Love Again? /l.h. hungary/

10. Rész

Felébredtem sötét szobámban. Telefonomért nyúltam, s megnéztem az időt. 11:08 volt. Tegnap este sokáig pakoltam a bőröndömbe. Telefonommal világítva sétáltam volna el az ablakomhoz, de valakibe beleütköztem.
-JÉZUSOM ITT VAN VALAKI!!!!!-sikítoztam, mire befogta a számat.
-Én vagyok az, Calum.-suttogott.-Jöttelek felébreszteni!
-ÚRISTEN CALUM HOOD! TE FOGYATÉKOS! A VÉR IS MEGHŰLT BENNEM! HÚZÁS A SZOBÁMBÓL!!!-parancsoltam rá.
-Hah, már hiányzott a kiabálásod.. És a fogyatékos is.-röhögött ki, majd kisétált, én pedig megforgattam a szemem. Ablakomhoz sétáltam, majd felhúztam a redőnyt. Beágyaztam, felvettem egy szürke melegítő nadrágot, és egy fekete fehér "vigyen el a rézfaszú bagoly" feliratos pólót, majd a fürdőbe mentem, ahol fogat mostam, majd kifésültem hajam. Sminket nem raktam fel. Ittholra minek? Lementem, majd leültem a nappaliba, ahol Michael ült.
-Jó reggelt!-ásítottam.
-Inkább delet.-röhögött Michael.-Mizujs maci?
-Tegnap fél 3-ig pakoltam, mire elegem lett, és elaludtam.-ásítottam mégegyet.-Többiek?
-Calum kint az udvaron Dee-vel. Ashton kiment a reptérre Bryana-ért Luke-al.-válaszolta.
-Aha, értem.-jegyeztem meg lehangolva. Szerettem volna Lukeot látni. Azt szerettem volna, hogy ugyan azt érezze irántam, mint 3 évvel ezelőtt. De rájöttem, ez már nem így van. És akármilyen nehéz, el kell fogadnom, hogy köztünk már barátságnál több nem lehet. Mind a ketten elcsesztük.
-Min gondolkodsz annyira?-lengette meg előttem hatalmas tenyer a "bátyám".
-Mi? Semmin.-füllentettem.
-Jól tudsz hazudni.-vakarta meg az állát.-Szóval?
-Figyelj! Elmondom, de légyszíves ne mondd vissza Lu....-kezdtem, de kicsapódott az ajtó, és bejött rajta egy kócos, és álmos Ashton, egy szexi Luke, és egy gyönyörű Bryana, bőröndökkel a kezében.-Úristen Bryana!!!!-pattantam fel, s jó szorosan megöleltem, ő pedig eldobta a bőröndjeit, és nevetve visszaölelt. Úgy tettem, mintha 1000 éve barátok lennénk, pedig még csak nem is találkoztunk.
-Ivy!-engedett el, majd végigmért.-Jó választás Luke!-kacsintott Lukera, mire Luke elpirult, s én is, majd a szőkeség leült a kanapéra.
-Bryana Holly vagyok.-mosolygott, majd a kezét nyújtotta.
-Ivy Parker.!-fogadtam el a kézfogást, majd bementem a konyhába.-KÉRTEK VALAMIT?-ordítottam.
-4 KÓLÁT!-ordított vissza Michael, Ashton pedig elfeküdt a nappaliba a földön.
-Ashton csak nem fáradt vagy?-kérdezte cinikusan Luke.
-Hagyjál!-vágott hozzá egy párnát a földről.-Egész éjszaka pakoltam.
-ISMERŐS!-kiabáltam a konyhából, majd egyesével kihordtam az innivalókat a nappaliba, s leültem a fotelba.
-Én mondtam, hogy aludj Ashy!-állt fel Luke, majd a hátára ült lovagló pózba.
-Fogd be, és szállj le rólam!-majd egy fordulással lelökte Lukeot, Luke pedig beütötte a fejét a dohányzóasztal sarkába.
-Jézusom Luke! Jól vagy?-ült fel Ash, majd Luke mellé csusszant. Én, Michael és Bry felálltunk, majd megálltunk mellette. Luke megvakarta a tarkóját, de amikor visszaemelte a kezét, csupa vér volt.
-Luke! A tarkód!-fordította meg a fiút Bry, s a tarkója alatt szét volt repedve. A seb elég mély volt.-Ezzel be kellene menni a kórházba.
-Nem megyek kórházba!-állt fel Luke, majd a konyhába indult.-Semmi bajom!
-Tesó! Szarul néz ki, és már tiszta vér a pólód is! Bemegyünk, és kész!-komolyodott el Ash, majd a kocsikulcsért nyúlt.
-Nem! Megyek! Sehova!-tagolta ordítva Luke.
-Mégegy kórházas nap.-sóhajtott fel Mike.
-Nem megyek kórházba! Majd összeforr.-rángatta a vállát. Mintha csak magamat hallottam volna. Utálom a...-Utálom a kórházakat!-igen, ezt akartam mondani.
-Luke légyszíves ne legyél gyerekes!-kérlelte Bry, de csak megrázta a fejét. Tiszta vér volt a pólója, a padló, az asztal széle.
-Lucas! Most azonnal bemegyünk a kórházba es lekezeltetjük a sebed! Túl sok vért fogsz veszíteni!! Beteg leszel azt pedig nem élném...-kezdtem, de befogtam a számat, s inkább kimentem Calumékat behívni.
-Gyertek be!-intettem.
-Miért?-húzta fel a szemöldökét Dee, aki a hintaágyon ült, Cal pedig a fűbe.
-Lukenak betört a feje.-potyogott a könny a szememből. Ahogy ezt kimondtam, egy emberként pattantak fel ülőhelyükről, és bementek az üvegajtón.
-Most azonnal kórház!-mutatott az ajtó felé Calum.
-Nem.-ült le a kanapéra Luke.
-Luke!-mentem a háta mögé, s a sebet vizsgáltam.-Ez meg az enyémnél is mélyebb. Légyszíves!
-Ahj... Menjünk már!-állt fel, majd kifelé vette az irányt.
-Amugy.. Szia Bry!-ölelte meg Bry-t Dee, majd Calum, es elkezdtek beszélgetni.
-Ennyire makacs embert még nem láttam.-törölte meg a homlokát Mikey.-Hey! Két embernek maradnia kell!-fordult Ashtonhoz.
-Én maradok!-szólalt meg Cal.
-Én is!-fordult Calumhoz Dee. Ezek között van valami.
-Beviszem őket, es aztán visszajövök értetek!- Ashton becsapta a kocsiajtót, majd beültem Luke mögé. Középre Michael, mellé pedig Bryana ült. Villámgyorsan mentünk végig London utcáin, s olyan 15 perc múlva a kórházhoz értünk. Leparkoltunk, majd bementünk a kórházba. Az információs pulthoz értünk, bejelentkeztünk, majd a váróterembe értünk. Leültünk, es vártunk. Luke idegesen kopogtatott a lábával, Ashton elindult Dee-ékért, Bryana lement a büfébe, Mikey pedig a mellette ülő lánnyal beszélgetett.
-Nem lesz semmi baj.-simítottam meg a karját, mire egy kétségbeesett mosolyt küldött felém.
-Ashton életveszélyes.-nevetett fel.
-Jee! A két rokkant egymásra talált!-jött felénk Bry. Út közben rátaposott egy bácsi lábára, aki ezért leszidta. Leült mellém, majd kibontotta a csokiját.
-Illesz Ashhez.-röhögtem.
-Tudom.-húzta ki magát, majd falni kezdte a csokiját.
-Bejössz velem?-fordult felém Luke.
-Ühhüm.-mosolyogtam rá, s előre fordultunk. Vártuk, hogy szólítsák.
-HELLLOO EMBEREK!-intett mindenkinek Calum, majd ledobta magát az egyik székre, Dee mellé ült, Ash pedig fáradtan vonszolta magát Bryanahoz, majd megkérte az embereket, csusszanak eggyel arrébb, mert le szeretne ülni.
-Lucas Robert Hemmings!-jött ki a nővér, mire mindenki felnézett, Luke pedig megfogta a karom, és bevonszolt maga után. Bementünk, bent pedig egy orvos várta Lukeot.
-Legyen szíves üljön fel az asztalra, mert túl magas.-nem nagyon szimpatikus ez a férfi. Túl mogorva. Luke felült az asztalra, az orvos a háta mögé ment, s elkezdte vizsgálni a tarkóját, amiből még mindig nem állt el a vér.-Hogy történt?
-Elestem, és az üveg dohányzó asztal szélébe belevágtam a fejem.-rögtönzött Luke. Csak nem mondhatja azt, hogy az idióta haverom feküdt a földön, ráültem, lelökött magáról, és bevertem a fejem.
-Értem. Maga is ott volt?-nézett rám.
-Igen.-bólintottam.
-Eszméletét nem vesztette?
-Nem.-válaszoltam.
-Magának mi van a fejével?-érdeklődött, miközben Luke sebét fertőtlenítette.
-Tegnap előtt tört be. Feküdtem is bent miatta.-válaszoltam.
-A seb elég mély..-gondolkodott el.-Most összevarrjuk.-Luke szemöldöke felszaladt, szeme kétszeresére nőtt, s rámnézett. A szemével valami "segíts!!!!" pillantást küldött felém, én pedig egy "muszály"-t. Bólintott, majd az orvos letörölte a száradt vért, lefertőtlenítette, majd egy injekcióval jött Lukeal szembe.
-Most a nyakánál legyen szíves ne feszítse be az izmokat!-kérlelte, mire Luke a kezével mutatott, hogy menjek oda. Odamentem, és jó erősen megszorítottam a kezét. Luke felszisszent, majd egy könnycsepp is lefolyt az arcán, ahogy az enyémen is.-Készen is volnánk! Fél óra múlva szólítjuk!-mondta az orvos, majd kimentünk.
-Uuuummmm!!-huppant le az egyik székre Luke.
-Mit mondtak?-kérdezte Bry felénk fordulva.
-Össze fogják varrni. Fél óra múlva szólítani fogják.
-Akkor most mit csináltak?-kérdezte Ash.
-Fertőtlenítettek, és érzéstelenítőt adtak.-húztam el a számat.
-Fájt?-simogatta meg a vállát Dee, mire Luke csak nyöszörgött egy jó nagyot.-Ennyire?-és Luke válasza megint egy nyöszörgés volt.
-Szegénykém.-sóhajtott Michael.-Kérsz enni??
-Aaaaa-aaaaa-válaszolta Luke
-Szóval nem...-jegyezte meg magának Mikey, majd tovább várakoztunk. 30 perc múlva a nővérke jelent meg az ajtóban.
-Lucas!-szólt, mire Cal elkezdett röhögni, én pedig behúztam Lukeot.
-Kezdhetjük Mr.Hemmings?-kérdezte az orvos, majd felvette azt az izéjét amit műtésnél szoktak használni, s a dobozból kivett egy orvosi tűt, és egy fura izét amivel összevarrják, (sorry, ezek nevét nem tudom. By: Szerk.) és nekikezdett. Lukeon látszott, hogy az érzéstelenítő hatott, ugyanis az orvos csak varrta a sebet, Luke pedig mozdulatlanul ült az ágyon. Mikor kész lett, a nővérke a kezembe nyomta az ambuláns lapot.
-Hétfőn kell visszajönni varratszedésre.-mondta az orvos, és visszaült a székébe. Én bólintottam, majd megfogtam Luke kezét, és kihúztam a teremből.
-Viszlát!-köszöntem el, majd ott sem voltunk.
-Hétfőn vissza kell jönni varratszedésre.-jelentettem ki, s intettem a többieknek, hogy jöjjenek.
-Összevarrták? Lelkiismeretfurdalásom van. Megint.-sütötte le a szemét Ash.
-Ash, ez részben az én hibám is.-nézett Luke Ashre.
-Fáj még?-kérdezte Cal.
-Az érzéstelenítőtől egyenlőre nem érzek semmit.-rántotta meg a vállát. Az út halkan telt a kocsiig, mire Bry megszólalt.
-Kik maradnak?-kérdezte. Ash és Luke kilőve.
-Én és Dee!-mosolyogtam.
-Oké. Mindjárt jövök értetek, csak eldobom nálad őket.-mosolygott Ashton.
-Oké. Mi itt leszünk valahol.-rángatta a vállát Dee.
-Majd írjatok SMS-t!-parancsolt, majd felhúzta az ablakot, és elhajtott.
-Calummal mizu?-kérdeztem huncut mosollyal az arcomon.
-Hát... Ma reggel miután felkeltett téged, kihívott beszélgetni. Egy darabig beszélgettünk, majd arra lettem figyelmes, hogy egyre közelebb jött, és megcsókolt. Nem tudtam hova tenni, ezért elhúzódtam tőle. Aztán pedig megbeszéltük, és mondta, hogy nem akar többet barátságnál. De ez a mondat hogy mondjam.. Összetört. 
-Azta! Calum Hood téged megcsókolt! Csak úgy közlöm veled, CALUM HOOD kevés lányt csókolt eddig meg!! Csak barátságot akar? Ugyan már dehogy! Ha látnád, hogy néz rád, akkor más lenne a véleményed! Ma megfigyeltem, hogy próbál minél több időt veled tölteni. Nyugi Dee, hidd el sokkal többet akar barátságnál! Ezen ne görcsölj! De ha gondolod, beszélek vele!-kacsintottam.
-Ne! Légyszíves ne beszélj vele! Nem szeretném, ha megtudná, oda-vissza vagyok érte.-szomorodott el.-De hogy néz rám?
-Hmm.. Mintha te lennél az egyetlen dolog az egész földön. Mintha csak te léteznél a számára. Meg akarna védeni mindentől és mindenkitől. Látszik rajta, hogy mindig érdekli a véleményed, és meg is fogadja őket. Hidd el, így meg senkire nem nézett! Még az egykori barátnőjére sem nézett ilyen szerelmesen. Ez jelent valamit nem?-kérdeztem mosolyogva.
-Imádlak!-ölelt meg, majd dudálásra lettünk figyelmesek.
-Hölgyeim beülni!-parancsolt ellentmondást nem tűrő hangon Ashton, majd én beültem az anyós ülésre, Dee pedig Ash háta mögé.-Figyelj már Ivy! Lenne egy kis gond...-kezdte.
-Mondd!-mosolyogtam rá.
-Tudod, Bryananak erre az 5 napra nincs hol megszállnia, hotelbe pedig nem akar menni, mert ami erre van lepukkant, amibe meg mi vagyunk, az sokba kerül, és nem engedi, hogy mi fizessünk helyette. Nem lenne gond, ha nálad aludna?-kérdezte felcsillant szemekkel, de közben az utat figyelte.
-Dehogy lenne! És csajos estet is tarthatnánk!-kacsintottam hátra Dee-nek.
-Akkor?-pillantott rám egy másodpercre Ash.
-Igen!!!!-ujjongtam, s vártam mikor érünk haza.