Love Again? /l.h. hungary/

16. Rész

OMG OMG OMG!! Felkelek, es latom, hogy mar 4200-an olvassátok a sztorimat! Istenem, el sem hiszem!!! Koszonom, koszonom nektek!!<3 ez eppen ideális szülinapi ajandek<3    igazabol a resz holnap jott volna, de inkabb ugy gondoltam, felrakom ma..:) OMG el sem hiszem, hogy mar 4200!!! Woow*--* a résszel kapcsolatban: Rovid es unalmas... Megint. De a következő reszt sokkal esemenydusabbra tervezeem:) jo olvasást! x

És elérkezett a várva várt nap. Ma utazunk Madridba!!! Igaz, csak délután 1-kor indulunk, de én már 5 órakor lent a konyhában pizsiben, kócosan csináltam a reggelit nekem és Bryanának, valamint plusz adagokat is csináltam ha "vendégeink" érkeznének, bár ezt kétlem, mert most biztos nagyon elfoglaltak. Jó, most nyílván én vagyok az egyetlen holdkóros, aki felbírt kelni hajnali 5-kor, és igazából fogalmam sincs, hogy hogy tettem meg. A repülőúttól egy picit tartok, pedig már nem egyszer ültem repülőn. A tévében a "Good Morning" című reggeli beszélgetős műsor ment, amelybe valami dugóról beszéltek az autópályán, és a közelgő fesztiválokról. Uncsi.. Nem értem május vége felé miért kell már az augusztusi fesztiválokról dumálni.
Sosem voltam az a fesztiválozós típus. Nem vágytam/vágyok a sok pialó részeg emberre, a dohány, és füvescigi füstjétől szmogosodott levegőre, rengeteg magamutogató lányra, és kiéhezett pasikra. Nem egeszen az én világom ez az egész, és nem is lesz az. Persze bulizni szeretek, de ezek a fesztiválok valahogy nem jönnek be. Gondolatmenetemből Bry nyöszörgése zökkentett ki.
-Hát te nem alszol?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel. A szemöldök felhúzás eléggé jól megy már ahhoz képest, hogy eleinte mennyire fájt, és a bazi nagy fehér kötést átcseréltem egy közepes méretű sebtapaszra.
-Nem tudok.-dőlt le az asztalra, majd elkezdett horkolni.
-Még hogy nem tud aludni.-forgattam meg a szemeim, és visszafordultam az éppen sülő rántottához. Párszor megkavartam még, és késznek nyilvánítottam. Leemeltem a gázról, majd leraktam a konyhapultra, és Bryt kezdtem enyhén rázogatni.
-Bryana! Ébredj!-szóltam lágyan hozzá.
-Hm?-emelte fel a fejét, és kék szemeivel pásztázni kezdte az arcom.
-Menj fel, és aludj még!-utasítottam, majd felbotorkalt a lépcsőn, és egy ajtó csapódást hallottam.-Elment.
A reggel további részeit unatkozással töltöttem, valamint párszor végigjártam a házat. Elképesztő, hogy közel egy évig itthol sem leszek. Gondolkodtam, miket kellene még vinni az útra. Ha tehetném, az egész házat becsomagolnám úgy, ahogy van, és elvinném, de ez nem történhet meg. Ránéztem az órára, ami 7:23-at mutatott. Ideje lenne felöltözni. Felszaladtam a szobámba, és felvettem egy szürke "Goodbye London" feliratú felsőt, egy szürke melegítő nadrággal. Felvettem a mamuszom, majd a fürdőszobába mentem, ahol a hajam kivasaltam, és feltettem egy szemhéjtust, majd fogat mostam, és lementem a konyhába.
-Good morning Londoon!-rontott be az ajtón Dee.
-Szia!-ugrottam a nyakába.
-Nemsokára itt hagyjuk ezt a várost..-állapította meg, majd letörölte műkönnyeit.-Azért hiányozni fog.
-Nekem is..-állapítottam meg szomorkásan, amire a reagálása egy hosszú ölelés volt. Imádom az ilyen fajta Dee öleléseket. Olyan nyugtatóak.
-Bryana?-kérdezte felhúzott szemöldökokkel, miután elvált tőlem.
-Alszik.-rántottam meg a vállam.
-És miért alszik?
-Kérdezd meg tőle!-röhögtem.
-Hogy kérdezzek meg egy alvó embert?-pattogott.
-Fárasztó vagy.-röhögtem.
-Mondták mar.. Luke szerint illek Calumhoz. Ő is olyan agyzsibbasztó, mint én.-röhögött.
-Osztom a véleményét.-mosolyogtam rá, majd elröhögtem magam.
-Hűha!-huppant le a székemre.-És veled mizujs?
-Ahj tegnap lehányt a vénasszony, és akármennyiszer mosom meg a hajam, egyszerűen büdös marad.-panaszkodtam.
-Nem csak téged hányt le.-röhögött.-Ashton úgy nyávogott, mint egy kislány. Egyébként nekem a szemembe ment! Gondolhatod milyen érzés!-dörzsölte a szemét.-Ja, és.. Tegnap Calummal mit beszéltetek?
-Lukeról.-fordultam meg, így a szemébe néztem.
-Hogy?-faggatózott tovább.
-Szerinte még mindig szeret, de nem meri még magának sem bevallani.-sóhajtottam, majd lehuppantam egy székre.
-Hát nem úgy néz ki, aki csak barátságot akar.-gondolkodott el.
-Kikészít.-dőltem hátra a székemen.
-Elhiszem...