Az utolsó őrző: a kezdetek

Tizedik fejezet: A megrendíthetetlen

Másnap kitörő örömmel ébred Shishido, és alig várta, hogy megint találkozhasson új barátjával. Nagyon korán ébredt, hogy minél hamarabb befejezhesse a kolostor körüli teednőit, majd azonnal fogta magát, és összepakolt. Majd hirtelen az ajtóban megtorpant. "Tényleg helyes ez így?" Kérdezte saját magát. "Van egy célom, egy szinte elérhetetlen dolog az utam végén, melyért annyi áldozat született." Így habozott a kapu előtt, és töprengett egymagában. "Végül is, mivel nemes, így vele nagyon könnyen megismerhetem az emberek társadalmát, és látásmódját. Illetve azt is észrevettem akkor ott, hogy nagyon nem vagyok magabiztos, ha egy idegennel kell beszélgetnem." Jegyezte meg, majd kijelentette:

-Akár hogyan is nézzük, ez valamilyen szinten segítheti a munkámat. - Magyarázta saját magának, majd egy fontos kérdés még felmerült benne: "Várjunk csak. Makoto és Masa testvéreim, amikor először találkoztunk idegenek voltak. Velük mégis sokkal könnyebben és sokkal jobban ment a kommunikáció, de vajon miért?" És ezzel a gondolattal indult meg Northfront felé.

Útközben arra a következtetésre jutott, hogy biztos nem ő lesz az, aki megválaszolja ezeket a kérdéseket saját magának. "Majd egyszer kiderül." Gondolta, és folytatta útját. Mivel ismerte már az utat, így pontosan tudta merre is kell mennie, úgyhogy nagyon hamar odaért.

Viszont amikor ott állt a városban, akkor jött rá, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. "És mégis hogyan fogom megtalálni Nakamát?" Tette fel a kérdést magának. Végül az az ötlet jutott eszébe, hogy megkeresi a testvérét és a másik két jómadarat. Őket ugyanis nagyon könnyű kiszúrni, illetve félnek tőle, így biztosra vélte, hogy segítenek neki. Úgyhogy elindult megkeresni őket, és amikor beléjük futott, azok teljesen lefagytak félelmükben. Ő azonban kedvesen megérdeklődte tőlük, hogy hol is lehet ilyenkor Nakama.

-Szervusztok fiúk. - Köszönt kedvesen, de azoknak földbe gyökerezett a lábuk, és meg sem mertek moccani a láttán. - Nem kell félnetek, nem miattatok vagyok itt. - Nyugtatta őket. - Egyetlen kérdésem lenne, hogy mégis hol lehet ilyenkor a te nővéred. - Fordult a fiatalabb Nakama testvér felé.

-A nővérem? - Kérdezett vissza hebegő hanggal.

-Igen, ő. - Erősítette meg Shishido.

-Szabadidejében általában az óvárost járja, bár fogalmam sincs miért. - Magyarázta.

-Köszönöm, hogy ilyen segítőkész voltál. - Mondta neki, azzal megindult az óvárosba. Viszont még annyit visszaszólt a válla fölött feléjük:

-Nagyon ajánlom, hogy nem hazudtatok. - Mire azok ijedten rázták a fejüket.

Shishido furcsállta a dolgot. "Mégis mit keres egy nemesember lánya az óvárosban. Szerintem nagyon is tisztában van vele, hogy mennyire veszélyes arrafelé lézengeni." Tanakodott magában.

Mikor beért a szűk utcák és sikátorok végtelen folyosójára, már jobban kiismerte magát. Viszont úgy döntött, hogy a tamachi 'látással' fogja megkeresni barátját, ugyanis nem akart órákon át bolyongani. Mivel errefelé nagyon kevés ember merészkedik az utcára, így minden egyes ember, akit épületen keresztül érzékel, jó eséllyel ő lesz az. Egyszercsak amikor befordult egy sarkon, meglátta őt. Nakama Yori ott állt, a tegnapi ruhájához hasonló öltözékben, viszont ezúttal egy hosszú palást takarta azt. Shishido csak később vette észre, azt a négy férfit, akik körülvették őt.

-El kell, hogy szomorítsalak. - Kezdte mondandóját az egyik. - A te esetedben nem elégszünk meg a pénzzel és egyéb javakkal.

-Nem bizony - folytatta egy másik - tudjuk ki vagy, hiába rejted el magadat! - Kiáltott rá.

Erre Nakama megfogta és levette álcáját, és erre Shishido azonnal harchoz kész állapotba került. Készen állt rá, hogy bármelyik pillanatban beugorjon a lány elé, és egyszerre ejtse csapdába ellenfeleit fémketreceivel.