Love Again? /l.h. hungary/

5. Rész

FIGYELEM! A TÖRTÉNETBEN ELŐFORDULHATNAK TRÁGÁR KIFEJEZÉSEK! SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD!!!!

"Csak ültem a szakadék szélén, és nem csináltam semmit. Néztem kifelé a fejemből, és azon gondolkodtam, mi értelme lenne élnem. Hirtelen ötlettől fogva felálltam, és körül néztem. Nem volt ott senki. Csak én, és a gondolataim. Odasétáltam a szakadék legeslegszélére. Ha egy kisebb lépést megteszek, lent vagyok a mélybe. A lelkem pedig ott, ahol megérdemli. Menny, vagy pokol. Most kell döntenem. Szenvedek, vagy örökre véget vetek mindennek. Adok még egy esélyt, vagy azt az esélyt már eldobtam? Élet vagy halál? Most, vagy soha! Leugrok! Egy kezet éreztem meg a karomon, ami szorította karjaim. Magához húzott, és szorosan tartott karjaiban. Magas volt. Nagyon magas. Felnéztem, de nem láttam az arcát. Csak sötétséget. Akkor döbbentem rá..."

-Luke!-ültem fel az ágyban, majd a homlokomnál ökölbe szorított kezekkel megtámasztottam a fejem. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Elegem van Luke Hemmingsből! Miért nem tudom kiverni a fejemből még éjszaka sem? Miért? Kurvára szenvedek miatta. Még mindig. Pedig 3 éve volt. 3 kibaszott éve, hogy megcsalt, elárult, és aztán kidobtam. 3 év alatt simán elfelejthettem volna! Minden hepi lehetett volna. Találtam volna egy pasit, akivel tényleg boldog lehetek, és hűséges hozzám. 1000 új barátot, akikkel minden hétvégén kismillió bulin részt vehettünk volna, és szarrá ittuk volna magunkat, majd felkeltünk volna másnaposan, úgy, hogy semmire nem emlékszünk. Igen, az lett volna jó világ. Így terveztem mindent. Ehelyett mit kapok? Az exem kísértését, akármilyen messze (mondjuk most közel) van. Azért jöttem ide, hogy elfelejtsem, nem azért, hogy folyamatosan rágódjak rajta. Ha Dee nem lenne, egész biztosan összeomlottam volna. Bár már így is az összeomlás szélén állok. De ő tartja bennem a lelket. Ránéztem az órára. Fél 7 van, és ma 8-ra a cégbe kell érnem a főnökkel beszélni. Biztos a turné. Felkeltem, és csigalassúsággal a fürdőbe mentem. megmostam az arcom, fogat mostam, majd kifésültem és felfogtam kékesfekete hajam. Feltettem egy szempillaspirált, és egy fekete vékony tust, majd a szobámba sétáltam. Szekrényemhez "siettem", majd kiválasztottam egy világoskék szakadt farmert, és egy bővebb fekete, "shit" feliratos pólót, majd magamra húztam őket. A táskámba pakoltam zsebkendőt, pénztárcát, telefont, fájdalomcsillapítót, kézfertőtlenítőt, meg átlagos dolgokat, majd feltettem napszemüvegem, felhúztam fekete Conversemet, és útnak indultam a céghez. 30 perc múlva sikeresen oda is értem, majd felmentem a 3.emeletre, Mr.Roberts irodájába. Bekopogtattam, majd vártam.
-Igen?-hallottam belülről Mr.Roberts hangját.
-Jó napot!-mentem be egy erőltetett mosoly kíséretében, majd megálltam az ajtóba.
-Ivy! Gyere be! Beszelni valónk van.-tért egyből a lényegre.
-Baj van?-kérdeztem, miközben félve tekintettem barátnőm apjára.
-Nem, dehogy. Ülj le!-mutatott az asztal előtt lévő székre, én pedig leültem.-Szóval. Lenne egy feladatod.
-Mégpedig?-húztam fel a szemöldököm.
-Te vagy a legfiatalabb, legtalpraesettebb, es egyben a legjobb fotosunk. A munkáid egyszerűen csodák!-fényezett.
-Köszönöm szépen!-mosolyogtam rá őszintén.-De mi az én feladatom?
-Jahj, persze!-húzta ki a fiókot, és kivett belőle egy szórólapot, majd az orrom alá dugta.-Olvasd el!
A szórólap a 5SOS egy éves világ körüli turnéjáról szólt.
-Mr.Roberts! Ez tök jó, hogy a 5 Seconds Of Summer világ körüli turnéra indul. De ehhez nekem mi közöm van?-tettem úgy, mintha semmiről sem tudnék.
-Nem mondta el Dee? A napokban a maneggeruk felhívott, hogy fotósra van szükségük. Egyből rád gondoltam. És ha szerencsénk van, még a fiúkkal is jó kapcsolatot fogsz ápolni.-Megállt egy pillanatra, majd folytatta.- A fotókat a koncert közben, és a hotelekben, valamint a burnébuszban és a repülőn kellesz elkészítened. Azt hiszem jövőhéten pénteken indulnak innen Londonból a következő helyszínre. A kérdésem: Elvallalod?-teljesen fel volt pörögve. Ilyennek még sosem láttam.
-Mr.Roberts ez hatalmas felelősség és...-kezdtem, de belevágott a szavamba.
-És azért adom ezt a munkát neked, mert megbízok benned, és fiatal is vagy, így jobban kitudsz majd jönni a srácokkal, valamint bírod majd az utazást. Egy esélyt adj neki! Légyszíves.-könyörgött. Ilyen sem történt velem, hogy a főnök könyörög nekem. Elvállalnám, mert biztos hatalmas buli lenne, és még lehet jól is fogok kijönni ebből az egészből. De félek.. Luke-tól.. ~Ivy Diana Parker!~ szólt egy belső hangom hozzám.~Luke Hemmings-től félsz? És ezért feladnál egy jó munkalehetőséget, és hogy egy kis időt tölts a rég nem látott barátaiddal? Csak Luke miatt feladnád ezt az egészet? El fogsz menni a turnéra, es jól fogod érezni magad!~ fejezte be a monológot az agyam, akinek igaza van.
-Ivy! Itt vagy?-lengette meg előttem a kezét Mr.Roberts.
-Elvállalom.-néztem határozottan a szemébe főnökömnek, ő pedig felpattant a székéből.
-Remek! Holnap lesz egy nagy megbeszélés, itt lesznek a fiúk is, a managgeruk, valamint a sminkes, stylist, fodrász, kamerások, buszsofőr, mindenki. Szóval holnap gyere be délután 1 órára.-mondta, majd én is felálltam a székből, s az ajtó felé sétáltam, ő pedig a fiókjában kezdett kotorászni.
-Lehetne egy kérdésem?-fordultam főnököm felé.
-Mondd!-nézett egy percre rám, majd tovább matatott fiókjában.
-Ha nem lenne gond.. Dee is velem jöhetne a turnéra? Ennyi fiú között kisebbségben leszek.-mosolyogtam őszintén.
-Ha nagyon szeretnétek, akkor igen. Csak akkor holnap neki is meg kell jelennie a megbeszélésen.-nem gondoltam volna, hogy valóban megengedi. Ezek szerint egy hatalmas mázlim van. -Csak ennyit akartam Ivy. Viszlát holnap!-köszönt el.
-Viszlát Mr.Roberts!-köszöntem el én is, majd kiléptem az ajtón. Beszálltam a liftbe, majd megnyomtam a 0-át, és a következő pillanatban már kinyílt a lift ajtó. Kiléptem, és egyenesen az ajtóhoz vezetett az utam. A cipőmet pásztáztam, amikor egy mellkasba ütközött a fejem, majd a testrész tulajdonosa halkan káromkodni kezdett. Feketébe volt, és egy Vans cipőt viselt. Tovább nézegettem a cipőm, mikor felszólaltam.
-Bocsánat!-mondtam, majd kislisszoltam előle, és mielőtt valamit mondhatott volna, gyorsan előre siettem. Még sietősebbre vettem a tempót, majd az ajtóhoz értem. Visszanéztem, s összeakadt a tekintetünk. Kék szemei csillogtak, s az én mélybarna szemeimbe fúrta őket. Ezt a szempárt száz közül is felismertem volna. Szőke haja felzselézve, arcán kicsi borosták ékeskedtek, a szeme pedig csillogott. Óvatosan elmosolyodott, én pedig még mindig lesokkolva álltam az ajtó előtt. A túloldalról egy szőkésbarna hajú, fejpántos srác közelített. A kilincshez nyúlt, majd benyitott, előttem pedig elsötétedett minden...

Sziasztook:) meghoztam az új részt, remélem tetszik:) az ékezeti hibákért bocsánatot kérek de az egészet telefonról írom.. Köszönöm az eddigi visszajelzéseket, hogy tetszik az irományom, el sem hiszitek, milyen boldog vagyok ezektől az apróságoktól.. xx