- T-Tomoyo, miért vagytok itt? - hajolt ki Endeavor a fia takarásából, hogy aggodalmat tükröző kék szemeit rám vezesse.
- Ugyanezt kérdeztem tőlük, de rám se hederítettek - szólt unottan a mellettem álló szőke, mielőtt még szóhoz jutottam volna.
- Rám figyelj, ha hozzád beszélek! - csapott még egyet az asztalra Shoto. - Azt még nehezen lenyelem, hogy engem csesztetsz, de nem hagyom, hogy ebbe őt is belekeverd! - mutatott rám. - Mi jogon jössz te ahhoz, hogy manipuláld?!
Hangereje minden egyes mondat után emelkedett, én pedig ezúttal tényleg megijedtem tőle. Láttam már idegesnek, hallottam, hogy kiabál...de ez most más volt...és nemcsak én éreztem így. Dynamight is megfeszülve meredt az apa-fia párosra, még csak azt sem láttam, hogy levegőt venne. Neki még kevesebb fogalma volt a dolgokról, mint nekem, hiszen én is csak egy pár részlettel voltam tisztában.
Pipa volt rá, amiért egy helyzetbe akart belekényszeríteni...de valami más is megbújt a háttérben, amibe még nekem sem volt belátásom.
- Csupán egy ajánlatot tettem fel neki-
- Menj a picsába az ajánlataiddal! - ordított rá. - Ezzel takarózol? Neked tényleg nincsen lelkiismereted? Épp most vesztetted el az egyik legjobb embered, és azzal akarod ezt eltusolni, hogy minket mutogatsz a nagyvilágnak? Szerinted így minden megoldódik? Arra nem gondoltál, hogy mi hogyan érzünk ezzel kapcsolatban?
A kérdések folyamatosan záporoztak Endeavorra, aki bár érkezésünkkor elég megilletődött volt, mostanra érzelemmentes arckifejezést aggatott magára. Valószínűleg nem ez az első ilyen komoly vitájuk...ez elég szomorú...
- Mindannyian nagyon jól tudjátok, hogy fontos megőrizni a békét...még ha csak a látszatát is - kezdett bele nyugodt hangnemben. - Itt nemcsak az emberek bizalmának megőrzése a tét, hanem az is, hogy visszaszorítsuk a gonosztevőket. Új erőre kapnak, ha Red Riot halála nyilvánosságra kerül, de talán az emberek lelki békéje helyrebillenne, ha jó hírekkel kompenzálnánk...ezzel egy gond megoldódna.
- De megint kifelejtetted a mi érzéseinket! - förmedt rá hajthatatlanul Shoto. - Az neked nem számít, hogy mi tisztességesen meggyászoljuk? Mégis hogy akarod, hogy mosolyogva eljátsszuk a házasságot, ha erre rendes időt sem hagysz?
- Hogy mi van? - döbbent le Dynamight is, aki végre kiolvadt lefagyott állapotából.
- Azt már megszoktam, hogy az én érzéseimmel nem törődsz...sosem tetted - folytatta. - De mint mondtam: Alizt hagyd ki ebből!
Hanglejtésétől kirázott a hideg, testem minden pontján lúdbőrössé váltam. Közbe akartam szólni, elmondani a gondolataimat, melyeket eddig még nem volt alkalmam...de a két férfi közt fennálló vibrálás földbe gyökerezte a lábaimat. Megnémított, hiába többször is nekifutottam annak, hogy legalább hangot adjak ki, ezzel felhívva magamra a figyelmet...tátogástól többre nem futotta.
- Tomoyo szerintem már az elejétől tisztában volt ezzel a lehetőséggel is...nemde? - fordult újra felém a vörös hajú. - Hiszen tudhattad, hogy ha csak látszatra is, de a fiammal belekezdett kapcsolatod komoly hangvételű. A kezdetektől több célt szolgáltatok, mint a Dabis ügy. Hozzájárultatok a béke látszatának fenntartásához.
- Én... - próbáltam valamit kinyögni, de Shoto hamarabb cselekedett.
Csupán fél kézzel felborította az asztalt, mely elválasztotta őt apjától, őt pedig ingének gallérjánál megfogta, hogy közel rántsa magához.
- Velünk nem fogod eljátszani, amit anyával tettél! - kelt ki magából most már végérvényesen. - Nem fogom hagyni, hogy megismételd a múltat! Nézz magadra! Visszavonultál, de még mindig bábmesterként próbálsz manipulálni és irányítani minket! Neked ez az éltetőelemed? - kérdezte tőle gúnyosan.
YOU ARE READING
𝑰𝒏𝒇𝒊𝒏𝒊𝒕𝒚 | 𝑻. 𝑺𝒉𝒐𝒕𝒐 𝒙 𝑶𝑪 | ✓
Fanfiction"Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk." Tomoyo Aliz élete egyik pillanatról a másikra megváltozik...
