Szeretnélek utálni (omegaverse)(Jikook)(Befejezett)

Part 21.

Jimin élvezte a joghurtját, miközben a konyhapulton ült, és úgy lóbálta a lábát, mint egy kisgyerek. Jungkook szeretettel mosolygott az omegáján, miközben vacsorát főzött kettejüknek.

– A joghurt ennyire finom? – kérdezte Jungkook a joghurtot, majd Jimin boldog arckifejezését nézve.

-"Mhm!" Jimin dúdolt és bólintott, mint egy boldog kisgyerek.

Jungkook kuncogott és megrázta a fejét, mielőtt megcsípte Jimin arcát. – Olyan kisbaba vagy.

Jimin csak pimaszul elmosolyodott, mielőtt még egy kanál joghurtot vett be. – Tudod, hogyan kell joghurtot készíteni?

Jungkook oly sok szeretettel mosolygott Jiminre, és csodálta gyönyörű arcának minden vonását, mielőtt megrázta a fejét. – Sajnos nem. De most, hogy tudom, hogy annyira szereted, azt hiszem, hamarosan meg kell tanulnom. - mondta Jungkook, és megrántotta az omega orrát.

Jimin csak kuncogott: "Mindenképpen kellene. Sőt, sőt, sőt!" – mondta izgatottan Jimin, mielőtt úgy igazította volna a testét, hogy a lábai Jungkook törzsének két oldalán legyenek. "Meg kellene tanulnod Taehyung anyjától! Még soha nem ittam ilyen finom joghurtot!" - mondta Jimin, mint egy izgatott kiskutya, és tisztára nyalta a dobozt.

Jungkook csak kuncogott, mielőtt megcsókolta Jimin homlokát és gyengéden megsimogatta az arcát.
_________________________________________

Jungkook belépett az iskolába, és minden tőle telhetőt megtett, hogy figyelmen kívül hagyja a mindenkitől kapott pillantásokat. Az emberek suttogni kezdtek abban a pillanatban, amikor meglátták, és a férfi azon gondolkodott, hogy miért van itt.

– Jungkook? Yoongi hangja felkeltette a figyelmét, és látta, hogy az összes barátja együtt ül.

-"Haver! Micsoda kellemes meglepetés!" - mondta Taehyung és megölelte Jungkookot, miközben mindannyian nagyon boldog arckifejezéssel láttak vissza Jungkookot az iskolába.

-"Hé srácok." – mondta Jungkook, és üdvözölte őket.

-"Mit keresel itt? Megint jársz az órákra?!" – kérdezte Hobi izgatottan.

-"Sajnos nem." mondta Jungkook és kuncogott, amikor mind duzzogtak, vagy sóhajtottak. – De... szerintem valakinek kellene...
_________________________________________

-"Szóval... azt akarod, hogy Jimin ismét iskolába járjon??" – kérdezte Namjoon mire Jungkook bólintott.

Mindannyian a játszótéren ültek, és megvitatták, hogy Jungkook valójában minek jött ide.

-"Ez egy nagyszerű ötlet. De miért csak Jimin? Miért nem te is?" – kérdezte Jin, és mindannyian bólintottak.

-"Mert dolgoznom kell. Pénzre van szükségem, hogy vigyázzak Jiminre és a babára. És ezt nem tehetem meg csak részmunkaidős munkával." Jungkook megpróbálta elmagyarázni. – Nos, a pénz nem kérdés. Taehyung azt mondta: "Kölcsön tudok adni neked valamit"

- Nem Tae... Sokat segítettél már nekünk... Egyedül akarom ezt csinálni... - mondta Jungkook, kezét Tae vállán tartva.

-"De-"

- Kérlek, Tae... - mondta Jungkook lágy mosollyal, mire Taehyung csak sóhajtott, mielőtt bólintott.

-"Rendben... szóval azt akarod, hogy Jimin visszajöjjön az iskolába... akkor mi a probléma?" – kérdezte Yoongi.

- Csak aggódom... - mondta Jungkook homlokráncolva - Nem leszek itt, hogy megvédjem... biztonságban lesz?

-"Jungkook ah..." mondta Jin, miközben Jungkook vállán tartotta a kezét. "Biztonságban lesz. Mindannyian megbizonyosodunk róla, hogy ő."

-"Pontosan." Hobi azt mondta: "Hat testőre van, akik életükkel megvédik őt és a babát!"

Jungkook elmosolyodott, de még mindig aggódott.

- Jungkook, megígérem... - mondta Taehyung - Az omegád és a babád biztonságban lesz itt.

Jungkook végül felsóhajtott és szorosan megölelte Tae-t. "Köszönöm, Tae." aztán a többi barát felé fordult, és azt mondta: "Köszönöm srácok."

– Nagyon szívesen.

-"Tessék." Taehyung azt mondta, miközben átadott neki egy dobozt: "Ma el akartam hozni ezt a joghurtot az otthonodba, de most, hogy itt vagy, magad viheted neki."

-"Ó igen! Majdnem elfelejtettem. Jimin hyung imádta! Azt mondta, azt akarja, hogy anyukádtól tanuljam meg elkészíteni" - mondta Jungkook, amitől Taehyung megnevettetett.

-"Bízz bennem, tesó, ezerszer próbáltam elkészíteni, de soha nem olyan jó, mint ő! Az anyukák a legjobbak." - mondta Taehyung, mire Jungkook felkuncogott, mielőtt eszébe jutott valami, és szomorúan mosolygott Tae-re.

- Az anyukák egyértelműen a legjobbak... - mondta Jungkook és lenézett, és mindannyian észrevették, milyen szomorú lett hirtelen.

Egy pillantást váltottak, és mintha Taehyung tudta volna, mit kell tennie.

-"Tudod mit? Szerintem ma mindannyiunknak lógnunk kellene. Menjünk!" - mondta Taehyung és elindult, kifelé menet az iskola területéről. Mindannyian zavartan néztek rá, de ennek ellenére követték.
_________________________________________

-"A fenébe Tae! Te egy kibaszott herceg vagy?" – kérdezte Hoseok ugyanolyan elképedve, mint mindenki más, amikor beléptek Taehyung hatalmas kastélyába.

Taehyung csak kuncogott, és az anyját hívta. "Anya! Nézd, ki van itt!"

Egy gyönyörű hölgy, szívmelengető mosollyal jött ki a konyhából, aranyos kötényben. "Ó! Szia! Biztosan Taehyungie barátai vagytok!" Mrs. Kim édesen.

-"Taehyungie hozott barátokat?!" – mondta egy mély férfihang, de a hang olyan édes volt, hogy mindannyian nagy szemekkel néztek a tulajdonosra. Ott állt Mr. Kim, hozzáillő aranyos kötényben.

-"Igen igen! Gyertek gyerekek! Gyertek be!" Mr. Kim mosolyogva üdvözölte őket.

Mindannyian a gyönyörű csillár alatti hatalmas fehér kanapé felé sétáltak. "Ő itt Hobi hyung, suga hyung, namjoon hyung, jin hyung," majd megölelte Jungkookot, "ez pedig Jungkook."

– Szóval te Jungkook vagy? Mrs. Kim izgatottan kérdezte: "Taehyungie állandóan rólad beszél! Azt mondja, ha valaha ikertestvére születik, olyan lett volna, mint te!"

Jungkook kuncogott, Taehyungra nézett: – Ezt mondta?

"Ó, igen! És még sok más..."

-"Anya! Mindent elmondhatsz, amíg megtömjük a hasunkat az általad készített étellel, igaz?" – mondta Taehyung, és kiérdemelte az anyjától.

-"Rendben rendben." – mondta Mrs. Kim, és a konyhába ment, ahol Mr. Kim egy koreai dalt énekelt opera stílusban.

-"Tudom, hogy a szüleim nem egészen a te szüleid... de... azt hiszem, minden szülő nagyon hasonló... Szóval addig, amíg meg nem gyűlik a bátorságod, hogy visszamenj a saját házadba, és szembenézz a családoddal... mindig szívesen látunk itt... - mondta Taehyung és Jungkookra mosolygott.

Jungkook nem győzött visszamosolyogni figyelmes barátjára. "Köszönöm... köszönöm szépen Tae..."

Tae csak bólintott és megveregette a hátát, de végül nevetett, amikor az apja furcsán magas hangot adott.
_________________________________________