A jó ember a rossz helyen - olykor minden ezen múlhat a világon. Még csak egy napja lesz, hogy bekerültem Endeavor ügynökségébe, de máris hoztak egy halálhírt...szegény fiú pedig alig lehetett tőlem pár évvel idősebb. A Gonosztevők Szövetségének tulajdonítják ezt a gyilkosságot. A frissen kezdett újonc brutális módon lett meggyilkolva, a jelek szerint még meg is kínozták, mielőtt megadták volna neki a már kegyes megnyugvást.
Ujjaim rágcsálva vártam, hogy Kirishima megérkezzen. Már csak pár perc volt hátra a megbeszélt időpontunkig, de már tűkön ültem. Hallani akartam a részletekről, segíteni abban, hogy a tettes előkerüljön. Belegondolni is rossz volt abba, hogy ennek a fiúnak a családja most mit érezhet át.
Ilyenkor tényleg jobbnak érzem, hogy nem juthattam el erre a pályára...
Hirtelen kivágódott az ajtóm, azon pedig a vörös hajú toppant be lihegve. Felvont szemöldökkel néztem hol rá, hol az órára, mely éppen akkor mutatott kereken délután kettőt.
- Aliz, hatalmas káosz van itt...vagyis a szokásosnál is nagyobb káosz! - zárta be maga mögött az ajtót. - Akeno szülei nem kicsit vannak kiakadva ránk. Minket hibáztatnak a haláláért. Ebbe én is beletartozok, pedig én nem is csináltam semmit! - akadt ki.
- K-Kiri...inkább először gyere és ülj le - mutattam az előttem elterülő fehér kanapéra, amire a férfi azonnal le is tette magát. - Fújd ki magad egy kicsit és csak utána folytasd. Most egy órát pihenhetsz itt, szóval szedd össze magad.
Felé toltam egy pohár gyümölcslevet, amit azonnal el is fogadott. Nagyokat kortyolt az italból, majd miután kiürítette a pohár tartalmát, folytatta mesélését.
- Tényleg nem volt itt nálunk régóta. Szerintem még két hónapja sincs, hogy a főnök felvette ide. Eddig én is csak egyszer voltam vele járőrözni, elég kedves figura volt...és mindössze húsz évesen elment. A képessége is elég menő volt, vakító fényességet tudott előidézni-
- A lényeget, Kiri, a lényeget! - vágtam a szavába, különben olyan felesleges információkkal kezdte volna megtömni az agyam, hogy egy tíz perc után már fájt volna a fejem.
- Igaz, bocsi! Szóval...a szülei szerint vigyáznunk kellett volna rá, amíg egy kicsit meg nem erősödik, pedig ő alapból nem harcos pozícióra lett szánva. Ez a "rosszkor volt rossz helyen" kategória. Ehhez pedig már sajnos hozzászoktunk, viszont most ez a helyzet most más volt, mint a többi. A holttestnél találtunk egy levelet...amit valószínűleg Endeavornak címeztek. "Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság." Még tanakodunk, hogy pontosan mit is jelent ez, de a sajtónak semmiképpen nem fogjuk kiadni ezeket az infókat.
A hideg kellemetlen érintése azonnal végigszaladt a hátamon. Valóban nem ez volt az első alkalom, hogy a vörös ilyenekről mesélt, de ez mintha a tegnapi esetnek lett volna a folytatása. Magamban azonnal elkezdtem összerakni a képeket, hátha tudnék valami magyarázattal szolgálni, viszont esélytelen volt, hogy egyenlőre többet mondjak, mint az előbb Kirishima.
- Valamiben mesterkednek... - állapítottam meg végül motyogva.
- Igen, ebben biztosak vagyunk. De még nem tudjuk, mivel állunk szemben...a sajtónak erről nem kéne tudomást szereznie, de már így is felhívták magukra a figyelmet azzal a felvétellel. Ennek sosem lesz vége - sóhajtott, mialatt végignyúlt a fehér kanapémon.
- Na, ne legyél ennyire negatív! Mindenre van megoldás, csak idő és elég információ kell - próbáltam nyugtatni.
- És addig még hányan fognak meghalni? Hány Akenohoz hasonló embernek kell az életét adnia ahhoz, hogy végre békében éljünk? - kérdezte megtörten.
YOU ARE READING
𝑰𝒏𝒇𝒊𝒏𝒊𝒕𝒚 | 𝑻. 𝑺𝒉𝒐𝒕𝒐 𝒙 𝑶𝑪 | ✓
Fanfiction"Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk." Tomoyo Aliz élete egyik pillanatról a másikra megváltozik...
