Szeretnélek utálni (omegaverse)(Jikook)(Befejezett)

Part 1.

-"PARK JIMIN!!"

Egy középkorú alfa dühös hangja üvöltött a kastélyban.

Agresszív léptei hangosan visszhangoztak, amikor fia hálószobája felé tartott.

– Park úr! Egy szobalány sietve jött és megállt mögötte, amikor berontott az üres szobába. – Jimin shi a hálószobájában van, uram.

A férfi ingerült és zavart homlokráncolással a szobalány felé fordult. -Mit keres a szobámban?-kérdezte, és már elindult a saját szobája felé anélkül, hogy megvárta volna a választ.

A szobalány már izzadva rohant mögé. – Uram, társasága van...

Mielőtt még befejezhette volna a mondatát, Mr. Park már ki is rúgta az ajtót.

Ott állt Park Jimin, félmeztelenül, egy alfa fölött lebegve, aki minden ruha nélkül feküdt az ágyon.

Abban a pillanatban, amikor a pár az ajtó felé fordult, az Alfa gyorsan betakarta a meztelen énjét, miközben Jimint még az sem zavarta, hogy nem volt rajta nadrág, és csak egy bő ing volt rajta.

- "JIMIN!! MI A FASSZ EZ?!" – kiáltott rá Mr. Park a fiára, és elvörösödött a haragtól.

Az omega csak a szemét forgatta az apjára: "Nos, technikailag még nem szartunk, de..."

-"KIFELÉ!" Mr. Park az Alfára mordult, aki döbbent arckifejezéssel nézte az apát és a fiát.

Az említett alfa gyorsan felvette a nadrágját és az ingét, amilyen gyorsan csak tudta, és kirohant a szobából.

-"Látod. Most elveszítettél az esélyemet, hogy buta legyek..."

-"Már elég buta vagy. Nem kell szarnak lenni ahhoz, hogy buta legyél." Mr. Park fogcsikorgatva köpött, és az elkényeztetett omega felé sétált.

Jimin úgy meredt rá, mintha a világ legundorítóbb embere előtt állna. Nos, Jimin számára ő volt.

-"Ó, tényleg, Mr. Park? Honnan tudja? Azt hiszem, még soha nem látott engem szarni..."

-"PARK JIMIN!!" Mr. Park felemelte a hangját.

-"PARK JIHYUN!!" – kiáltott vissza Jimin, ugyanolyan dühvel.

Mind az apa, mind a fia olyan gyűlölettel és méreggel meredt egymásra, mintha csak néhány másodperc választ el őket attól, hogy megöljék egymást.

– Neked kellett volna meghalnod az anyád helyett. Park Jihyun kiköpött, értve a mondat minden egyes szavát.

Valami sérelemszerű dolog villant Jimin szemében, de olyan gyorsan elmúlt, mint amilyen gyorsan megjelent.

– Legalább egy dologban mindketten egyetértünk. Jimin szarkasztikus mosollyal kiköpött, és szó nélkül kiment a szobából.

– Sajnálom, Mr. Park. A szobalány bocsánatkérően meghajolt: – Nem tudom, Jimin shii miért döntött úgy, hogy... t-használja a szobáját, uram.

-"Ez csak egy új módja annak, hogy az idegeimre menjen. Nem a te hibád. Elmehetsz." – mondta Park Jihyun, és a szobalány egy újabb meghajlással távozott.

Mr. Park ökölbe szorított kézzel és dühös mogorva arccal meredt az ágyára.
_________________________________________

-"Úristen! Álmodom?" – jelentette ki Hobi hangosan, amikor meglátta, hogy Jimin dühös arckifejezéssel belép az osztályba.

– Fogd be, kurva. Jimin felmordult, és letelepedett az ablak melletti székre.

-"Szóval ez nem álom! A nagyszerű Park Jimin ma tényleg jelen van!" Hobi nevetett, és ötöst adott Jinnek.