Az utolsó őrző: a kezdetek

Tizennyolcadik fejezet: A nirvana birodalomban

Valahol messze, az emberek uralta területek távoli sarkában, nem máshol, mint a Zonorid királyságban, azon belül is egy nagyvárosban és annak uralkodójának villájában van egy folyosó. Annak a végén pedig egy ajtó jobbra, és az a mögött található szoba egy olyan személyhez tartozik, akiről Shisido soha egyetlen másodperc erejéig sem feledkezett meg. Sőt, még ő maga Nakama sem felejtette el Tamotsut, annak ellenére, mennyi idő is telt el. Most is ott ül asztalánál és az ablakon kinézve mereng a messzeségbe. "Vajon merre járhat most?" Tette fel a költői kérdést magának. "Bolond egy ember volt. Az egyik legegyügyűbb akit valaha ismertem, de mégis, valamiért sose tudom elfelejteni, amiért máshogyan kezelt engem. Pont akkor találkoztam vele, amikor már rég ráuntam azokra a ficsúrokra, akik pusztán a nevem miatt. Többet látott bennem, mint megélhetést. Talán ezért is volt igazi társam addig a rövid ideig. Igazabb, mint eddig bárki más." Idézte fel magában azt az egy nyarat, ahova azóta minden nap visszavágyik. "Megígérted, szóval jobban teszed, hogyha egyszer haza is térsz!"

-Egyszer. - Suttogta magában.

Nakama is sokat változott az eltelt idő alatt. Amióta meghaladt egy bizonyos kort, apja egyre gyakrabban viszi magával, különböző fontosabb eseményekre, illetve tanulmányaival is rengeteg időt eltöltött.

Viszont Shishido jelenleg közel sem voltam olyan helyzetben, hogy bármikor haza térhessen. Amíg egészen idáig olyan ellenfelekkel került szembe, akiket fizikai erejével, vagy ravaszságával ki tudott játszani, jelenleg a nirvanai birodalom egy börtöncellájában várja a holnapot, ahol a bíróság kivizsgálja majd az ügyét.

-Hihetetlen, az egész olyan gyorsan történt. - Idézte fel magában a ma reggel eseményeit.

"Abban a pillanatban, hogy felénk fordultak, engem törvényszegőként, és egyébként teljesen jogosan letartóztattak. Azonban, hogy a Masa és Makotot miért kellett árulónak kikiáltani?" A nirvana testvérek szerencsére nem részesültek annyira kemény bánásmódban, mint ő maga. Őket jelenleg katonák őrzik az otthonaikban, viszont nekik is meg kell jelennünk holnap, a tárgyalásán. Amikor Shishido körbenézett a fogdájában, észrevette, hogy itt szinte minden abból a bizonyos anyagból készült. Az a furcsa fekete és lila kristály anyagból volt minden, vagy azzal volt átitatva. "A nirvanák fogvatartásához, ilyen felszerelés kell. Gondolom Kaneko Yuu ettől a néptől szerezte be az alapanyagokat a saját épületeihez ls fegyvereihez. Csupán arra nem számítottak, hogy egyszer pont ellenük fogja felhasználni." Úgyhogy szerencsétlen fiú így került ismételten fogságba a hosszú útja során, valahol távol a céljától, de még távolabb az otthonától.

A várva várt napon, mondhatni nem éppen kellő tapintattal ébresztették fel. Hatalmas csörtetéssel jöttek be az épületbe, amire ő azonnal felriadt. Nem sokat tudott aludni, tekintettel a körülményekre, eleinte egy másodperc erejéig is képtelen volt lehunyni a szemét, mert azon töprengett, vajon mégis mi lesz most vele? "Képtelenség a szökés egy ilyen helyről." Agyalt a lehetőségeken azon a korom sötét és hideg helyen, ahol kénytelen volt aznap éjszakázni. Összesen három katona jött le, kettő fegyveres és egy sokkal díszesebb egyenruhát viselő egyén. Két szín dominál ruházaton, a zöld és másodsorban a barna. Elsőre Shishido azt hitte, hogy terepmintás, viszont nagyon elegáns és karcsú vonalakkal voltak elsősorban az oldalain ellátva, de az elején és a hátulján is akadtak szép számmal, miközben a jobb és a bal oldalon megegyeztek a mintál, vagyis szimmetrikus volt. Egy kemény fedél volt fellelhető a vállukon, oldalukon egy rövid egyoldalú kard, és íj a hátukon. Amikor odaértek hozzá, a fiú egyből tudta, melyikük a parancsnok. Szemet szúrt, míg a katonák ruháin a zöld alapon található csíkok sötétzöldek voltak, addig az amelyik kiadta a parancsot, arany mintázattal volt ellátva.