Szeretnélek utálni (omegaverse)(Jikook)(Befejezett)

Part 34.

Jimin arra ébredt, hogy valaki kopogtat az ajtón. Az ágy másik oldalára nézett, ami hideg volt, és már nyoma sem volt Jungkooknak

Újra kopogást hallott, és felállt, hogy kinyissa az ajtót, de Mrs. Jeont találta ott állni, kezében egy tálcával.

-"Ó? Aludtál? Nagyon sajnálom, drágám. Gondoltam, hozok neked teát." – mondta édesen, és lágy mosollyal nézett le a csészékre.

Jimin észrevette, hogyan fogyott le Mrs. Jeon. Az arcán semmiféle ragyogás nem látszott, amikor Mr. Jeon élt. A hölgy mégis mindent megtett, hogy mosolyogjon a fiatalabb omegára.

-"Bejöhetek?" – kérdezte, amikor Jimin csak állt, és bámulta őt.

-"Ó! Igen, kérem! Nagyon sajnálom!" – mondta Jimin, hátralépett, és beengedte a hölgyet.

A két omega leült az ágyra, köztük a tálcával. Mrs. Jeon töltött neki egy csészét, és átnyújtotta neki.

-"Junghyun azt mondta... Jungkookie mérges rád. Így van?" – kérdezte Mrs. Jeon a saját csészéjét tartva.

Jimin csak lenézett a teára, és lassan bólintott: "Ő... de ez az én hibám... teljesen..."

Mrs. Jeon hümmögött: – Értem... Hát jó, ha tudod, hogy a te hibád... most már csak mehetsz, és bocsánatot kérhetsz tőle.

-"Nem fog megbocsátani... azt mondta, nem lehet megbocsátani..."

– A szerelemben minden lehetséges, kedvesem. Mrs. Jeon elmosolyodott. "Tudtad... régen mindenki olyan félelmetesnek és ijesztőnek találta Jungkook apját, hogy azt hitték, senki sem veszi feleségül... De hogy ne tehettem volna... minden egyes nap, 5 éven át... Míg végül igent nem mondtam... Nem volt megfélemlítő velem, soha... Olyan úriember volt, aki engedélyt kért, mielőtt megérintette volna a kezem először..." Mrs. Jeon elmosolyodott, szeméből könny szökött, ajkán pedig gyönyörű mosoly volt. Megtörölte az arcát, és tovább beszélt.

-"Mindig azt mondta, hogy a mosolyom a legkedvesebb dolga a világon... Szóval mindig mosolyogtam... Őszintén mégis...? Annyi okot adott, hogy mosolyogjak... mindig... Nem szeretett lásd, ahogy sírok. És tudod mit? Ő maga is olyan sírós volt! Mrs. Jeon könnyek között kuncogott, és Jimin is.

-"Először akkor sírt, amikor Junghyun megszületett. Sírt, mint egy baba! És az összes orvos és nővér nem tudta abbahagyni a nevetést." Még többet nevetett, majd kinézett az ablakon, és kedvesen mosolygott az emlékre.

-"Ő volt életem szerelme... Ő életem szerelme... és mindig is az lesz..." Mrs. Jeon elmosolyodott, de a könnyei nem szűnnek meg.

-"Örülök, hogy jó élete volt... és ilyen gyönyörű felesége!" – mondta játékosan, mire Jimin kuncogott a saját könnyeit törölgetve. - Két csodálatos fia van, akik annyira szeretik... Szóval, tudom, hogy bárhol is van, boldog... - mosolygott a kinti tiszta égboltra nézve.

-"Az élet mindig kiszámíthatatlan, Jimin-ah... Nehéz és olyan bonyolult... De ha van valaki, akit szeretni... könnyebb... sokkal könnyebb... Lesznek idők, amikor Jungkook és te lesznek vitáitok.. veszekedni fogtok... de ha igazán szeretitek egymást... bármennyire is nehéznek tűnik... jobb lesz... és együtt lesztek a nap végén... - mondta, majd Jiminre nézett. - A fiam... mindig is bizonyította, hogy szeret irántad... és most rajtad a sor, kedvesem... - mondta kedvesen, és kedvesen mosolygott az omega-ra. .

-"Jungkook nagyon makacs tud lenni... de te is az vagy, igaz? Szóval légy makacs és szerezd vissza. A szerelemben nincs lehetetlen, Jimin... csak higgy magadban és az iránta érzett szeretetedben..." - mondta. finoman cirógatva a haját.