta szüleitől imádott plüss egyszarvúját.
-Megyek Ash!-nevettem el magam.
-Juj ez olyan jóóóó! Dee te is jössz?
-Igeeeen!-majd együtt kezdtek el ugrálni, én pedig csak mosolyogva csóváltam a fejem. 
-Na, én tényleg megyek, lefürdök. Addig csináljátok valamit! Lelkizzetek, nézzetek meg egy filmet, vagy mit bánom én!-rántottam meg a vállam, majd felsétáltam a lépcsőn, és a szobámba indultam. Benyitottam, és egy szőke fejet tekintettem meg, aki háttal ül nekem.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem, miközben közelebb mentem, És láttam, a naplóm nyitva van előtte. Kék szemei vérben voltak, a szeme alatt vörös volt, ahogyan az orra is. Mellette kisebb zsebkendő kupac volt. Talán... Sírt?
-Sajnálom...-nyögte ki elcsukló hangon, majd a naplómat olvasta tovább. A lap tetejére hatalmas betűkkel volt írva a "2010. Január 19". Emlékszem, akkor volt a nagymamám születésnapja. Hazajöttünk, és egy nagy csokor rózsa fogadott. "L" néven küldte az illető. Aztán éjfélkor nem tudtam aludni. Koppanásokat hallottam az ablakomon. Kinéztem, és Luke állt az ablakom alatt, pici kövekkel a kezében. Kinyitottam az ablakot, bemutattam neki egyet, majd visszafeküdtem az ágyamba, de nem hagyta abba a dobálást. Mikor már elegem lett belőle, kimentem, s leszidtam, majd hazazavartam...volna, ha le nem smárol. Kapott az arcára egy csattanóst, majd felmentem, s egész éjszaka nem aludtam a csók miatt. Teljesen elvarázsolt....
Semmit nem tettem. Csak álltam leblokkolva gondolataimba férkőzve. Mit mondhatnék neki erre?
-Luke...-kezdtem, de elakadt a szavam.
-Megértelek. Megértelek, és fogadjunk látni sem akarsz, ha túl nem tetted magad rajtam. Nem tudom, hogy vagy vele, de én bárhogyan próbálkoztam, nem ment. Hülye kis tinédzser fasz voltam, aki nem tudott megbecsülni semmit. Még a mindenét sem....-lassan odasétáltam, majd ajkaimat az övére nyomtam. Először meglepődött, majd gyengéden visszacsókolt. Mind a két kezemmel a hajába túrtam, majd leültem az ágyam szélére, meg nem szakítva a csókot. A derekamnál összekulcsolta kezeit, miközben folyamatosan csókoltuk egymást. A pillangók valószínűleg a harmadik világháborút játszhatták a gyomromban. Hirtelen dejavu érzés kelt fel bennem. Nagyon, nagyon, nagyon hiányzott a csókja, amivel sosem tudtam betellni. Hiányzott a nyugtató hangja, amit annyira szerettem hallgatni. Hiányzott az érintése, amitől rend szerint megborzongtam, s libabőrös lettem. A védelmező ölelése, amiben tényleg biztonságban érezhettem magam. A féltékenysége, amit ha egy fiú is rám mert nézni, kimutatott. Bassza meg hiányzott a nagy betűs LUKE HEMMINGS! Csak az a kár, hogy ezeket a dolgokat soha nem fogom visszakapni.
Ajkaink elvalltak egymástól. Szemembe nézett. Kék szemei még mindig könnyeztek.
-Bocsánat.. Nem tudom mi ütött belém.-szégyelltem el magam, majd kipirult arcom a földre szegeztem, s a padlót kezdtem el pásztázni, mintha valami érdekes lenne ott.
-Jól vagy? Nem fáj már a fejed?-váltott témát.
-Jól, köszönöm. Néha fáj is, és éjszaka is vérzett, de nem komoly.-emeltem fel a fejem, majd ránéztem, ő pedig bólintott. Felálltam, majd komódomhoz sétáltam.-Bátyó...-tettem hozzá, mire értetlenül nézett rám.-Nem viszel el nagyinál? Tudod, vigyáznom kell rá.
-Másképp elengedett volna az orvos?-nevetett fel. Nevetése nyugtató volt. Ez is hiányzott..
-Nem tudom.-nevettem immár én is.-De amikor mondta az orvos, hogy jobbulást a nagymamámnak, és hogy a testvérem mondta, hogy nem jól van... Vághattam egy arcot.
-Nem mondta neki senki, hogy a testvérem vagy.-nevetett fel.-Inkább Dee. Nagyon hasonlít ram. Észrevetted már?
-Igen.. Annyi, hogy barna szeme, és haja van. De az arc formája, a szája, az orra teljesen.-mondtam ki, amit gondoltam.
-Sokat változtál.-jelentette ki.
-Kékesfekete lett a hajam, és rövidebb is lett, gazdagodtam egy nyelvpc-vel, több fekete cuccom van, leadtam pár kilót. Ezen kívül semmi jelentősebb változás.-rántottam meg a vállam.
-Épp elég ennyi! A cégbe amikor belém ütköztél, alig ismertelek meg.-nem tudom, ezt bóknak szánta, vagy valami másnak.
-Hidd el nekem is nehezemre esett téged! Tökre magas lettél. 2 méter körül.
-Csak 193 cm.-húzta ki magát.
-Az a 7 cm!-forgattam a szemem.-De a szemed semmit nem változott.
-Ugyanolyan vécévíz kékek, mint voltak.-mondta hangjában teljes komolysággal.
-Az tengerkék te idióta!-röhögtem, a lépcső tetejéről pedig hangokat hallottam.
-Ez kivel beszélget?-hallottam Dee hangját, miközben a szobám elé sétált.
-Nem tudom, de maradj csöndben, mert nem halljuk!-mondta Ash, majd léptei a szoba ajtóm előtt álltak meg. Luke halkan a szobaajtóhoz sétált, majd kinyitotta, és beesett rajta a két betyár.
-Hát ti?-húztam fel a szemöldököm, de meg is bántam.
-Azt mondtad, fürdeni mész.-jelentette ki Dee.
-Aha, de megtaláltam Lukeot.-rántottam meg a vállam.
-Hogy találtad meg?-vonta fel szemöldökeit Ash.
-Benyitottam a fürdőszobába, és észrevettem, hogy a mosdót súrolja.-improvizáltam. Hanyagul megy a rögtönzés. De legalább bevették. Azt hiszem.
-Luke te háziasszony!-nevetett fel Ash, Luke meghajolt, én pedig megütögettem a hátát.
A két sunyi gyerek pedig kiment a szobából.
-Mennyi az idő?-kérdeztem Luketol.
-Pillanat..-vette elő IPhonejat, majd lecsekkolta az időt.-12:30 kereken. Mert?
-Úristen! Egyre a cégbe kell érnem, és még meg akarok fürödni! Nyomás a szobámból!-toltam ki az ajtón, majd becsaptam. Kikészítettem egy fehér térdig érő felül csipkés egyberuhát, barna övvel a derekán, valamint fehérneműket, és gyorsan a fürdőbe siettem. Letusoltam, magamra húztam a ruháimat, elkészítettem egy minimális sminket, előre fontam a hajam, befújtam magam parfümmel, és késznek nyilvánítottam magam. Leszaladtam a lépcsőn, majd a konyhába siettem, de csak Dee-t találtam ott.

-Nagyon kicsípted magad! Csak nem tetszeni akarsz valakinek!?-kacsintott Dee.
-Nagyon vicces.-forgattam a szemem. -Ash és Luke?
-Elmentek.-rántotta meg a vállát Dee.-Na de láttam rajtad, hogy improvizálsz! Nekem nem tudsz hazudni! Hogy is volt ez a Lukeos ügy?-vont kérdőre, én pedig elmeséltem neki mindent.
-És akkor most együtt?-csillant fel Dee szeme.
-Nem szeretnék többet, mint egy erős barátság. Nem azt jelenti, hogy nincsenek érzelmeim iránta, mert, hogy is mondjam... Mikor megcsókoltam a gyomromban pillangók annyira szekálhatták egymást, hogy elkezdtek csatázni. A fellegekben éreztem magam. Jobban csókol, mint 3 éve, az biztos.
-Barátság extrákkal lesz?-csillogott még mindig Dee szeme.
-A "barátság extrákkal"-nak 85%-ban az a vége, hogy összejön a pár.-néztem futólag Dee szemébe, majd szememmel barna balerinacipőm kezdtem keresni.