A világon az egyik legrosszabb érzés az, ha arra kell kelned, hogy a hólyagod készül felrobbanni. Ennek tetejében pedig még mindig az alkohol hatása alatt vagy, így minden egyszerre üt meg.
Próbáltam gyorsan, mégis óvatosan kimászni az ágyból, hogy eltámolyogjak a vécéig, és szerencsémre csak a bugyitól kellett megszabadulnom. Miután végeztem, megújult embernek éreztem magam, és biztos voltam benne, hogy legalább két kilóval könnyebb lettem.
Mindenbe belekapaszkodva indultam vissza a hálószobába, de mikor kinyitottam a fürdő ajtaját, egy test az utamat állta. Shoto szintén kábultan pislogott le rám, testtartásából ki tudtam következtetni, hogy hozzám hasonló állapotban van jelenleg, szándékai pedig ugyanazok, mint amelyek nekem voltak pár perce. Arrébb állt az ajtóból, hogy engem kiengedjen, majd amennyire csak sikerült neki, besietett a helyiségbe.
Én nem foglalkoztam semmivel, csak minél hamarabb vízszintesbe akartam kerülni, hogy tovább aludhassak. Nem érdekelt, hogy nem vagyok betakarózva, amint ágyat ért a testem, minden erőm elszállt és forgott velem a világ. Egy pillanatra még kinyitottam a szemem, így megbizonyosodtam arról, hogy a hajnali órákban járhatunk, de ezután már tényleg elengedtem magam.
Hamarosan pedig Shoto is visszatért. Ő már nem volt annyira lusta, mint én, ugyanis felemelte magának a takarót, hogy bebújhasson alá. Legnagyobb meglepetésemre pedig az én részemet is felemelte, bal kezével a derekam alá nyúlt és annál fogva húzott be a puha, meleg anyag alá. Ébren voltam, de mégsem voltam képes reagálni, talán ezért hagytam, hogy a felgyűrődött pólóm miatt a csupasz derekamon maradjon a keze. Nem húzott teljesen magához, nem bújtunk össze, mint a szerelmesek. Egyszerűen valószínűleg ő is végelgyengülést kapott és már nem volt ereje visszahúzni a kezét.
Viszont mivel még mindig nem ment számomra az értelmes gondolkodás, hamar elnyomott az álom.
Mintha minden egy pillanat alatt történt volna, mikor újra kinyitottam a szemem, a függöny mögül már világosság szűrődött be. Az ágy mellettem kiürült azon a részen, ahol Shoto feküdt, de nem kezdtem lázas keresésébe. Egyenlőre minden erőm abba fektettem, hogy az agyam beindítsam, ugyanis félő volt, hogy ha ezzel egyidőben megmozdulok, a másnaposság tünetei rögtön jelentkezni fognak nálam. De nem is kellett keresnem a férfit, álmos, rekedtes hangja megütötte a fülem, amint telefonált.
- Igen, az tökéletes lesz...ja, és tudnának hozni még egy doboz fájdalomcsillapítót? Rendben, köszönöm...
Nem úgy hallatszott, mintha ő is olyan friss és fitt lenne. Miután pedig bontotta a hívást, nagy sóhaj keretein belül tette le magát az ágy szélére.
- Most vagy abban a fázisban, hogy soha többé nem iszol, igaz? - nevettem el magam halkan.
- Is. Meg még abban a fázisban vagyok, hogy haragszom rád, amiért ebbe a hülyeségbe belerángattál.
- Már elnézést, de- - ültem fel hirtelen az ágyba, azonban ez nem igen tett jót a gyenge fejemnek, így nyöszörögve vissza is zuhantam a kiinduló pontomba. - Te döntöttél úgy, hogy iszol - fejeztem be nehézkesen az elkezdett mondatom.
- Tudom, nem is ezért hibáztatlak. De te hoztad fel ezt az egészet...
- Most mond azt, hogy nem érezted jól magad!
Merd azt mondani és hozzád vágom az eddig használatlan szobapapucsom!
Hiszen hallottalak nevetni is!
- Jól éreztem magam, nem ezzel volt a baj. Csak most nem szórakozni vagyunk itt - állt fel lassan az ágyról, ugyanis éppen megérkezett az általa rendelt fájdalomcsillapító és miegymás.
YOU ARE READING
𝑰𝒏𝒇𝒊𝒏𝒊𝒕𝒚 | 𝑻. 𝑺𝒉𝒐𝒕𝒐 𝒙 𝑶𝑪 | ✓
Fanfiction"Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk." Tomoyo Aliz élete egyik pillanatról a másikra megváltozik...
