Summertime Sadness

Chapter 5

-.....szóval? - kérdeztem anyát

-April - mondta a nevem majd sóhajtott - muszáj ezt most?

-Igen - ültem le - muszáj

-Kislány voltál mindössze 9-10 éves - kezdett bele -  az öcséd 7. Bele untam apád folytonos kincs keresésébe, ezért ott hagytam. S elhoztalak téged...

-És miért csak engem? - vontam kérdőre

-Mert az öcséd nem volt képes elszakadni apádtól, ezért ott hagytam

-Apa otthon volt akkor mikor eljöttél?

-Nem, csak az öcséd...

-Képes voltál egyedül hagyni egy 7 éves kisfiú?

-Muszáj volt..

-Nem, nem anya. Nem volt muszáj, meglehetett volna beszélni...

-April! Apád megszállottja volt egy hajó roncsnak, nem volt hajlandó leszakadni róla. Muszáj voltam lépni

-És az Outer banksban töltött időkre miért nem emlékszem? - kérdeztem

-Kómába estél, minden emléked elveszett. Az orvos azt mondta, hogy akkor szerzed vissza az emlékeid, ha vissza megyünk. Direkt nem vittelek oda többet....

-Sikerült magamtól is rá jönni - szipogtam

-Hol vagy? - mordult fel

-Outer banksben

-Nem, az nem lehet. April....

-A parton jöttek az emlékek. Majd meghallottam azt a nevet hogy John b, túl ismerős volt. Kutakodni kezdtem utána, majd találtam róla egy képet, s ott volt a neve. Tudod egyáltalán mi van most a fiaddal? - kérdeztem felháborodottan

-Mi van vele?

-Üldözik - már majdnem kiabáltam

-Nem.. - habogott

-De, de üldözik. És tudod mit? Segítek az öcsémnek...

-Bajba kerülsz... - kezdett bele

-Le szarom. Vesszen bele az életem, de segítek neki, ha már te nem voltál hajlandó foglalkozni vele. Szia....

-Le ne tedd Apr.... - le tettem a telefon

Mindent ott hagyva az asztalim szaladtam fel az emeletre, s sirva az ágyba borultam. A sírástól, s az egész napos szaladgálástól hamar feladta a testem, be aludtam.
_______________________________________

-JJ - szólítottam le a házuk előtt

-April - állt meg - mit keresel itt? - kérdezte

-Segíteni akarok! - jelentettem ki - segíteni akarok meg keresni John B-t

-Hogy? - lasított le

-Segítek nektek meg keresni az öcsém. Csak mondhogy hogyan tudok segíteni....

-John B meghalt... - mondta

-Nem én érzem, hogy nem - nézett rám furán - JJ? JJ te tudsz valamit?

-John B....-kezdett bele

-Igen...

-Figyu! John B valahol a Bahamákon van...

-Tudtam.. - tettem szám elé a kezem

- ....viszont fogalmam sincs, hogy esetleg Kiarának vagy Popenak van-e valami ötletük....

-És ha megkérdeznéd? - érdeklődtem

-Meg teszek mindent - kacsintott - de most mennem kell! Ha nem érek be, nekem lőttek - nevetett

-Elviszlek - ajánlottam fel

-Komolyan? - fordult vissza

-Igen, gyere - szálltam be a kocsiba

-Anyás - szállt be JJ - ez a....

-Gyönyörű? - kérdezte nevetve

-Igen - mosolygott rám - itt majd jobbra

-Okés - kanyarodtam be - hogy tünt el az öcsém?

-Lassan fél éve, tüntek el Sarahval. John B gyilkossággal vádolták, amit nem ő tett, igy elmenekültek. De a nagy vihar miatt esél volt arra, hogy meghaltak. De 2 napja kaptunk egy üzenetet, hogy élnek. Szóval megnyugodtunk, de tudjuk, hogy még közel sincs biztonságban az élete...

-Jézusom - álltam meg a suli előtt - mit szólnátok ahoz ha suli után értetek jönnétek? - ajánlottam fel

-Amm legyen, 2ig vagyunk - zárta be az ajtót - kösz a fuvart - intett

-Szívesen - mondtam s pár percig még bámultam, majd elhajtottam