Az utolsó őrző: a kezdetek

Harmadik fejezet: A titkolózás vége

Másnap Shishido ismételten nagy lelkesedéssel kelt. Hamar kapta kabátját köpenyére és rohant a nagy sensei szobájához. Mikor odaért nagy lelkesen bekopogott, de hamar megijedt, mert tudta, ilyenkor a mester meditál. "Most mi lesz? Ilyen még sohasem történt, esetleg mérges lesz? Mi van ha annyira, nem fogja elmondani a titkot. Miyashiro mindig is mondta neki azt, hogy előbb gondolkozzak, mint cselekszem! Különösen a forró levesnél!" Nem sok ideje maradt ezen töprengeni, mert jött a válasz:

-Szabad!

Mit volt mit tenni, benyitott.

-Elnézést mester - kezdte a mondatát miközben körbenézett - tudom nem kellett volna most kopognom.

-Ez így van, - helyeselt Asa - de ha már itt vagy kezdjük is. Csak előtte befejezem a meditálást, addig ülj le kérlek.

Shishido szófogadóan helyet foglalt, majd alaposabban szemügyre vette a helyet. Az egész visszhangzott az ürességtől, nem volt bent mást egy ágyon, egy füstölőn és egy csésze teán kívül bent a szobában. Leszámítva kettőjüket. A fiú kissé meg volt szeppenve, ilyennek még sohase látta mestert, illetve a szoba üressége is meglepte.

-Mond, jól aludtál? - Kérdezte meditálás közben a sensei.

-Igen. - Válaszolt kissé bátortalanul.

-Az nagyszerű - felelt a mester, majd így folytatta - ugyanis ki kell pihend magad ahhoz, hogy megértsd ezt.

Majd hirtelen előre tartotta kezét, egyenes lefelé néző tenyérrel. Az előtte lévő csésze pedig szinte varázsütésre fellebegett a kezébe. Shishido alig akart hinni szemének. Ezután pedig Shishido felé fordult majd kinyitotta a szemét.

-Ez - kezdte mondandóját - kérlek szépen nem csalás, nem ámítás. A köznyelvben varázslatként emlegetik, viszont a dolog sokkal bonyolultabb annál. Az ember, és elsősorban az emberi elme, kisebb részt a test, egy olyan elképesztő energiát tud létrehozni, ami képes egyes objektumokon megváltoztatni a fizika, az alkímia és az orvostudomány szabályait. Ennek a fizikai megvalósulása a leglátványosabb, például ez a csésze, pontosabban ennek a lebegtetése. De így gyógyítottalak meg és tartottalak életben akkor is amikor idekerültél. Amikor Kurata csettint, egy nagyon vékony réteg fémet hoz létre ideiglenesen, amik az ujjai végén vannak és így szór szikrákat. Shoji pengéje pedig nem rugalmas, pusztán az anyagát mozgatja, amit persze sose sikerül neki tökéletesen visszaállítani, ezért Minami mindig javítgatja neki.

A fiú bámulattal hallgatta mestere minden szavát. Alig akart hinni annak amit mond és alig bírta magában tartani a kérdést: "Mégis hogyan kell csinálni?"

-Azonban nyugalom barátom. Látom alig várod, hogy kipróbálhasd magadat, igazam van?

Shishido bólogatott, olyan erősen, mint még soha ezelőtt életében.

-Remek, ez esetben meg kell értened az alapokat. - Fogott bele a mester. - Az emberi elme az ami irányítja ezt az erőt. Az emberi test ami előállítja. Mind a kettő elengedhetetlen, de még így is fontosabb az elme valamivel mint a test. Egy rossz elme, sok erőt nem tud annyira összefogni, mint egy tiszta, hozzáértő kevés erővel. Ugyanis a megfelelő elme megtalálja az utat arra, hogy csökkentsen a szükséges erőn. Különböző innovatív megoldásokkal. Viszont ahhoz, hogy bármit is elkezdj, érezned kell a körülötted lévő teret. Az ott lévő tárgyakat és magadat. Először magadat, a benned rejlő erőt, majd a céltárgyat. Utána már gyerekjáték, viszont minden az elméd kiürítésével kezdődik! Úgyhogy első lépés: meditálj! - No, nem is kellett több, szinte azonnal neki is látott a feladatnak.

-Igenis! - Kiáltotta.

-Nagyszerű. Azonban sose csüggedj, nagyon nehéz, főleg az első alkalommal. Utána még az első néhány megismétlés is nehézkes. Viszont, - szólt a mester - íme a feladat! - Azzal letett egy másik csészét a földre, tele teával. - Emeld meg a csészét, anélkül, hogy hozzáérnél, de a tea nem folyhat ki! - Majd mondata végeztével egy kevés lisztet szórt a gyészére, nehogy csalni merészeljen az úrfi.