Love Again? /l.h. hungary/

7. Rész

Hatalmas fejfájásra ébredtem hajnali 5-kor, így egyből a fájdalomcsillapítóért nyúltam. Azért, amiért azt mondta az orvos, hogy ha fáj valamim, bármikor bevehetem. Lefeküdtem, és olyan 20 perc múlva nem éreztem semmit a fejemben, ami jó. Igaz, csak 10-re kell elhagyni a kórház területét, ha minden jól megy, de attól még ki mondta, hogy nem készíthetem össze a "cuccaim"? Így hát fogtam a sok gumicukrot, csokit, nutellat, nyalókát, és társaikat, majd belegyömöszöltem egy nájlonzacskóba. A gyógyszereket, amiket itt adtak, szépen, rendezetten az éjjeli szekrényre raktam ABC sorrendbe. Ez eltartott egy ideig, de legalább nem unatkoztam. Dee mindeközben az ágyam végébe feküdt, s húzta a lóbőrt. A papucsomat egymás mellé raktam, ahogy a Conversemet is. Az innivalókat, amit a fiúk, és Dee hozott be, vagy lehúztam, ami nem nagyon ízlett, azt pedig elraktam későbbre.. és kifeküdtem az ágyamon. Az előbbi "ivásos hadműveletnek" az lett a következménye, hogy 10 perc múlva, valami nagyon nyomta a hólyagom, így kénytelen voltam kimenni a vécére. Mikor végeztem a dolgokkal, visszasiettem a szobámba. Ez volt olyan fél 7 körül.
-Ivy... Mit csinálsz?-szólt kómásan a draga barátném, majd átfeküdt a másik oldalára.
-Dee, inkább aludj még egy kicsit!-kacsintottam, bár tudtam, hogy nem látja. Reggelhez képest teljesen fel voltam pörögve! Mintha órák óta fent lennék. Mondjuk ez igaz is. Dee rohamosan elkezdett horkolni, amiért én rendszerint a pokolba szoktam kívánni. Most sem volt másképp. Ránéztem az órára, ami 7 órát mutatott. 8-kor jönnek reggeli vizitre, addig mit csinálok? Megvan! Véleményezem magamban a fiúkat és Bryanát! Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de unaloműzésben nem vagyok annyira profi. Szóval kezdjük Ashtonnal. Ashton mindig mosolyog, amiért ilyen kis zabálni való gyerek. Így miatta kerültem ide, de nem bánom, mert így nem tudtam volna megismerni őt sem, és Bry-t sem, és fogadjunk most otthol sírnék, vagy valami hasonlót csinálnék. Igaz, most haragudhatnék rá, mert betörte a fejem egy ajtóval, de nem vagyok olyan típus, aki megharagszik. Szegénynek lelkiismeret furdalása van, miért "betörte a fejem", szóval kis aranyos. Örülök, hogy megismerhettem. Ha már Ashton, akkor Bryana. Bryanát egyáltalán nem ismerem, de nagyon aggódott értem, és ezt értékelem benne. Nagyon aranyos lány, és illik Ashtonhoz. Örülök, hogy egymásra találtak. És remelem nem fognak sosem szakítani. Bár ilyen kapcsolat nincs.. De a remény hal meg utóljára. Ezt a gondolatomat megmosolyogtam. Ennyit még sosem mosolyogtam az elmúlt 3 évben. Calum. Calumot a gimi óta ismerem, és úgy tekintek rá, mint a bátyámra. Sokak szerint hasonlítunk is, de hát ki tudja? Örülök, hogy valamelyik nap összefutottunk vele, nagyon jó volt újra látni. Remélem összejön Deevel, mert lesüt mind a két délről, hogy oda, és vissza vannak egymásért. Amikor veszekednek, olyanok, mint az öreg házaspárok. Michael elmondása szerint Calnak is bejön Dee. Remélem így van, ahogy mondja. Michael.. Michael az a személy, akire rábíznám az életem. Bátyámként szeretem, és felnézek rá. Akárcsak Calumra. Nekem ők az őrült bátyáim! Főleg így, hogy nincs testvérem, őket és Dee-t tudom úgy ténylegesen a testvéreimnek tekinteni. Rájuk bíznám az életem is. Lelki ismeret furdalásom van, mert 3 éve csak úgy eljöttem, nem gondolkoztam, és nem szóltam. És mert kerestek. Olyan egy balfasz voltam. És végül Luke.. "az okos lány megbocsát, de nem felejt" tartja a mondás. Ez alatt a 3 év alatt kiférfiasodott (ha egyáltalán van ilyen kifejezés), és még vonzóbb lett. Még mindig fáj amit tett... Ez a fájdalom úgy érzem sosem fog elmúlni. De legalább mostmár tiszta lappal tudjuk kezdeni, mint két jó barát. És semmi több. Rájöttem, hogy gyerekek voltunk, és nem tudtuk mit csinálunk. De az nem azt jelenti, hogy nem volt eszünk. Ő volt az (és az egyetlen) személy, akinek odaadtam magam teljesen. És megcsalt. Igen, tudom, ezt a témát már túltárgyaltam...
-Jó reggelt, Miss Parker!-szökkentett ki a gondolataimból Dr... Dr nem tudom ki.
-Viszont!-mosolyogtam rá.
-Az éjjeli őre még alszik?-kérdezte őszinte mosollyal.
-Igen, valószínűleg egész éjszaka fent volt, hogy ne legyen semmi komoly.
-Erre valók a barátok!-mondta, miközben a hófehér lapok között kereste az enyémet.-Á, meg is van! Ha jól látom, és minden rendben, ma mehet haza.
-Igen.-mosolyogtam.
-Na, akkor vizsgáljuk meg!-csapta össze a tenyerét, és közelített az ágyam felé.-A feje nem fáj? Nem szédül?
-Nem, tökéletesen vagyok.-válaszoltam.
-És a sebe?-vette le a homlokomon ékeskedő kötést.-Ez még eleven, de ahogy nézem, holnapra már nem lesz ilyen csúnya. Mindenesetre haza mehet. Az állóképessége jó maradt, láttam tegnap már mászkált a szobában. 10-re el kell hagynia a kórház területét! Viszlát!-lépett volna ki a szobából, de visszafordult.-És jobbulást a nagymamájának!
-A nagymamámnak?-kerekedett el a szemem.
-Igen. A testvére, mondta, hogy a nagymamája beteg, és rá kell vigyáznia.-nézett együttérzően szemembe a doki.-Viszlát!
-Viszlát!-haraptam az ajkaimba, hogy elfojtsam nevetésem erre a kis időre. Ahogy kiment, feltört bennem a rohamos nevetőgörcs. Csak nevettem, és nevettem, mire felkelt Dee.
-Mi a röhögés tárgya?-nézett kómásan rám.
-Valamelyik idióta azt mondta az orvosnak, hogy a testvérem, a nagyink beteg és azért kell hazamennem, mert rá kell vigyáznom.-nevettem fel.
-Szerintem Luke volt. Ő dumált valamit négyszemközt az orvossal, miután kijött tőled.- ásított egyet, mire mosolyogva megráztam a fejem.
-Figyelj Dee!-komolyodtam el.-Nekem itt nincsen váltó ruhám. Hogy a jó égbe menjek így haza?-mutattam fehér hálóingemre. A szobámban volt tükör, így el mehettem volna lecsekkolni, hogyan is mutatok tegnap óta, mert elég cink lett volna mondjuk felborzolt hajjal, vörös szemekkel, és sárga fogakkal utcára lépni.
-Figyelj! Én felhívom Calumot, vagy Ashtont, jöjjenek és vigyázzanak rád, addig elmegyek nálad a fogkefédért, meg készítek ki ruhát neked. És a száradt vért töröld le a képedről!-rendezte a dolgokat Dee, majd tárcsázta is a számot, s elkezdett beszélni. Odaléptem a tükörhöz, s belenéztem. Felborzolt haj, száradt vér az arcomon, vörös, karikás szemek. Akár egy zombi. Egy szexi zombi. Mikor lettem ilyen egós? Elmentem a székhez, Dee táskájáérr, majd a fesűért kutattam. Sikeresen kiemeltem az összehajthatós kefét, s miután széthajtottam, összefogtam a hajam. Ezután lemostam a száradt vért az arcomról, s megmostam a szemem. Aztán újból Dee sötétkék bőr táskájába nyúltam, s kivettem belőle az alapozót. Lealapoztam az egész fejem *a kötésnél vigyázva* majd egy kis szempillaspirált raktam fel. Legalább a fejem nézett ki valahogy. Visszasétáltam az ágyamhoz, s nyílott az ajtó, majd egy szőkés göndör fejet pillantottam meg.
-Ashton!-mentem oda, majd összeborzoltam a haját.
-Jöttem volna előbb is, csak hoztam kaját!-tartotta felém a mekis zacsit, (mint mindig) vigyorogva.
-Mondtam már, hogy imádlak?-kérdeztem, majd kikaptam a kezéből a zacskót.
-Engem mindenki szeret.!-ült le az ágyamra.
-Kivéve aki nem!-kacsintottam, mire kinyújtotta a nyelvét. Kivettem a Happy Meal menüt, majd elkezdtem "falni".
-Holnap jön Bryana.-jelentette ki lazán.
-Londonba?-mosolyodtam el.
-Yep!-rakta fel a lábát a székre.
-Juj de jó!!!!-álltam fel, majd tele szájjal ugrálni kezdtem.
-Már látom, nincsen semmi bajod.-rázta meg a fejét mosolyogva Ashton.
-Nézd!-vettem le a kötést a homlokomról, mire Ash arca eltorzult.
-Ez nagyon csúnya.-közelített az ujjával a sebem felé, de rácsaptam a kezére.
-Ilyet nem játszunk!-nevettem fel.
-Jólvan Parker! Megjegyeztem!-nézett "dühösen" rám majd elkapott a röhögés.
-Ez alatt az 1 nap alatt megkedveltelek Irwin!
-Én is Parker. Én is.