Miután a Dekuval való beszélgetésem véget ért, nem maradtam sokáig magamban. Fuyumi csengetett be hozzám, és amint ajtót nyitottam, szembesültem a rengeteg holmival, amiről Endeavor már beszélt nekem. Meginvitáltam magamhoz a nőt, készítettem neki kávét és közben átnéztem a rám eső teendőket, melyeket elvállaltam. A Todoroki lány boldogan szusszant egyet az egyik székemen, amíg én olvasgattam, és amint elfogyasztotta koffein utánpótlását, rögtön nekem szegezte a kérdést:
- Szóval akkor te is jössz szombaton?
- Igazság szerint, még nem tudom... - gondolkodtam el. - Nem vagyok oda az ilyen puccos partikért.
- Legalább beugorhatnál, ezzel az öcséméket tiszteljük meg! Nem mellesleg, Shoto most elviekben a fiúd... - mosolyodott el sejtelmesen, mire rákaptam tekintetem. - Most mi van? Azt hitted, az én fülembe nem jut el a hír? Nem barlangban lakok, hogy ne halljak a médiában terjengő aktuális dolgokról! Kissé sértve is érzem magam, hogy nem ti avattatok bele...
- Ez egyébként sem valóság! - oktattam ki. - Csak és kizárólag a külvilág felé mutatjuk ezt, de te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyunk együtt - csomagoltam vissza az egyik dobozt, melyben szalagok helyezkedtek el.
- Persze persze. A szüleidnek is elmondtad, igaz? Most ott voltatok hétvégén - tette keresztbe lábát, miközben rajtam pihentette szemeit.
- Ott voltunk, de...nem mondtam el nekik. Nem akarom őket bajba keverni - motyogtam.
- Miért kevernéd őket bajba ezzel? - lepődött meg a nő. - Csupán elmondod nekik az igazat, ebből nem lesz semmi!
Ekkor ugrott be, hogy valójában Fuyumi mit sem tud a háttértörténetből, mely miatt több ezer embert kellett félrevezetnünk. Nagyot nyeltem, hiszen nem voltam felhatalmazva arra, hogy én avassam be ezekbe a részletekbe, így valamit gyorsan ki kellett találnom, hogy eltereljem a témát.
- Viszont annyira örültek a hírnek...nem akartam lerombolni ezt az álomképet - vallottam valójában az igazságot.
- Értem, de...ez így hosszútávon csak haszonszerzés. Ha bejön neked az öcsém, elmondhatod, én nem haragszom meg érte.
- M-Miket beszélsz? - sipítottam. - Nagyon jól tudod, hogy semmit sem érzek iránta!
- Hé, én tudom, hogy nagyon helyes tesóm van, már ha csak a hírnevét nem is vesszük figyelembe. Téged pedig kedvel, ez kilométerekről látszik rajta. Szavazhatnál neki bizalmat, akkor nem kéne hazugságban élnetek, és mindenki boldog lenne - vonta meg a vállát. - Én örülnék, ha Shoto olyan rendes lányt találna magának, mint amilyen te vagy, Aliz.
Hálásan pillantottam rá a dicséretért, de fülemben teljesen más szempont rekedt meg mondandójából.
"Kedvel, ez kilométerekről látszik rajta".
Ugyan próbáltam én minél hamarabb elhessegetni ezt a részletet, de arcom pírba borulása rögtön elárult engem. Pillanatok alatt tetten lehetett érni zavarom, de Fuyumi csak sokat sejtően elmosolyodott.
Bár félreértette ezt az egészet, de legalább nem kérdezett a kamu kapcsolatunk okáról, így egy kicsit megkönnyebbülhettem.
- F-Fuyumi...tudsz valamit Eijiroról? - kérdeztem félve.
- Na, nemcsak az öcsémre pályázol, hanem Kirire is? - nevette el magát, de aztán hamar komolyra váltott. - Valamelyik nap járt nálam, segített egy új karnist felrakni nekem. Elég rossz bőrben volt...de persze hiába kérdeztem rá ennek okára, csak rávágta, hogy fáradt. Te kinézed belőle, hogy valaha is fáradt lenne? Inkább mondta volna azt, hogy semmi! Tőle még az is hihetőbb...történt vele valami?
YOU ARE READING
𝑰𝒏𝒇𝒊𝒏𝒊𝒕𝒚 | 𝑻. 𝑺𝒉𝒐𝒕𝒐 𝒙 𝑶𝑪 | ✓
Fanfiction"Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk." Tomoyo Aliz élete egyik pillanatról a másikra megváltozik...
