Szeretnélek utálni (omegaverse)(Jikook)(Befejezett)

Part 19.

Jungkook és Jimin az ágyon feküdtek és a plafont nézték. Miután Mr. Park és Mr. Jeon elmentek, senki nem váltott szót. Csendben ettek, más házimunkát végeztek, és visszamentek a hálószobájukba.

– Téged választanálak. – mondta hirtelen Jimin.

-"mit?" – kérdezte Jungkook az idősebb felé fordulva.

-"Téged választanálak Jungkook. Ha választanom kell bárki vagy közted, téged választalak." - mondta Jimin Jungkookra nézve.

Jungkook rámosolygott. – Nem kell Hyung...

-"de akarom.'

– Ez azért van, mert jelenleg én vagyok az egyetlen választásod. - mondta Jungkook és felsóhajtott, amikor Jimin felült.

-"mi?" Jimin a homlokát ráncolta.

- Hyung... - sóhajtott Jungkook. – Nézd... nem várok tőled semmit cserébe, jó?

-"De miért? Miért nem vársz el tőlem semmit? Minden ember közül neked minden jogod megvan hozzá."

-"mert az elvárások fájnak. Ma kedvelsz engem, de mi van, ha a jövőben valaki mást szeretsz?"

Jimin sértődötten gúnyolódott: – Hát, ugyanezt elmondhatom rólad is.

Jungkook erre elmosolyodott: "Nem, nem teheted. Ugyanabba a személybe voltam szerelmes az elmúlt tíz évben." Az alfa mondta és úgy nézett Jiminre, mintha az omega lenne a legszebb ember a világon, és Jungkook számára tényleg az volt.

Jimin nyelt egyet.- Jungkook-

-"Nem vagyok szomorú, Hyung. Megígérem. Elégedett vagyok azzal, hogy így szeretlek. Csak nem akarok semmit cserébe várni. Mert ha igen, akkor fájni fog." Jungkook mosolygott, mint egy nyuszi, de Jimin látta a szomorúságot a szemében.

Jimin egy kicsit megmozdult, és megterhelte. - Jungkookie... - mondta Jimin és az Alfa őzike szemébe nézett. "Azt akarom, hogy elvárd, oké? Mert nagyon sokat akarok adni neked... nem azért, hogy viszonozzam a szívességedet, hanem mert azt akarom... Tényleg nagyon sokat akarok adni neked... Szóval engedd meg, hogy én is szeresselek, oké?" - mondta gyengéden Jimin, és lassan megcsókolta a homlokát, majd a szemét, majd a heget az arcán. Aztán az orra, végül az ajka.

- Hyung... - suttogta Jungkook a csók között. "Biztos vagy ebben..?" Kérdezte az alfa, kicsit játékosan, de kicsit komolyan is hangzott: "Ha elkezdenék várni, akkor sok mindenre számítanék..."

- Például mit? - kérdezte Jimin egy kis játékos mosollyal az arcán.

Jungkook idegesen harapdálta az ajkát: - Mintha... azt várnám el tőled, hogy ne titkolj el semmit előlem...hogy soha ne hazudj nekem semmiről... Elvárnám, hogy ne menj el más alfákhoz először, ha segítségre van szükséged valamiben...hogy rám támaszkodj, csak rám... Elvárom, hogy csak rám nézz romantikusan... Elvárom, hogy elmondd minden, ami a fejedben jár... Elvárnám, hogy... Elvárnám, hogy ugyanannyira szeress engem... hogy soha ne törd össze a szívemet... elvárom, hogy mindig hűséges legyél hozzánk és a szerelmünkhöz... Elvárnám, hogy az enyém legyél... csak az enyém... örökké..."

Jimin szótlanul Jungkookra nézett. Nem tudta, mit mondjon. Az egyetlen dolog, amit tudott, az az volt, hogy soha nem fogja összetörni ennek a személynek a szívét... soha...

+

"Jungkook... én..."

+

- Hyung... - mosolygott rá szeretettel Jungkook - az én döntésem volt, hogy belédszerettem...az én döntésem... semmi köze hozzád... Amikor más alfákat választottál helyettem... elszomorított... de ez minden... Amikor rendszeresen lefeküdtél annyi alfával... jobban, mint hogy féltékenykedj... valójában aggodalomra ad okot... és ezek a dolgok... nem bántottak annyira mert kezdetben sosem voltál az enyém... az elején nagyon fájt de idővel elfogadtam ezt az egyoldalú szerelmemet, és tudtam, hogy soha nem leszel az enyém és ez rendben van... Megelégszem azzal, hogy csak mellékszereplő lehetek a történetedben... - mosolygott Jungkook, de Jimin elkönnyezett. "Szóval... nem kell viszont szeretned meg vagyok elégedve azzal, amit adtál... Megcsókoltál hyung..."Jungkook álmodozó sóhajjal próbált viccesen viselkedni: – Most végre békében meghalhatok. Jungkook nevetett, de felsóhajtott, amikor Jimin nem nevetett vele.

-"Nem bánom meg, hogy szerelmes lettem beléd, Hyung... Még ha tudom is, hogy soha nem leszel az enyém... Még ha tudom, hogy reménytelen... akkor is... továbbra is szerelmes leszek beléd te és csak te... életem hátralévő részében... - mosolygott Jungkook és megcsókolta Jimin homlokát.

Amikor visszahúzódott, pánikba esett, amikor látta, hogy Jimin sír. Az alfa gyorsan a kezébe vette Jimin arcát. "Hyung... Mi történt? Mondtam valamit? Nagyon sajnálom! Kérlek, ne sírj..."

-"H-Hogy...Hogy tudsz ennyire szeretni... azt is anélkül, hogy bármit is várnál cserébe...?" Jimin sírt.

-"Hyung-"

-"és h-hogy várhatod el tőlem, hogy n-ne legyek szerelmes beléd?!"

Ettől elakadt az alfa lélegzete, "H-Hyung-"

-"Szerelmes vagyok beléd, Jeon Jungkook... Szerelmes vagyok beléd..." mondta Jimin sírva.

Ettől Jungkook szeme könnybe lábadt a pániktól. "H-Hyung... Ne mondj olyat, amit nem úgy értesz..."

– Kurvára komolyan mondom! Jimin azt mondta zokogva, mint egy baba: "Szerelmes vagyok beléd! És m-most... a tiéd vagyok... örökre..."

- H-Hyung... - suttogta Jungkook saját könnyeit törölgetve. - Nem mondhatsz csak úgy ilyeneket...

Jimin elhallgattatta, és erősen szájon csókolta. Mindketten sírtak, mindkettejük arcán könnyek folytak, még az ízét is érezték, de mindketten nem törődtek vele.

Jimin visszahúzódott és Jungkook a szemébe nézett, hogy megmutassa, mennyire komolyan gondolja. "Szerelmes vagyok beléd! Rohadtul nagyon! És a tiéd vagyok! Csak a tiéd! Mostantól minden a tiéd! Oké??"

Most Jungkookon volt a sor, hogy úgy zokogjon, mint egy kisbaba. Sírt, és olyan szorosan ölelte Jimint, mintha az élete múlna rajta. Arcát az omega nyakhajlatába rejtette. "Megígéred...? Úgy érted..?" – motyogta még mindig sírva.

– Ígérem... minden egyes szót komolyan gondolok... és megígérem, hogy életem végéig szeretni foglak...

-"T-Te... N-Nem tudod megszegni ezt az I-ígéretet, oké? Mert ha megteszed... az összetör engem... t-teljesen.

- Nem töröm el... soha nem fogom eltörni, bébi... esküszöm... - mondta Jimin megcsókolta Jungkook fejét, és még szorosabban ölelte.
_________________________________________