Love Again? /l.h. hungary/

6. Rész

Fény ütötte meg a szemem, de szemhéjam le volt hunyva. Hallottam Dee hangját, és egy ismeretlenét. Hol vagyok? Lassan, komótosan kinyitottam a szemem,  de csak a plafont láttam. Az orromba szökött az erős klór szag.-Ez egy kórház -állapítottam meg magamban. Elkezdtem pislogni, majd szépen, komótosan felemeltem a fejem. Szembe találtam magam egy fehér ruhás emberrel, miközben Deevel beszél valamiről az ajtón kívül, de csak pár szót csíptem el, így nem figyeltem rájuk. A szobámban az egyik széken a fejpántos srác ült, amelyik elütött az ajtóval. Telefonja kezében volt, s magát vette vele. Végigmértem, és nem is nézett ki olyan rosszul. Felállt, rám mosolygott, majd hatalmas mosollyal az orvos felé indult.
-Doktor úr! Felébredt!-mondta kicsit hangosabban a kelleténél.
-Ashton! Ez egy kórház!-hallottam a lány hangját a telefonból.
-Sziasztok!-köszöntem, majd feljebb ültem, de megszédültem. A fejemhez kaptam.
-Jól vagy?-kérdezte "Ashton", majd az ágyamhoz közelített. Akkor esett le. Ő Calum, Michael és Luke dobosa.
-Soha jobban-nyögtem, majd inkább nekidőltem az ágy támlájának.-Kik vagytok?
-Ashton!-intett Ash.-Én gázoltalak el az ajtóval.-mosolya lehervadt.
-Bryana vagyok.-mosolygott a telefonból rám a szőke lány. Egyből megkedveltem.
-Te vagy Ivy! Sokat hallottam rólad!-mosolygott Ashton.-És bocsánat, hogy neked löktem az ajtót.-húzta el a száját.
-Nem gond.-vontam meg a vállam.
-Jó napot Miss Parker!-jött be az orvos a szobába Deevel együtt, Dee pedig felém futott, majd jó szorosan megölelt, én pedig vissza öleltem. Hiányzott már ez a lány!
-Jobbat..-dünnyögtem, majd Deere néztem, akinek mosolyát nem lehetett volna arcáról levakarni.
-Nem szédül? Nem érzi magát rosszul? Hányingere nincs?
-Amikor felültem hirtelen megszédültem, de már nincs semmi bajom.-mosolyogtam.
-Helloo-jött be a szobába hangosan Calum, majd lepattant a székre. Az orvos szúrós szemekkel nézett rá, majd a papírokra szentelte figyelmét, amiket a kezében tartott, s azt kezdte el olvasgatni.
-Miért vagyok kórházba?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Hát, ugye azt már tudjuk, hogy rádvágtam az ajtót..-kezdte Ashton.-És mégegyszer szörnyen sajnálom.
-Nem haragszom Ash!-mosolyogtam rá.
-És hát te elájultál. Aztán Luke odajött, elkezdett velem ordibálni hogy mit csinaltam veled, mindezt a cég közepén.-ennél a résznél hevesebben vert a szívem.- kihívtuk rád a mentősöket, és amíg vártuk, hogy megérkezzen, jött Cal és Mich. Kellett egy kísérő, így hát bevállaltam én. Aztán észre vettem, hogy vérzik a fejed, ebből következtettem, hogy betörtem a fejed egy ajtóval. És olyan 7 óra hosszája volt ez az egész, szóval most van 17 óra. Folyamatosan cserélgettük a másikat. Vigyáztam már rád én és Bry, Michael, Dee, Luke és most jött volna Calum, de már felébredtél.-mesélte el az egész történetet.
-Luke vigyázott rám?-kerekedett el a szemem.
-Viccelsz? Ő volt a legtöbb ideig bent.-mosolygott Ash. Ez a gyerek mindig mosolyog.
-Sőt, még azt is elintézte, hogy holnap délelőtt már otthol légy!-mesélte büszkén Bryana.
-És az orvos hová tűnt?-nézett körbe Dee.
-Szerintem annyiszor hallotta már a sztorit, hogy megunta, és elment.-vonta meg a vállát Calum.
-Huggiiii!!!-lépett be az ajtón Michael egy plüss macival a kezébe, majd az enyémbe nyomta.-Macit a macinak!
-Köszönöm!-mosolyogtam rá őszintén.
-Deenek meg egy nyalóka!-nyomott a kezébe egy hatalmas nyalókát, majd leült a padlóra.
-Michael! Ülj nyugodtan az ágy szélére!-ajánlottam fel, majd Mich leült a lábamhoz.
-Gyerekek kajás vagyok!-nyávogott Calum.
-Menj a büfébe!-nézett értetlenül Bry Calra.
-Dee gyere büfébe!-nyaggatta barátnőmet Calum, mire Dee a szemét forgatva indult el.-Kértek valamit?
-Egy szendvicset légyszi!-jelentkeztem.
-Nekem is!-szólalt fel egyszerre Ash es Mikey.
-Akkor már én is csinálok magamnak egy szendvicset!-pattant fel Bry, majd a laptopját a konyhapultra rakta, s elkezdte a szendvicsét, a két idióta pedig elment a büfébe.
-Nekem van egy olyan érzésem, hogy bejönnek egymásnak.-jelentette ki Ashton.
-Össze kell őket hozni!-ujjongott Michael.
-Te mindenkit hoznál össze mindenkivel!-rázta meg a fejét Bry.
-Legalább van saját kerítőnőtök.-bólogattam, majd egyből a fejemhez kaptam, s észre vettem, a homlokomon ékeskedik egy nagy kötés.
-Jaj, szegénykém! Jól vagy?-kérdezte aggódó hangnemben Bryana.
-Persze!-pattantam fel, majd elkezdtem mászkálni fel alá a szobába. Bry-t nagyon megkedveltem. Akármennyire nem ismer, látszik rajta, hogy aggódik miattam.
-Semmi baja nincsen!-rángatta a vállát Michael.
-De nekem még mindig lelkiismeret furdalásom van, hogy nekicsaptam az ajtót..
-De! Nem! Haragszok!-tagoltam a mondatokat, s minden szó után csettintettem.
-Meg-ér-tet-tem!-tagolta ugyanúgy ezt az egy szót Ashton lányos hangon, mire Michael, Bry és én egyszerre nevettünk fel.
-Meghoztuk a kaját!!-jött be röhögve Calum, majd odaadta a szendvicset Michnek, és Ashnek. Csak jött velük egy plusz ember is.
-Hello!-intett Luke mindenkinek, majd leült a székre, ahol Calum ült.-Jól vagy?-fordult felém.
-Jobban, köszönöm.-mosolyogtam rá. Most az összes haragom, amit iránta éreztem elszállt. Megsemmisült. Mintha sosem haragudtam volna rá.
-Holnap jössz haza!-váltott témát Dee, én pedig fülig érő mosollyal az arcomon sétáltam a szoba egyik széléből a másik szélébe.
-Már nagyon várom. Utálok kórházban lenni!-nyafogtam.
-Holnap menjünk át hozzátok?-ajánlotta fel az ötletet Michael.
-Jó lenne.-mosolygott Dee.
-Hány óra van gyerekek?-húzta fel szemöldökét Ashton.
-18:34 perc van most.-válaszolt Luke.
-Gondoltam, hogy nem a jövőhéten!-állapította meg Calum.
-Húzz a picsába!-röhögött Luke, aztán Michael belefeküdt az ágyamba, én pedig megálltam Dee mellett.
-Uram, kérem szálljon ki a hölgy ágyából!-jött be egy fiatal, vörös hajú nővérke.
-Oké!-mondta Michael, majd felült.-Jó a cipőd! Randizzunk?-kacsintgatott az ápolónőre Michael, majd beharaptam alsó ajkam, így folytottam el a röhögésem. A nővérke szitkozódott magában pár szót, majd megforgatta a szemét, sarkon fordult, és kiment. Becsukódott az ajtó, és mindenki hatalmas nevetésben tört ki.
-Ez elúszott..-állapította meg Michael, majd elterült az ágyamon...

-Uraim! A látogatási idő 15 perc múlva lejár! Legyenek szívesek fáradjanak ki az épületből! Egy ember maradhat bent Miss Parkerrel!-jött be két óra múlva az orvos, majd ahogy bejött, ki is ment.
-Ki marad bent vele?-kérdezte Michael.
-Én nem!-mondta Ash és Cal egyszerre.
-Kedvesek vagytok, köszönöm.-mondtam röhögve, s beleboxoltam Ash vállába.
-Dee? Luke?-húzta fel a szemöldökét Michael.
-Ha felhívom apát, biztos megengedi.-mosolygott rám Dee.
-Nekem tök mindegy, hogy itt alszok, vagy otthol.-pásztázta a padlót Luke.-De mondjuk itt nem is tudnék aludni.
-Ne legyél ebbe olyan biztos!-rázta meg a fejét Calum.
-Szóval?-kérdezte Michael.
-Lebeszélem apával.-kacsintott Dee, majd kiment a szobából, de 5 perc múlva vissza is jött.
-Maradok emberek!-huppant le Luke mellé.
-Akkor menjünk!-jött az ágy szélére Ash, majd arcon puszilt.-Jó éjszakát Ivy!
-Neked is Ash! Puszilom Bryt!-kacsintottam.
-Jo éjszakát hugi!-borzolta meg a hajam Cal, majd Ashhez hasonlóan megpuszilt.
-Neked is Calum!-mosolyogtam ra, majd megöleltem.
-Jóéjt maciiii!-vinnyogott Michael, majd kitört belőlem a röhögés, és homlokon puszilt. Luke jött oda az ágyam elé. Pillangók kezdtek verdesni a gyomromban.
-Jóéjt, Diana!-röhögött, majd homlokon puszilt, és megölelt. Még mindig olyan nyugtató az ölelése.
-Neked is Robert! De ha mégegyszer Dianának hívsz, kicsontollak!-mosolyogtam édesen, Luke pedig egy sunyi mosolyt eresztett felém. Elköszöntek Deetől is (hozzam hasonlóan puszival, és öleléssel),  majd mind a négyen kiléptek az ajtón.
-Holnap megyek haza!-jelentettem ki Deenek, mire ő hevesen bólogatott.
-Neked még mindig tetszik Luke!-tert egyből a lényeges témára.
-Honnan veszed?-néztem összeszűkült szemekkel rá.
-Ismerlek Parker! Nagyon is!-kacsintott.
-Na és mi van Calummal?-kacsintottam már én is.
-Rendes srác!-vonta meg a vállát.
-Ahhhhhaaaaaaa-nevettem.
-Nem vagy álmos?-terelte a témát.
-Picit.-vontam meg a vállam.
-Akkor aludjunk, mert én nagyon!-adta ki a parancsot, majd lehajtotta a fejét.
-Jó éjszakát Roberts!-ráztam meg nevetve a fejem. Ezt ő már nem hallhatta, mert már rég elrepülhetett álomvilágba. Tipikus Dee. Még egy darabig számoltam a csempét a falon, birizgáltam a bazi nagy macit, amit Michaeltől kaptam, vagy éppen a fejemen a kötést. A fejem ha hozzanyultam nagyon fájt, és érzékeny volt minden érintésre, de már hozzászoktam a fájdalomhoz. Nem voltam egy balesetmentes gyerek. Lehajtottam a fejem, s pár percen belül engem is elnyomott az álom.

Sziasztok:) itt a 7. resz:) ez mar egy kicsit hosszabb lett mint az osszes tobbi:) remelem nem csalodtatok!:) komikat es szavazatokat (vagy miket xD) szeretettel fogadok:) xx