Summertime Sadness

Chapter 3

-Tud valamit John Bről? - kérdeztem helyi hölgyet

-Hagyjon - ment el

-Ismer egy JJ nevű srácot? - kérdeztem

-Mondtam, hogy hagyjon - kiabált rám

-Ahh a kurva életbe - mentem tovább - elnézést - állítottam meg egy fiatal srácot - ismersz egy JJ  nevű srácot?

-Persze, szőke..

-Igen, igen - mosolyogtam - tudod esetleg, hol lakik?

-Sokáig a barátjánál csövelt, de az apja itt lakik két utcányira

-Okés köszi - mondtam - ezer hála - szaladtam el

Oké 2 utcányira, de melyik az a ház. Jézusom. Nem kiabálhatok be a házakba. És nem ülhetek az utcán amíg meg nem jelenik, míg haza nem megy.

-Öm elnézést - álltam meg egy háznál ahol kint álltak - nem tudják esetleg hogy egy Jj nevű srác merre lakik?

-Itt szembe - mutatott a túl oldali házra

-Köszönöm - mentem át a túl oldalra, s bekopogtam - haho - kiabáltam

-Igen - nyitott egy közép korú férfi ajtót

-Amm maga JJ apja? - kérdeztem

-Igen, miben segíthetek? - kérdezte

-JJt  keresem - mosolyogtam

-Nem tudom hol van azaz idióta kölyök, de itthon nincs

-Amm szólna neki, hogy kerestem. April - mondtam el a nevem

-April - nézett - rendben

-Köszönöm - mentem el de a srác velem szembe jött - ohh

-Te meg mit keresel itt? - kérdezte

-Beszélni szeretnék - mentem el

-Miről? - kérdezte

-Át jönnél hozzám? - kérdeztem

-Hozzád? - nézett rád - a flúgos oldalra, biztos nem

-Kérlek! - könyörögtem - állok neked valamit

-Legyen - adta be a derekát

-Köszi - öleltem meg - gyere

-Oké - jött utánam
_______________________________________

-Phuuu anyám - mondta JJ - tudtam, hogy a flúgosok tudnak élni de ennyire - nyitottam ki az ajtót

-Üdv nálam - mosolyogtam

-Azta kurva - örült magának - ez egy..... - akadt el a szava Jacob itt hagyott pólóján

-A tiéd lehet - hoztam 2 pohár vizet

-Köszönöm - ült le

-John B - mondtam

-Tessék? - kapta rám a fejét

-John B - tettem le a plakátot - ő a legjobb barátod? - kérdeztem

-Igen, igen ő - nézte meg a képét - de miért érdekel?

-A-azt hiszem közöm van hozzá - álltam fel

-Hogy érted? - kérdezte

-A-azt hiszem a testvérem - fordultam felé

-Mi? - kérdezte - Hogy hívnak?

-April Booker Routledge

-Nem az nem lehet, John B soha nem mondta hogy van tesója

-Pedig de - tettem elé a személyimet - ott van

-Hisz még hasonlítasz is rá - tette a plakát mellé - úristen, és nem tudod mi történt

-Jelenleg semmit, nem tudok róla

-John B - kezdett bele - szóval John B meghalt

-Mi? - ültem le

-Ugy másfél hónapja, hajó balesetben

-Úristen - temettem az arcom a kezembe - az nem lehet - néztem rá

-De sajnos, tesókám a barátnőjével együtt ment el - vette le a sapkáját

-Barátnője? - kérdeztem

-Igen, Sarah Cameron. Ő is flúgos bizt... - vágtam a szavába

-Igazából senkit nem ismerek itt. Nyaralni jöttem a barátaimmal, de amikor meg hallották, hogy embert öltek elhúzták a csíkot. De én itt maradtam - álltam fel - itt maradtam mert minden nap volt valami amiről volt egy emlékem, a parton volt a legtöbb - járkáltam - aztán mondtad hogy John B, az is ismerős volt. Azért akartam veled az nap beszélni. De utána ne adtam fel, plakátokat kerestem, embereket kérdeztem de senki nem mondott semmit. S tegnap este találtam ezt - mutattam az asztalon lévő papirra - és most már értem miért volt ismerős a hely. - mosolyogtam - Outer banksben nőttem fel..

-És John B az öcséd - mondta JJ

-Igen - fordultam felé

-Hát ez oltári - mosolygott - ilyen sem történik velem minden nap - állt fel - de ha nem haragszol April...

-Nem dehogy, menj nyugodtan - mosolyogtam - köszönöm hogy segítettél JJ amm - néztem rá

-JJ Maybank - csókolta meg a kéz fejem

-Örvendek - mosolyogtam - milyen udvarias - nevettem

-Probálkozom - szaladt le a lépcsőn de elesett

-Jól vagy? - nevetve kérdeztem

-Igen - mutatott egy like jelet majd elszaladt

-JJ - csuktam be az ajtót majd leültem az asztalhoz s a plakátot néztem fel vettem a telefom s tárcsáztam anya számát

-April - szólt bele a telefonba

-Anya, kérlek légy nagyon őszinte hozzám - hangosítottam ki

-Mi a baj? - kérdezte

-Nekem van egy öcsém? - kérdeztem könnyes szemmel