Summertime Sadness

Chapter 36

Mérhetetlen dűhöt érzek most magamban. Dühöt hisz ott voltam. Ott voltam mellette és kibaszottul később értem oda. Ha hamarabb ugrok talán eltudtam volna kapni. De már hiába. Rettenetesen fáj. Akkor is fájt és most is. Fájt akkor hisz ott feküdt alig élve a karjaimba, s fáj most látni mert éppen Ricky étkező asztalán fekszik valami folyadék hatása alatt. Muszáj voltam kijönni, egyszerű nem tudom nézni. Örlődöm magamba s tudom, hogy April már régen leszidott volna, hogy ne tegyem mert nem az én hibám. De még is valahogy az enyém is, és mindenkié. Ha hamarabb észbe kapunk talán nem lennénk itt....

-Csá haver - jött ki John B - tudom, hogy szar érzés...

-Persze, hogy tudod - néztem előre - ha hamarabb kapok észbe nem itt lennénk....

-De nem tudsz már mit tenni J..

-De akkor tudtunk volna - csaptam a korlátra - hogy lehettem ekkora barom

-Nem vagy barom. Én is ugyan úgy és szerintem mindenki más bent, ők is hibáztatják magukat amiért nem ugrottak hamarabb érte....

-Nem érted John B. A nővéred sokkal többet jelent nekem mint egy szimpla barát. Vagy mint a haverom nővére. Szeretem a nővéred, és kötelességemnek érzem azt hogy megvédjem, és segítsek rajta. De van hogy a segítség helyett csak hátráltatom..mint most is - hajtottam le a fejem

-Tudom, hogy szereted Aprilt, és szerintem ő is téged. De ő kockáztatott, ő mászott fel az életét veszélyeztetve és 50%ba benne volt a pakliba hogy baja eshet. Megcsúszott. És leesett. De itt van Ricky segített, jobban lesz elvileg egy olyan 15 perc és magánál lesz.....

-És ha...

-Nincs és ha - fogta meg a vállam - ide figyelj. April amint fel kell s azt mondja jól van elmegyünk azért a szaros keresztért, s akkora bulit csapunk utána, hogy egész Outer banks tudni fogja. Sőt mi több akár April elvihetne mindeket New York, Amsterdam ilyenek.....ide csak az kell hogy bíz és higyj abba, hogy jól lesz. Oké? - nézett a szemembe

-Oké - engedtem el egy halvány mosolyt majd visszament a házba valószínűleg Aprilhez

Igaza van. De nehéz elfogadni, a benne volt a pakliba dolgot. Benne volt nyilván de ha én mentem volna fel akkor mindegy lenne. Jól lettem volna és kész. De így borzalmas. Nem sok kedvem van vissza menni mindezek után abba a templomba.

-Jobban lesz a csajod, haver ne őrlődj - mondta Ricky

-Nem a csajom

-Akkor? Ne viccelj már, hallod úgy aggódtál érte mint a csávója és most itt vagy és azon gondolkozol, mit rontottál el, és hogy hamarabb is cselekdhettél volna...

-Honnan tudod?

-John B nyitva hagyta az ajtót, meg amugy is látszik rajtad - lépett mellém - szóval?

-Mit szóval? - háborodtam fel - ne idegesíts

-Bejön a csaj ugye? - kérdezte én pedig bólintottam - de nem mondtad el neki, jól sejtem? - megint bólintottam - ahh J

-Tudom, egy szar alak vagyok

-Nem vagy az

-De mondani akartad - néztem rá összehúzott szemekkel

-Finom akartam fogalmazni. Na de tesó figyelj, a lány jól lesz, ne aggódj. Utána azt csinálhattok amit akartok, oké?

-Oké - néztem rá

-Fel a fejjel J. Fura igy látni...

-Mert sosem vagyok ilyen helyzetbe mint most. Soha nem érztem azt, hogy valaki ennyire fontos nekem. Szeretem a lányt..

-Akkor JJ cselekednek kell - ütötte meg a vállam

-Meg lesz - mosolyogtam rá