Szeretnélek utálni (omegaverse)(Jikook)(Befejezett)

Part 36.

Jimin az ágy oldalán feküdt, szemben az ablakkal, amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Azonnal lehunyta a szemét, és úgy tett, mintha aludna.

Jungkook csendesen az oldalára feküdt, hátával Jimin felé fordulva, mint minden második este. De ekkor Jimin suhogást hallott, és érezte, hogy Jungkook közelebb kerül hozzá.

Jimin nyelt egyet, nem tudta, mit fog tenni, ha Jungkook még közelebb jön. De mielőtt megérezte volna az érintést, szipogó hangot hallott. Aztán hogy elakadt Jungkook lélegzete, miközben az alfa némán sírt.

Jimin szeme könnybe lábadt, amikor hallotta, hogyan omlik össze az alfa. Jimin csak annyit akart, hogy megforduljon, megölelje, és hagyja, hogy sírjon a vállán. Jimin csak annyit akart mondani Jungkooknak, hogy itt van. Jimin itt van.

De aztán az omega rájött valamire...

Nem az volt az oka, hogy Jungkook így sírt... Jimin volt itt az első helyen..?

Ő volt az oka, hogy Jungkook annyira fájt, ő volt az oka annak, hogy Jungkook teljesen egyedül tört össze az éjszaka közepén.

Jimin eltakarta az arcát, és némán sírt, még jobban gyűlölve magát. Eszébe jutott, hogyan mosolygott Jungkook Jieunnal találkozva, mégis sír, amikor lefekszik Jiminnel... Az omega undorító volt...? Szánalmas...? Jungkook végre elkezdte utálni...?

Ha megtenné... Jimin tudta, hogy megérdemli...

Megérdemelte mindezt...

Jungkook azonban nem...

Jungkook nem érdemli meg, hogy egy hozzá hasonlóval maradjon... Jungkook megérdemli a boldogságot... Jungkook megérdemli a szerelmet... Jungkook megérdemli a mosolyt... olyan mosolyt, amit Jimin most soha nem tud neki adni... mert ő volt az, aki tönkretette minden...

Rájött, hogyan kínozza Jungkookot... hogyan kényszeríti rá, hogy mellette maradjon, amikor az alfa egyértelműen tovább akar lépni... Jimin könyörgött az alfának, hogy hagyja, hogy maradjon... Még akkor is csak az volt, hogy Jimin gondoljon magára... és ne arra, milyen fullasztó lenne Jungkook számára olyan valakivel együtt élni, mint Jimin...

Míg az alfa sírt mögötte, Jimin az ablakon kinézett sírva gyűlölte magát azért, amit tett velük...
_________________________

Hajnali 2 körül volt, amikor Jungkook valami nagyon puha dolgot érzett, ami megérintette a homlokát.

Egy csók..?

Aztán érezte, hogy néhány csepp az arcára hullik, és kissé összeráncolta a homlokát, mégsem nyitotta ki a szemét.

Körülbelül 5 perccel később hallotta az ajtó becsukódását, amikor lassan megpróbálta kinyitni a szemét.

Nehéz volt a szemhéja a sok sírás miatt, és őszintén szólva nem akart felébredni. Jimin oldala felé fordult, de látta, hogy Jimin nem volt ott.

A fürdőszobára nézett, és égtek a lámpák, ezért úgy gondolta, hogy az omega biztosan a fürdőszobába került. De aztán meglátott egy papírt az ágyon, és összehúzta a szemét, hogy lássa, mi az.

Felkapcsolta a lámpát az ágy oldalán, és kinyitotta a papírt.

Egy levél volt. Jimintől.
_________________________

Kedves Jungkook!

Elnézést, nagyon kicsi szó... De ez az első szó, ami eszembe jutott, amikor elkezdtem írni ezt a levelet neked...

Sajnálok mindent... Sajnálom, ahogy bántam veled... Sajnálom, hogy nem bíztam benned... Sajnálom, ahogy megvádoltalak... Sajnálok minden egyes tettemet...