Szeretnélek utálni (omegaverse)(Jikook)(Befejezett)

Part 2.

Park Jimin
De te csak azt mondtad-

Kim Taehyung
Nincs szükségem a segítségedre az akadémikusok terén, Park.

Park Jimin
Akkor miben segíthetek még, uram?

Kim Taehyung
Szar.
Tehát valójában az vagy, akinek mondják.

Park Jimin
Mit?
😏
Kim Taehyung
Kibaszott.
Park Jimin
Kibaszott? Komolyan, Kim?
Mi vagy te, kibaszott Szűz?

Kim Taehyung
Nem.
De azt hittem, egy kicsit túl sok lenne, ha ribancnak nevezhetnénk az első interakciónk során.

Park Jimin
Nekem semmi sem túl sok, Kim.

Kim Taehyung
Ó igen?
Biztos vagy benne?
Park Jimin
Teljesen.
De ha van valami, ami bebizonyítja, hogy tévedek, találkozzunk ma este a The Starlight klubban.

Kim Taehyung
Egy klub?
De kiskorúak vagyunk...
😳
Park Jimin
🙄
Akkor menj és szívj egy cumit. Kérek valaki mást, hogy szívja meg a farkam.

Kim Taehyung
Nem nem nem!
Várj!
Menni fogok!

Park jimin
Jo.

——————————————————————————
Jeon Jungkook
Hyung? Még mindig mérges vagy rám?

Jeon Jungkook
Sajnálom, ha...

Jeon Jungkook
Csak nem akarom, hogy árts magadnak, hyung.

Jeon Jungkook
A dohányzás káros az egészségre.

Park Jimin
Rendben. Megkaptam az üzenetedet. Most rohadj meg.

Jungkook felsóhajtott, és lenézett a telefonja képernyőjére, amikor kopogást hallott a hálószobája ajtaján.

-"Bejöhetsz" – mondta, mire Junghyun bejött, kezében egy tálca étellel.

– Hyung. Jungkook felállt, és helyet csinált az ágyán: – Megkérhetted volna a szobalányokat, hogy hozzák el.

-"Jól van. Mindenesetre veled akartam tölteni egy kis időt." - mondta Junghyun és szeretettel mosolygott Jungkookra.

Mindketten leültek az ágyra, egymással szemben, egy tálca étellel közöttük.

-"Hogy érzed magad?" – kérdezte Junghyun Jungkookra nézve, aki éppen az étellel volt elfoglalva, mint egy éhes nyuszi.

-"Jó." Jungkook bólintott a falatok között.

– És hogy vannak a zúzódások?

„Jungkook megállt, és végül a bátyjára nézett, akinek aggódó arckifejezése volt.

– Jól vagyok, hyung, tényleg...

– Hol ütött még meg?

- "Most itt-"

- Jungkook-ah... - kérdezte Junghyun kissé szigorúan.

Jungkook felsóhajtott, tudván, hogy nem tud hazudni a hyungjának. Lenézett az ölébe, és az ujjaival babrált. – Csak megrúgott néhányszor... – motyogta.

Junghyun vett egy mély lélegzetet, hogy megnyugodjon: "Tudom, hogy mindig is mondtam neked, hogy egy omega megbántása gyáva lépés, de ha ez az omega Park Jimin, akkor nem bánom, ha egyszer gyáva vagyok..."

-"Hyung~" Jungkook kuncogott a védelmező testvérére. "Ígérem, jól vagyok. Nem is fáj annyira."

-"Jungkook-ah... Meddig fogod elviselni ezt a sok bántalmazást a fiú részéről? El kell hagynod őt..."

- Nem tudok... Tudod, hogy nem tudok... - mondta Jungkook szomorú mosollyal.

Junghyun felsóhajtott: "Több ezer omega van a világon, Jungkook. Miért kellett a legszarabbra esni?"

-"Hyung~" Jungkook kuncogott a védelmező testvérére. "Ígérem, jól vagyok. Nem is fáj annyira."

-"Jungkook-ah... Meddig fogod elviselni ezt a sok bántalmazást a fiú részéről? El kell hagynod őt..."

- Nem tudok... Tudod, hogy nem tudok... - mondta Jungkook szomorú mosollyal.

Junghyun felsóhajtott: "Több ezer omega van a világon, Jungkook. Miért kellett a legszarabbra esni?"

Jungkook csak megvonta a vállát duzzogva, de aztán rájött, hogy Junghyun Jiminnek szólított: "Ja! Ne mondj ilyet az ÉN Jiminie hyungomról!"

Junghyun felkuncogott a bátyjára: – Nem tudom, hogy szórakoztassam-e azon, hogy milyen ostoba vagy, vagy azon, hogy mennyire reménytelen az a fiú.

– Nem is olyan rossz, Hyung... hidd el... idővel megváltozik. - mondta Jungkook halkan, megpróbálva meggyőzni hyungját.

És lehet... még ő maga is.

- Akkor remélem... Nagyon remélem, hogy ez hamarosan megtörténik, Jungkook- ah. - mondta Junghyun őszinte mosollyal, mielőtt szeretettel megborzolta Jungkook haját.