Szeretnélek utálni (omegaverse)(Jikook)(Befejezett)

Part 28.

- Hyung... - szólalt meg egy lágy hang.

Ez az első dolog, amit Jimin hallott, miután reggel kijött a szobájából.

Bal felé fordult, és látta, hogy Jungkook feláll a kanapéról. Jimin nyelt egyet, amikor az alfa felé fordult. Jungkook... egy rendetlenség volt... Sötét karikái voltak, a szeme duzzadt és vörös volt... Nyilvánvaló volt, hogy egész éjjel nem aludt, és sírt...

Jimin szörnyen érezte magát...

– Jól vagy, hyung...? Ez volt az első dolog, amit az alfa kérdezte. Még akkor is, amikor ő maga nyilvánvalóan nem volt jól, csak az érdekelte, hogy Jimin rendben van-e.

Jimin szörnyen érezte magát...

Szemei ​​könnybe lábadtak, amikor meglátta Jungkookot ebben az állapotban. Borzalmasan érezte magát, amiért úgy viselkedett, mint tegnap este, és az egyetlen személlyel szemben is, aki ennyire feltétel nélkül szerette őt. De mit kellett volna feltételeznie, ha nem... azt? Jungkook ezekben a napokban késett, és egyszerűen nem fogad el semmilyen segítséget, hogy megváltoztasson ezen a tényen...

Jungkook az omega könnyeit annak jeleként vette, hogy az omega még mindig dühös rá. Így hát lassan elindult felé.

– Hyung, hadd magyarázzam el, kérlek? Az alfa azt mondta: "Csak egyszer, hallgass meg, mindent elmondok, kérlek... kérlek, ne sírj..."

Jungkook lassan felemelte a kezét, és olyan gyengéden törölgette a könnyeket Jimin arcáról, hogy ettől Jimin még jobban elsírta magát. Már nem tudta, mit tegyen. Hinni akart Jungkooknak, tényleg nagyon akart... de...

– Hyung... Üljünk le és beszélgessünk, hm? – suttogta Jungkook, most Jimin arcát tapogatva, miközben az omega csak bólintott, és hagyta, hogy az alfa visszavigye a hálószobájukba.

Jungkook leültette az omegát az ágyra, és gyorsan hozott neki egy pohár vizet. Türelmesen leült, és nézte, ahogy Jimin issza.

- Hyung... - kezdte Jungkook, miután biztos volt benne, hogy Jimin megnyugodott. - Az ok, amiért nem akartam, hogy beszélj Taehyungnak erről a problémáról... nem az egóm miatt volt... hanem azért. .. Már úgy bánnak velem, mint egy... kitaszítottal... a munkahelyemen... Mindenki úgy néz rám, mint erre a gazdag, elkényeztetett, ostoba kölyökre, aki a kapcsolatai miatt kapta ezt a munkát... Már mindent megnehezít a számomra... ha újra bevonja Mr. Kimet, a dolgok még bonyolultabbak lesznek... Ezért nem akarom, hogy Mr. Kim több szívességet tegyen...

– Most változtat az okán...? Jimin a homlokát ráncolva mondta: – Nem ezt mondtad tegnap este...

-"Mert nem is figyeltél rám tegnap este, Hyung..." Jungkook próbálkozott: "Kérlek, higgy nekem... Ez az egyetlen ok, amiért nem akartam, hogy bármit is mondj Taehyungnak..."

Jimin csak szipogott és elfordult.

- Hyung... nézz rám... - mondta Jungkook, és gyengéden a kezébe fogta Jimin kezét. De Jimin továbbra is elfordította a tekintetét, és beharapta az alsó ajkát, hogy ne sírjon.

- Hyung... kérlek nézz rám... - mondta Jungkook még halkabban, és könyörgő szemekkel nézett fel Jiminre.

Jimin végre ránézett az alfára, aki leült a földre, és úgy bámult rá, mintha Jimin mérges lenne rá, ami a legrosszabb dolog, ami valaha történt vele.

- Hyung... - kezdte Jungkook, és mélyen az omega szemébe nézett. - Soha... nem fogom... azt, amit apád tett az anyukáddal... soha... soha... nem megcsallak meg... Te vagy az ómegám... Életem szerelme... te vagy az oka annak, hogy mindezt csinálom... mindezt... mindent te jelentesz nekem... Miért akarnék valaha is gondolni egy újabb omegára, amikor nálam van a világ legcsodálatosabb és legszebb omegája... Szerelmes vagyok beléd hyung... oly sok éve... Szerelmes voltam akkor is, amikor nem voltál... csináld komolyan azt hiszed, hogy valaha... valaha is teszek valamit, hogy elveszítsem ezt... kockáztatni... ezt... Nem hyung... nem... te vagy a mindenem... Szerelmem. .. a családom... a barátom... a mindenem te vagy... ha elveszítelek, az azt jelenti, hogy mindenemet elveszítem... elveszítem önmagamat..." - mondta Jungkook olyan őszintén, és könnybe lábadt a szeme.