Love Again? /l.h. hungary/

Prológus

-Ivy kérlek beszéljük meg!-kiáltott utánam Luke, miközben sebesen futottam a szakadó esőben kifelé a gimiből. Összetörtem.
-Már nincs mit megbeszélni!-fordultam el tőle majd amilyen gyorsan csak tudtam elindultam a másik irányba, amerre lakom. Most csak haza szeretnék menni, és elsírni a sminkem, majd anyunak toporzékolni, ordítani, de legfőképpen bosszankodni arra az emberre, akit mindennél jobban szeretek. Akiről soha nem gondoltam volna mindezt.
-Ivy, szeretlek! Nem érhet így véget!-indult utánam szélsebesen Luke.
-Hagyj békén Luke! Az előbb smároltad le a "legjobb barátnőm"-mutattam idézőjelet a kezeimmel miközben a szemem áztatta a sós könny ami készült végigfolyni az arcomon. Megcsalt.-Én sem gondoltam, hogy véget ér. És azt sem, hogy így.-halkultam el.
-Beszéljük meg! Kérlek!-könyörgött, mire elkezdett patakokban folyni a könnyem, végig az arcomon.-Nem dobhatunk el két évet csak így!
-Hogy bízzak ezek után benned? Két év után csak úgy lesmárolod azt a lányt, aki mindent tud rólam. Akit a legjobb barátnőmnek nevezhettem. És az fáj a legjobban, hogy te kezdeményeztél. Gratulálok! Szánalmas vagy Luke Hemmings!-köptem arcába a szavakat, majd elkezdtem hazafelé futni. Ahogyan tudtam, úgy szedtem a lábam. Ha most látna Ms.Roger...
-Szeretlek!-kiabált utánam. Magas termete és gyorsasága miatt hamar a nyomomba ért. Magához rántott, s mélyen a szemembe nézett. Kék a barnába. Könnybe lábadt az elsírtba.
-Elvesztetted a bizalmam. Vége!-hajtottam le a fejem. Lehámoztam hosszú, hideg ujjait a karomról, s elsétáltam. Haza, ahol senki sem bánthat. Ahol négy fal köré zárva kisírhatom magamból az életet.
Nem voltam jó neki. Nem voltam elég jó neki.
Viszlát Luke Hemmings. Örökre.

Sziasztok:) ez lenne a prologus, remelem elnyeri tetszeseteket. Komizni es szavazni er.