Chapter 33

17 0 0
                                    

Egész oda vezető úton egy szót sem szólt senki. Párszor hátra pillantottam Lukera de csak üresen bámult ki az ablakon. Borzalmas belegondolni mit élhetett át JJ gyermek korába.

-Add át üdvözletem az anyádnak! - dőlt előre JJ apja

-Kuss! - szólt rá JJ majd kiszállt

-Siess, kérlek! - néztem JJre majd vissza előre

-Gyerünk - nézett az apjára

-Luke! - szóltam neki - remélem jól fogsz utazni - mutattam be neki

-Menj, menj! - kiabált JJ, Lukera

JJ Maybank

-Muszáj volt ezt tenned? - háborodtam fel - miért húztad fel őt?

-Elmondtam neki az igazat. Nem tetszett neki...

-Mindenemet tönkreteszed...

-Nem szándékosan. Magától történik - ment fel, majd utána mentem s beindítottam a hajót

-Tele a tank.... - mondta volna de láttam amint be gyógyszerezi magát - de így is csak Jacksonvilleig jutsz - ment a kabinba, s lepakoltam - van pénzed üzemanyagra?

-Szerinted? - csesztette a hajót - nincs, de majd megoldom.

-Apa - nyújottam fele a pénzt

-Gyere ide, fiam! - állított meg - gyere. Tudom, lehettem volna jobb is...

-Én sem voltam tökéletes - vágtam rá

-Nem a tökéletesség a lényeg - nézett rám - jó a szíved - veregette meg a vállam - ne már! - rántott vissza - nem hagyhatom, hogy így érjen véget. Megyek Yucatánba. Talán nem is térek vissza. Majd ki alakul minden...

-Nem, nem fog. De talán a következő életben....

-Ne, már J! Ne csináld! - könyörgött

-Vigyázz magadra, apa, oké? - öleltem meg

-Oké - váltam el majd a móló felé menve láttam meg Aprilt amin ott áll

-Luke - kiabálta - tessék - adta a kezébe a pénz - annyi nem lesz elég a benzinre és a kajára sem

-Ap....

-Hagyd - nézett rám - csak vidd - adta a kezébe majd vissza sétált a mólóra, addig én engedtem ki a hajót de egy pillantra meg álltam...

Eszembe jutott minden szar amit velem tett. Amikor bevert nekem az autóba, mikor a saját udvarunkon akart megfojtani, s követelni tőlem a pénzt, s az is amikor bedrogozva találtam otthon s a fejéhez fogtam a fegyvert, de nem tettem meg. Mert nem tudtam meg tenni...

-Elkell engedned J! - ölelt át April, majd feldobtam a hajóra a kötelet ezzel elengedve az apám - jobb lesz így!

-Tudom - küszködtem a könnyeimmel, s a zsebembe lévő gyógyszeres dobozokat ki dobtam a kukába

-Azt tőle vetted el? - kérdezte April

-Igen - bólintottam, s átkarolva őt mentünk vissza a kocsihoz - mivel húzott fel?

-Csak az anyámat hozta fel...

-Ne is hallgass rá!

-Nem is érdekel amit mond - állt meg - de te jól vagy?

-Igen - bólintottam

-Rám számíthatsz - ölelt meg

-Tudom - öleltem vissza, majd elvált mélyen a szemembe nézett, közelítettem s elcsattant közöttünk egy csók......

Summertime SadnessWhere stories live. Discover now