𝑰𝒏𝒇𝒊𝒏𝒊𝒕𝒚 | 𝑻. 𝑺𝒉𝒐𝒕𝒐 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

🩶H E T V E N K E T T E D I K❤️

- Bűnös létedre mindig hazudsz, csakhogy megúszd a lebukást! Nem vagy a testvérem, soha nem is voltál!

Bármennyire is szerettem volna, képtelen voltam folyton a testvérpárost figyelni, hiszen a többiekre is koncentrálnom kellett, akik szintén intenzív csatában vettek részt. Amint új gonosztevő került a kamerákon látott képbe, leadtam róluk az infót, majd kapcsoltam is a következőhöz, mintha valami diszpécser lennék. Biztos vagyok benne, hogy erre a pontra már véresre harapdáltam az ajkaim és a nyelvem, hiszen éreztem azt a bizonyos fémes ízt a számban...mégsem foglalkoztam vele.

Shoto és Dabi természetesen megint vitába keveredtek bele az összeütközésük közepette, ebbe pedig nem volt jogom beleszólni. Nem mondhattam meg csak úgy neki, hogy tűnjön el onnan, hiszen a bátyja szándékosan őt pécézte ki magának, és biztosan a nyomában lett volna.

Ezt nekik, kettőjüknek kellett lerendezni.

- Te csupán egy végtelenül megromlott, szomorú szörnyeteg vagy - köpködte a szavakat idegesen a felemás. - A mai napig nincsenek barátaid, és eleve voltál olyan szerencsétlen, hogy ebbe a defektes családba szüless.

A fekete hajú csupán gúnyosan kuncogott a szavain.

- Ahogy tekintesz a dolgokra, azok úgy változnak. Én még így is jobban jártam, mint te. A magam útját járom, szabad vagyok. És veled mi van? Még mindig Endeavor keze alatt dolgozol? - a kezébe ragadott egy kis széket, hogy azt felgyújtsa, és az öccse felé hajítsa. - Annyira kétségbeesetten akartál tőle te is szabadulni...mégis még mindig mellette vagy. Pedig te is tudod, hogy ő még nálam is nagyobb szörnyeteg.

- Infinity, mit tudunk arról a szőrös férfiról a fészer mellett? - szólt hozzám Uravity.

Ismét bontanom kellett a vonalat Shotoval, hogy a hősnő körüli történésekre irányíthassam a figyelmem. Egy nagydarab fickó, félmeztelenül flangál, és hatalmas, szőrös karjai vannak...éles fogai félelmetesen lógnak ki a szájából, feje pedig teljesen el van deformálódva.

- Bearhead. Nevéhez fűződően egy medvéhez hasonló képességei vannak. Ne hagyd, hogy elkapjon, mert a szorításából nem szabadulsz...olyan kell ellene, aki távolról tud harcolni, közelharc esélytelen - magyaráztam kissé hadarva, de ügyelve arra, hogy értse minden szavam.

- Értettem! Akkor megdobálom őt pár nagyobb kővel!

- Ne tedd! Könnyedén kitér előle, vagy puszta kézzel széttöri. Keresd meg Creatit, nincs tőled messze, és egyesítsétek a buksitokat és az erőtöket. Ahogy elnézem, neki pont jól jönne a segítséged.

Ezzel kiléptem a kapcsolatból, és a többi kameraállást kezdtem el figyelni. Megakadt a szemem az egyik félénk hős kameraállásán, aki éppen menekülőre fogta magát pár állat kíséretében, ennek következtében kicsit rázkódott a felvétele.

- Anima, vigyázz ezzel a gonosztevővel! Ő Quenn-Bee, a méhei veszélyesek, ne hagyd, hogy megcsípjenek!

- R-Rendben...a méhek a képessége? - kérdezett halkan, lihegése hangosabb volt a beszédénél.

- Igen. Ha a méheket valahogy sikerülne eltüntetned a környékéről, ártalmatlanná válik - feleltem.

- Jó...akkor megkérek pár madarat, hogy egyék meg a méheket. Rájuk remélem nem lesz hatással a képessége.

- Reméljük - helyeseltem.

Ismét muszáj voltam visszatérni a Shoto-Dabi pároshoz, és a csatájukhoz. Már nem a leharcolt nappaliban küzdöttek, de még mindig az épületen belül voltak. Mintha az idősebb Todoroki szándékosan bent akarta volna tartani az öccsét...