Summertime Sadness

Chapter 16.

Az esős időnek köszönhetően semmit nem tudtam tenni. Míg Pope elment az apjához a kulcs miatt, addig Kie a szüleihez ment hátha ők is tudnak adni pénz egy jó ügyvédre. Addig én itt maradtam. A házunkban ahol gyerekként laktam. Épp hogy maradt meg róla emlékem. De emlékszem a szobámra. A John Bvel való közös szobánkra. Régen tele volt játékkal, labdával, babákkal, s most alig ha 1-2 könyv, netán kép apáról és John Bról. De rólunk semmi. Mindent kidobtak ami ránk emlékeztetett volna. Nem is hibáztatom őket, hisz csak úgy eltüntünk. Elköszönni se tudtam az öcsémtől se az apántól akit többet látni sem fogok. Össze kuporodva a szoba közepén lévő ágyon fogtam a képeket s gondoltam arra bárcsak ne ilyen életem lenne. Bárcsak nem mentünk volna el s nem történne meg mindez. Nem kéne John Bnek most a sitten ülni, s apa sem lenne halott. De ez mind csak gondolat, hisz megtörtén. Az egész kibaszott életem egy romhalmaz.

-Szia anya - szóltam a telefonba

-Drágám hát jól vagy....

-Én igen - szipogtam - de a fiad nem...lecsukták

-Hogy?

-Lecsukták a fiad anya...

-Az nem lehet..

-De lehet - néztem John B kiskori képét - Tudod ha nem mentünk volna el talán nem így lenne. De jóvá tudnád tenni egy részét...

-Hogyan? Nem mehetek oda...

-Nem kell ide jönnöd. Csupán pénz kellene, egy jó ügyvédhez

-Nem lehet..

-Már miért nem lehetne? - háborodtam fel - azt mondtad, hogy mindenben segítesz amire megkérlek. Kérlek segíts a fiadnak..

-Nem lehet April. Nem tudok pénz adni...

-De miért?

-Mert nem - mondta - máshogy kell megoldanod - tette le

-Any........ - sípolt a telefon - AZ ISTENEM VERJE MEG - dobtam el majd zokogva gyengültem el már alig alig ébren maradva

Jj Maybank

-Jöttem John B Routledgehez - mondtam a rendőrnek ám valamit magyarázott amit a hangos zenétől nem igen hallottam - nem hallom, amit mond, öreg. Teljes hangerőn nyomom. Azt mondtam jöttem John B Routledgehoz - ismételtem el, majd mutogatni kezdett - Várjunk csak! A zenét? - kérdeztem, majd bólintott - azt hittem, ez egy szabad ország, de nem komálhatja a szabadságot, ugye, cukipofa? - utaltam a sittre, majd a falhoz nyomott

-Nem éri meg - jött oda Plumb

-Jó látni, Plumb! Kell valami a számba. Érti? - poénkodtam

-Ja - biccentett - sapka le, és üritsd ki a zsebeid! - parancsolta

-Igen is, asszonyom - engedelmeskedtem már amennyire kedvem volt hozzá, majd beengedtek John Bhez

-Hé! - kiabált ki egy rab - gyere csak ide egy kicsit! Hova mész, cuki fiú?

-Öt perc - mondta Plumb

-Ahhh - ültem le, s egymásra néztünk de kitört belőlünk a nevetés - azt hitten fordítva lesz. De te ülsz itt.

-Üdv szerény lakomba! - poénkodott Johnb

-Nem erre számítottam, mikor új kérót emlegettél.

-Igen, ez....

-Olyan meghitt - fejeztem be

-Mondhatnánk..

-Ez az alumíniumos vonal - simítottam végig az asztalon

-Ja. Szeretem, hogy olyan hideg, sötét..

-Magányos..

-.....depis

-Pontosan - helyeseltem - szívesen dumcsiznék, de szorít az idő, és egyetlen oka van a látogatásomnak. A szabad madár küldetés.

-Jaj! Megint kezdi

-Igen. De hallgass meg! Elősször is ne húzd fel a zsarukat, hogy ne gyanakodjanak! - mondtam az első lépést, majd bemutattam, mire gondolok - pipa. Másodszor: ma este, pontban 11 órakor akut vakbélgyulladásos rohamot kapsz.

-Tudod, mi az a vakbélgyulladás? - kérdezte

-Igen - bólintottam - az algebra doga nyolcadikba - emlékeztettem a régi szép időkre

-Jézusom! - dőlt hátra

-Ott működött - mondtam - hitelesnek kell lenned. Betegnek kell tűnnöd. Van nálad olyan fehér naptej? - érdeklődtem az UV sugárzás elleni védelemre biztosított krémről

-JJ, a sitten csücsülök. Csak egy darab szappanom van - mondta

-Jogos - láttam be

-Ez minden..

-Az fehér? - kérdeztem

-Igen - bólintott

-Tökéletes. Az is jó. Csak dörzsöld be vele az arcod! De úgy, hogy ne kenődjön el ha a pulzusodat nézik! Aztán öt percen át engedj hideg vizet s kezedre! És kész is vagy. Indulhat a műsor. Kitámolyogsz és ájulást színlelsz, oké? Amint összeestél, rohannak veled a gyengélkedőre. Megkell győznöd a nővért, hogy a vakbeled perforálódni készül - micsoda szakszavakat tudok - oda fogja nyomni s kezét. Épp ide, így.... - mutattam be - amikor odanyomja, ne csinálj semmit! Feküdj nyugodtan! De amint elveszi, ordítsd, ahogy a torkodon kifér! Torkod szakadtából, mint akit nyúznak, mintha egy focilabda méretű vesekő kínozna....

-Oké, oké, oké, megértettem - vágott a szavamba - és akkor?

-Irány a kórház! Emlékszel Ricky tesóra?

-A marihuánadíler Rickyre? - kérdezte

-Mentős...

-Spanglit adott el nekünk

-És? Több lábon áll. Szabadúszó...

-Jézusom...

-A harmadik lépés a kimenekítés

-Ez az eddigi leghülyébb ötleted - vallotta be

-Igazad lehet. De tudod, mi a még nagyobb hülyeség? - kérdeztem - ha azt hiszed, van más kiút..

-JJ ez egy erőd! Hogy sétálnál csak úgy be? Szögesdrótok vannak, betonfalak, és őrök mindenhol

-Ne kezdd! Ezek csak részletek, oké? Azokat bízd a szakemberre!

-Hé! - szólt Plumb - lejárt az idő!

-Igenis asszonyom - mondtam

-Most bíznod kell bennem! - néztem rá - mit veszíthetsz? Este tizenegykor.

-Csak annyit még.... - kezdett bele - April, jó-jól van?

-Fogjuk rá - mondtam

-Vigyázz rá JJ! - mondta

-Ne aggódj! - indultam ki majd apám hangját hallottam meg s kinéztem az ablakon amí az udvarra vezetett. Ott volt. Valami másik rabbal kosarazott, de meglökte így keménykedni akart. Jelezni próbáltam azzal, hogy dörömbölök de hiába - apa! Apa!

-Gyerünk! - húzott el Plumb

-Apa! - kiabáltam - látom ám mit csinál Plumb... - szedtem össze a cuccom majd kimentem - csak egy kérdésem lenne. - álltam meg - egyenlően osztozik Shoupepal? - kérdeztem, majd lelökött s lépcsőn

-Jössz te még ide - fenyegetett meg - a véredben van...