Summertime Sadness

Chapter 11.

Jj Maybank

-És mi ez az egész Kiarával, nagyfiú? - kérdezte John B Popeot

-Ahhh őszintén, épp fogalmam sincs - mondta - nagyon bírom őt...és szerintem ő is engem

-Úgy tűnik - helyeselt John B

-Pillanatnyilag sok az ellentmondásos információ. Probálom összegyüjteni az összes adatot, rendszerezni....

-Rendszerezni? - kérdezte John B

-Figyelj, haver, a nők nem következetesek - vágtam közbe

-Sose fogadj el tanácsot nőügyekben JJtől! - mondta John B

-Héé - löktem el

-Szóval mi az ábra azzal a Limbrey libával? Ismerte apámat? - kérdezte John B

-Nem tudom. De bizonyítani tudja az ártatlanságod...

-Klassz lenne

-Nem akarok ünneprontó lenni, de meg próbált elrabolni téged - mondtam - hányszor mondjam még el? - kérdeztem idegesen

-Kezdődik - vetette hátra fejét John B

-Miért megyünk vissza? Menjünk délre, Yucantánra! - jelentettem ki -A beteljesületlen álom partja....

-Eleget menekültem.... - vágott a szavamba John B - az OBX az otthonom. És félek ha megint menekülök elveszítek valakit. Hisz most kaptam vissza a nővérem...

-Akkor igaz - mondta Pope

-Mi? - kérdezte

-Hogy April a nővéred...

-Igen, ő az - mosolygott - soha nem meséltem róla nektek. Mert nem akartam, de ho-hogy került ide?

-A barátaival jött, és ő itt maradt - mondtam - segíteni akart téged megkeresni, és segítettem neki - néztem le - aztán jóba lettünk....

-Ugye nem? - nézett rám, de nem nézten fel - JJ

-Lehet - vallottam be

-Tudtam én - mondta Pope - furák voltatok...

-JJ ha....

-Tudom - emeltem fel a kezeim

-Sziasztok! - jelent meg Sarah -Miről dumáltok? - kérdezte

-Pecázásról.. - terelte a témát John B

-Csalikról - mondtam - a szokásos. Segítsünk? - álltam fel

-Jó lenne - mondta April, majd elvettem tőle a dinnyét - köszi - mosolygott

-Jézusom...

-Mi ez? - kérdezte Pope

-Szereztem reggelit - szállt be Kie
_______________________________________

John Booker Routledge

-És itt van - mondtam mikor megláttam az otthonunkat

-Jó látni az otthonotok, ugye? - kérdezte JJ - üdv itthon, srácok! - szállt le a hajóról

-Nem várom, hogy hazamehessek - mondta Kie - a szüleim talán már eltemettek

-Ha kell aludhatsz nálam - nézett rá April

-Köszi - mosolygott Kie

-Én sem örülnék, anyáéknak megigértem, hogy még aznap haza megyek... - mondta Pope

-Nem tudják, hogy itt vagyunk - mondta JJ - ha 12 órával később értek haza, sem kerültök nagyobb bajba. Igazam van, vagy igazam van?

-Nem tévedsz

-Akkor 12 órán át azt csinálunk, amit akarunk. Na? Mit szóltok egy kis Sneci-bulihoz? - kérdezte JJ

-A gondok várhatnak holnapig - mondtam

-Igen! - örült JJ

-És ha a zsaruk keresnek? Butaság lenne - mondta Sarah

-Sarah Cameron, tudod, mi az elvem - mondta JJ  ha hülyeséget teszel, annak mindig jó lesz a vége - mondtam vele együtt

-Ki tart velem? Hozzunk sört! - indult el

-John B - szólt utánam April - tudunk beszélni? - kérdezte

-Persze - mosolyogtam, viszont se szó se beszéd megölelt

-Hiányoztál - sírt

-Héhéhé ne sirj - szorítottam magamhoz - te is nekem

-Azt hittem soha nem látlak többet, de itt vagy - vállt el - 10 év után

-Igen. Meg változtál

-Te is - nevetett - nem vagy már kisfiú, hanem egy férfi, nem. Bocsánat egy férj....

-Sarah mesélte? - kérdeztem

-Igen - mosolygott - gratulálok

-Köszi. Viszont mi van veled és....

-JJvel? - vágott szavamba

-Aha..

-Nem tudom - rántotta meg a vállát

-Bejön neked? - kérdeztem

-Azt hiszem igen... - pirult el

-Figyelj - öleltem meg - én nem akadályozlak meg semmiben, de ha JJ valamit el basz, megverem

-Jól van - kuncogott - fura, hogy ezeket te mondod és nem én. 10 évvel ezelőtt én figyelmeztettelek ezekre

-Tudom - nevettem

-Sajnálom - szomorodott el

-Mit? - kérdeztem

-Apát... - hallkult el - el sem tudom hinni mit éltél át akkor....

-Szar volt, majd nem elvittek a gyámügyesek mert drága bácsikának nem törődött velem. De itt vagyok - mosolyogtam

-Még mindig dinkta vagy? - lökött meg, s majd nem a vízbe estem

-Még mindig kötekedős vagy - löktem meg én is majd meg öleltem - Szeretlek

-Szeretlek - bújt hozzám