Az utolsó őrző: a kezdetek

Tizennegyedik fejezet: A harag ereje

Már nagyon hosszú ideje, közel egy éve úton volt, amikor az útja kereszteződött a sárkányokkal, és azóta igencsak felgyorsultak az események. Mikor Shidhidot elfogták, és elvitték Cliffshore városába, akkor az egyik beosztott odament megérdeklődni Kaneko Yuut, hogy elviheti-e a helyi nagyúr börtönébe kihallgatni. Erre a barbár egyenesen a szemébe nézett, és egy mélyen iróniával átitatott kérdéssel fordult felé.

-Nos, uram. - Fordult felé. - Akkor ezennel elvinnénk az újdonsült foglyunkat.

-Te ezt jó ötletnek gondolod, mert olyan okos vagy? - Kérdezte. - Hisz te magad is láthattad, mire volt képes ez a kölyök. Vigyétek inkább az én rezidenciámra.

Ekkor a szóban forgó katona ismételten megszólalt.

-De uram, nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet.- Mondta aggodalmasan. - Mi lesz, ha kitudódik?

-Ide figyelj drága barátom. - Szólt vissza idegesen. - Ha ez a kölyök a fejeseknél köt ki, és sikerül információt kiszedni belőle, akkor az is lehet, hogy a mi munkánkra soha többet nem lesz szükség, megértetted?

Azzal körbenézett, hogy minden embere egyetért-e vele. Mikor látta a kétely ugyan annak a szemében, ismételten odafordult hozzá.

-Figyelj te hordó, akkor leszünk bajban, ha megtudják, és nem minden nemesember szokta ellenőrizgetni a pincémet.

-De, nagyon is! - Vágta rá.

-Igen, vannak alkalmak. - Ismerte el. - De általában előbb rákérdeznek, hogy van-e szolgai munkára alkalmas rabom. - Magyarázta.

-Uram, ez akkor sem helyes! - Erősködött. - Ha ön nem ért egyet, kénytelen leszek ezt jelenteni!

-Te ostoba barom. - Felelte, miközben kezét végighúzta a saját arcán.

-Inkább törvénytisztelő! - Vágta rá.

-Nem arra értettem, féleszű.

Azzal egyetlen nagyobb fordulattal, előrántotta pengéjét, és lefejezte őt. Mikor végignézett a holttestén, így szólt a többiekhez:

-Erre a pupákra ráesett egy szikla, mikor begyűjtöttük az árut, értve vagyok? - Mire bólogattak. - És nagyon könnyen ti is egy ilyen szikla áldozatai lehetnek, ha beszédes kedvetekben lennétek a felettesekkel.

Majd miután megfenyegette őket, intett nekik, hogy hozzák a fiút, le a birtokának alagsorába, azon belül is, a nirvanák ellen fenntartott börtönökön túl lévő kínzókamra melletti lakosztályhoz.

Mikor Shishido végignézett, azon, ahogyan az embereknek elméletben a legfelső rétege képes ilyen mértékben nyerészkedni mások pusztulásán, elképesztő haragra gerjedt. "Nyugalom. Ahogy Asa is mondta, a tehetetlen ember haragja sokkal inkább önpusztító, mintsem eredményes." Próbálta lecsillapítani ellenállhatatlan vágyát abban, hogy rejtekéről kitörve megbosszulja a sárkányokat, és minden valaha is az Anchisukirut ért vétket. Egyszer csak hangokat hallott a pinceajtó felől. Ijedtében odasietett, majd amikor csak egyetlen embert 'látott', benyitott. Az öregapó volt az, aki nagy nehezen vergődte fel magát a lépcsőkön, úgyhogy odasietett segíteni.

-Minden rendben van? - Kérdezte kedvesen.

-Igen kedves fiam, minden rendben a vén testemtől eltekintve. - Felelte kedvesen az öreg.

-Ezt örömmel hallom, viszont ha lehet kérem maradjon csendben. Nagyon közel vagyunk a fogvatartóinkhoz. - Csitítgatta az öreget.

Ekkor még egyszer körbenézett a folyosón. Maga a helyiség igen jól ki volt dekorálva, ráadásul még egy szőnyeg is volt alattuk. Viszont körülötte minden szoba csak cella és cella. Sehogy sem tudta kitalálni, hogy mégis mi lehet az a hely ahol vannak és mi célt szolgált, úgyhogy megkérdezte az öregembert, hogy hátha van valami ötlete, úgyis sokkal több ideje van itt, mint ő.