Az utolsó őrző: a kezdetek

Tizenegyedik fejezet: Új kezdet

 A nap éppen csak felbukkant valahol a távoli horizonton, amikor egy rejtélyes alak megjelent a város kapujában. Ezelőtt sohase látták erre, és azután sem. Nagy táskát cipelt, és hosszú kabátot annak ellenére, hogy az ősz első pár napja nem olyan régen kezdődött. Szinte biztos, hogy nem helybéli, hiszen alig ismeri ki magát, nem csak a tájékozódásban, hanem az emberekkel sem. Rövid önmagában való tanakodás után, odafárad az egy lovaskocsi tulajdonosához, és megszólította.

-Elnézést, zavarhatom egy pillanatra? - Kérdezte udvariasan,

-Mit akarsz kölyök? - Jött a válasz egy fáradt hangon,

-Csak meg szeretném érdeklődni, hogy merre tart egészen pontosan, ezek a kereskedőkből álló karaván. - Mutatott végig azon a rengeteg megrakodott szekéren.

-Figyelj kölyök, mi nem futárszolgálat vagyunk. - Közölte vele. - Pláne nem ingyen, de ha fizetnél is, akkor is meg kell kérdezzem a főnököt. Keress valamivel jobb módot, ha utazni szeretnél.

Azzal bement a szekér hátulsó raktárhelyiségbe. Vagyis ment volna, de a fiú utána kiáltott.

-Fizetni azt tudok, nagyon is. - Ennek hallatán vissza kecmereg az öreg, és annyit szólt:

-Keletnek megyünk, Cerenith gazdagabb hegyvidéki régiói felé.

-Pont arra van nekem is szükségem - közölte - viszont nem mondhatok semmit arról, hogy pontosan hova is tartok. - Majd átnyújtott neki egy kis bőrtáskát.

Az öregember átvette, majd közel azonnal elejtette, annyira nehéz volt. Mikor kinyitotta, a sok aranyérme fényessége, láttán egy pillanatra teljesen lefagyott, majd egy kedves intéssel felengedte az idegent a kocsira.

Shishidonak hirtelen deja vu érzése van, de nem sokat zavartatja magát vele. Felkapaszkodik gyorsan a lovas szekérre, miközben a tulajdonos kémlelő tekintettel figyeli, valaki látja-e őket. Majd az öreg elkezdte neki folytatni a kis szövetségük feltételeit, amivel biztosítani akarta magát, hogy a fiú nem csinál semmi meggondolatlan.

-Mi ketten, sosem találkoztunk. Amikor vonolunk, amikor megállunk egy városban, te itt maradsz. Ha rájön a főnök, vagy akár egy kolléga is, akkor nekem végem. - Majd gyorsan hozzátette. - Este élőmászhatsz. Akkor nehezen szúrnak ki.

Ezek az instrukciók után, a fiú félve megkérdezte:

-Meddig is fog tartani majd ez az utazás?

-Nagyjából három napig. - Felelt.

"Az elfogadható. Nekem gyalogosan egy hétig tartott, mire ideértem." Gondolta magában, de hirtelen eszébe jutott, hogy figyelmeztesse az öreget.

-Egyébként azzal a pénzzel csak óvatosan. - Jegyezte meg.

-Mégis mit akarsz ezzel mondani kölyök? - Nézett vissza jobb szemöldökét megemelve.

-Sajnos egy, az emberek szemében elátkozott hit címere van rájuk mintázva, - magyarázta, de majd összeszorult a szíve, ahogy ezeket kimondta - előfordulhat, hogy egyes emberek gyanakodnak majd önre, vagy egyszerűen nem fogadják le. Javaslom, hogy inkább olvassza ne aranytömbbe, és úgy adja el a királynak. - Tette hozzá.

-Meglesz fiam! - Mondta, azzal kifáradta raktárból, ugyanis egyszer csak hallani is lehetett a nagy vezényszót:

-Indulás! - Majd Shishido alatt, a kocsi hirtelen megmozdult és emiatt majdnem hátraesett. Viszont szerencsére sikerült hamar hozzászokni, még a kocsi tötykölődéséhez is. Ezzel pedig kezdetét vette a hosszú út, ami a Cerenith királyság északi határán haladt végig, a hegyek között kanyargó kereskedő úton.