Az utolsó őrző: a kezdetek

Huszadik fejezet: Lázongás

A hatása Shishido tetteinek nem maradt el. A látványra mindenkinkinek tátva maradt a szája, de elsősorban emberünknek, aki alig bírt levegőhöz jutni. "Szóval erre képes a sárkányok ereje, még a nirvanákat is sokkolja." Gondolta magában, majd gyorsan felkelt, és egy meghajlás után elment.

-Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam. - Majd bármi további nélkül elment.

Akik mindennek szemtanúi voltak, alig akarták elhinni mi is történt. Van aki félni kezdett a látványtól, a vezőtésg potenciált láttak benne, mások esetleg elismerték, de egyetlen emberben tovább nőtt a harag az Anchisukiru felé. "Sose bocsátok meg!" Szorította ökölbe a kezét, mikor végre észhez tért, ezt gondolva. "Még ha el is kell pusztítsak mindent ezen a világon, hogy kiírtsam az Anchisukirut, akkor megteszem!" Azzal elviharzott a helyszínről.

Ahogy hazaért, otthon már várta őt valaki. Egy kicsiny házba tért be, amely valahol a közelben egy fa alatt volt, a már jól ismert lakások egyike. Mikor benyitott, illatok csapták meg az orrát, amelyek az emeletről jöttek. Felsietett, majd a konyhában találta azt a személyt, akivel hosszú idő óta együtt élt. Egyetlen megmaradt rokona volt az, aki apja halála után vette őt gondozásba, továbbá ő volt még az is, aki Shishidot a bíróság elé hurcoltatta.

-Yuki, hol voltál? - Förmedt rá.

-Csak ott kellett maradni, felszámolni a rendetlenséget. - Magyarázkodott.

-Biztos, hogy ez a válaszod? - Kérdezte.

-Masato, annyiszor kértem, hogy te az én igazamat ne vizsgáld felül! - Mondta dühösen. - Ezt a mocskos szájú emberek ellen találtuk fel, nem a saját fajtánk ellen!

-Tudom, hogy dühös vagy az emberekre, de ha a császár így döntött, akkor nem tehetsz semmit. - Felelte nyugodtabb hangnemben. - Ha így alakult a helyzet, akkor lázadozás helyett inkább várj arra, hogy hibát kövessen el az a féreg.

-Már elkövették előtte sok évvel ezelőtt, sőt! Nem is egyszer! Nem vagyok hajlandó még egyszer kivárni, túl sokszor voltunk, túl kegyesek velük. Amikor meg itt az alkalom, hogy az utolsó tagjuk itt van a markonkun, akkor pedig így bánunk vele? Ennek semmi értelme!

-Én is haragszom rájuk, főleg azért, mert ha most is élne az apád, most nem nekem kéne hallgatnom a nyafogásodat! - Szólt ismételten indulatosan.

Ennek hallatán Kobe Yuki, nagy ívvel elviharzott. A szobájába érve, egyből kimászott az ablakon, mert nem akarta volna, hogy nevelőapja meghallja az ajtó nyitását. Az ok, amiért mindennél jobban gyűlölte az Anchisukirut nem volt más, minthogy sok évvel ezelőtt, egészen gyermekkorában édesapját, akivel ketten együtt éltek a hegyekben, vadászattal tengetve mindennapjaikat, távol a várostól és minden egyéb családtagtól, egyik alkalommal szörnyű dolog történt. Az apja belefutott egy Anchisukiru kolostornak a szerzetesébe, mire az végzett vele fia szeme láttára, mert ő a távolból figyelte az eseményeket. Nem feltétlen akarta ezt tenni, de a saját és társai túlélésének érdekeiben kénytelen végezni mindenkivel, aki felfedezi, hogy a közelben még ott élnek valahol az ősi rend tagjai. Éppen ezért ha felfedezik őket, egyesek képesek ilyen szörnyűségekre is vetemedni, viszont az ő sorsáról többet nem tudott meg a fiú. Csupán annyi történt, hogy hanyatt homlok menekült édesanyjához a városba, menedék reményében, de a régi házukban nem találta őt, ráadásul az egész épület romokban hevert. Talán az édesanyja iránt táplált haragja is az emberiség ellen fordult, mint arra aki valójában csalódást okozott neki, de ezt ő maga sem képes megítélni. Nem is szeretné, éppen ezért igyekszik minnél inkább azon dolgozni, miként érheti el célját: megnyugvást találni a bosszú által. Úgyhogy Enomoto Masato, egy távoli rokona volt az, aki szárnyai alá vette. Enomoto egy katonatiszt volt, aki szintén hatalmas gyűlölettel gondolt vissza az emberekre, mert ő még részt vett a háború utáni tisztogatásokban, ahol rengeteg társát elvesztette. Így ketten együtt élték mindennapi életüket, és minden módon és mértékben megvetették az embereket. Nem sokkal később ráadásul a fiatal Kobe Yuki szintén csatlakozott a hadi erőkhöz, annak érdekében, hogy egyszer meg bosszulhassa apját, ha nem is feltétlen az Achisukirun keresztül, de legalább emberek életével.