Szeretnélek utálni (omegaverse)(Jikook)(Befejezett)

Part 7.

Jungkook a szobájában volt, amikor ez történt.

Egy szobalány kopogott az ajtaján, és vacsorára hívta. Jungkook kiment és elindult az ebédlő felé, mint minden más nap, de ekkor meglátta szülei és hyungja feszült arcát.

Mielőtt egy szót is szólhatott volna, Mr. Jeon megszólalt.

- Hol voltál egész nap, Jungkook? – kérdezte Mr. Jeon. A hangja éles volt és kiszámított.

Jungkook nyelt egyet: – A-Az iskolában. Junghyun káromkodott az orra alatt, és Jungkookra nézett olyan arckifejezéssel, amely felsikoltott: 'Annyira kudarcra van ítélve.'

-"Nos, kaptam egy üzenetet az iskoládtól, hogy ma hiányzol." – mondta Mr. Jeon, és a telefonját nézegette. – Szóval légy őszinte, és mondd meg, hol voltál?

Jungkook káromkodott, akárcsak Junghyun. Teljesen megfeledkezett azokról az üzenetekről, amelyeket az iskola küldött a szülőknek az osztályuk távollétéről.

-"Én-én... Valójában egy kis pluszért mentem..."

-"Jungkook. Csak légy őszinte. Borzalmasan tudsz hazudni." – mondta Mr. Jeon, és mindent megtett, hogy ne haragudjon. Jungkook mindig is zseniális tanuló volt, felelősségteljes gyerek és nagyszerű fiú. Tehát nem akarta semmi rosszal vádolni fiát anélkül, hogy tudta volna tettei okát.

Jungkook anyja és testvére könyörgő szemébe nézett, majd apja éles szemébe. Tudta, hogy egyszer úgyis tisztába kell jönnie velük ezzel kapcsolatban. Nem tud továbbra is úgy tenni, mintha iskolába járna, amikor elhatározta, hogy abbahagyja.

- Apa... - mondta Jungkook, és mindannyian tudták, hogy most elmondja távollétének valódi okát. - Arra gondolok, hogy otthagyom az iskolát.

Három zavart szempár találkozott vele. "Mit értesz azon, hogy elhagyod az iskolát? Egy másik iskolába akarsz csatlakozni

– Nem, apa. Abba akarom szakítani az oktatást, és... helyette dolgozni.

- Mi... - ráncolta a homlokát Mr. Jeon, miközben Mrs. Jeon és Junghyun is értetlen pillantást váltott. – Egyáltalán miről beszélsz?

– A lehető leghamarabb munkára van szükségem. Vigyáznom kell néhány...

– Ez arról a Park fiúról szól? – kérdezte Mr. Jeon a fogát csikorgatva. – Mi a fenét csinált...

– Nem Jiminről van szó, apa. Jungkook megpróbálta: "Rólam van szó. A lehető leghamarabb munkámra van szükségem..."

– A tavalyi év befejeztével kihagyhat, Jungkook- ah. Mrs. Jeon azt mondta: – Már csak... néhány hónap van hátra, nem?

-Nincs időm anya...-mondta Jungkook, és a szeme lágy lett, ahogy az anyjára nézett. – Valóban munkát kell kapnom...

– Ez arról a Park fiúról szól. Biztos vagyok benne, hogy ennek valami köze van hozzá! – kiáltotta Mr. Jeon, és végül felállt, és Jungkookra meredt. Mrs. Jeon és Junghoon is riadtan felállt.

– Apa, kérlek, ne hozd fel Jimint...

-"Mit kért?! Pénzt?! Pénzt akar tőled?! Az a kurva manipula..."

-"APU!" Jungkook visszakiáltott: - Ne beszélj így Jiminről... - mondta Jungkook csikorgó fogakkal.

Anyja gyorsan közelebb lépett kisebbik fiához, tenyerébe fogta arcát: "Jungkook-ah, mi az, hm? Miért van szüksége olyan sürgősen munkára? Kérlek, mondja meg, kérlek..."

Jungkook lenézett az anyjára, és bűntudatot érzett, olyan bűntudatot, amiért ezt tette vele. "Anya... én csak..."

-"Kérlek..." Mrs. Jeon sírva fakadt - Kérlek, mond meg őszintén, mi az? Türelmetlen lett, attól félt, hogy Jungkook valami rosszat csinál, valami törvénytelent.