𝑰𝒏𝒇𝒊𝒏𝒊𝒕𝒚 | 𝑻. 𝑺𝒉𝒐𝒕𝒐 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

🩶H U S Z O N H E T E D I K ❤️

Annak ellenére, hogy egy teljes napon át ignoráltam minden kezdeményezését, Fuyumi jó barátnőként segített nekem elkészülni a céges partira. Megsemmisülve realizáltam, hogy nincs semmi, amit felvehetnék, hiszen majdnem minden ruhámban vagy úgy nézek ki, mint egy titkárnő, vagy mint egy tíz éves gyerek. A nő önként és dalolva segített ki engem, egy teljes órát beáldozott arra, hogy áttúrja a ruhatáram.

Végül mivel bármit is húzott elő, nem tetszett, ezért úgy döntött, hogy a saját szekrényéből szerez nekem valamit. Bevallom, kissé féltem, hiszen ő és én nem voltunk egy súlycsoport, és abban sem voltam biztos, hogy egyezik-e a stílusunk. Mégis sikerült meglepnie, mikor másodjára egy általa sosem hordott fehér ruhát varázsolt elő számomra. Elmondása szerint internetről rendelte, de aztán kicsi lett rá ez a méret, így már hónapok óta a szekrényében állt, várva, hogy valaki felvegye.

Amint megláttam, szinte beleszerettem. A fehér anyagot apró, piros virágok tarkították, egészen a bokámig leért, de az A kivágás engedte láttatni a lábam, egészen a combom közepéig. Úgy éreztem magam benne, mintha egy hercegnő lennék, barátnőm pedig nem győzött áradozni arról, hogy milyen gyönyörű vagyok benne.

Aztán persze jött a szokásos csipkelődős megjegyzése az öccsével kapcsolatban...

...aki pont időben jött értem.

Mielőtt ajtót nyitottam volna neki, megigazítottam behullámosított felemás tincseimet és kentem még egy réteg szájfényt a számra. A kis szolid sminkem tökéletesen illett a ruhához, a szempilláimra fektettem nagyobb hangsúlyt.

Kissé hevesen verő szívvel nyitottam ki az ajtót Shotonak, aki amint meglátott, elég érdekes, eddig tőle nem látott arckifejezést mutatott.

- N-Nem toltam túl, igaz? - kérdeztem rögtön, bepánikolva.

- Nem - köszörülte meg a torkát. - Inkább induljunk, Endeavor nemsokára elmondja a nyitóbeszédet.

Az egyszerű, szintén fehér topánkám miatt gyorsabban tudtam szedni a lábam, illetve a lift is könnyített a helyzetünkön. Perceken belül a földszinten voltunk, mely az egész épületben a legnagyobb térrel rendelkezett egy ilyen esemény lebonyolítására. Mielőtt azonban az ajtó kinyílt volna előttünk, a felemás felém tartotta végtagját, jelezve, hogy karoljak belé.

Pár pillanatig csak pislogtam rá, és a felém nyújtott karjára, majd végül kicsit vonakodva, de elfogadtam. Nem tudtam furcsa közvetlenségének okát, talán csak illedelmes akart lenni, talán más szándéka volt...de időm sem volt komolyabban elmélkedni rajta, hiszen hamarosan beléptünk a parti helyszínére, ahol a temérdek dolgozó és hős már ott tartózkodott. Elég sok szempár ránk szegeződött, hiszen nemcsak újonnan érkezettek voltunk, de ráadásul még elég félreérthető helyzetben is voltunk.

Nem voltam tisztában azzal, hogy vajon hányan hiszik azt, hogy mi ketten egy párt alkotunk, de ez kapcsolatunk hívőinek csak egy újabb bizonyítékként hatott...emiatt pedig nem kicsit jöttem zavarba.

Viszont Shoto hamar lefarolt mellőlem, ugyanis kénytelen volt Deku és Dynamight mellé állni. Én csupán kerestem magamnak egy olyan helyet, ahol nem álltak túl sűrűn az emberek. Nem kellett sokat várni, a régi első számú hős az emelvényre sétált, hogy a mikrofonba beszélve felhívja a csacsogó tömeg figyelmét magára.

- Kedves Mindenki! Nagyon örülök, hogy megéltük ezt a napot, és részt vehetünk ezen a különleges estén. Ma a három legjobb hősünket ünnepeljük, ez az éjszaka róluk fog szólni, tehát nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy gondoskodjanak arról, hogy ne legyenek ma szomjasak - poénkodott mosolyogva, mire a legtöbben el is nevették magukat. - Fontos szempont továbbá, hogy mindannyian érezzétek jól magatokat a kis családias környezetben, kiérdemelt szórakozásotokat pedig élvezzétek ki a következő órákban! Emelem poharam a Három Muskétásra, és rátok, törekvő és keményen dolgozó társaimra - imitált koccintást a kezében lévő pezsgős pohárral, mire mindenki más is utánozta őt.