Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Megváltoztam (Taekook ff.)

Papírzsebkendőt vett el az éjjeli szekrényről, adott belőle a még mindig ágyon fekvő, ziháló társának, majd miután letakarította magát, a szobában szerte szét heverő ruháit kezdte el összeszedni. Magára vette alsóját, és melegítőjét, miközben Taehyung nem értette, mi történik.

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

-Te most elmész? -kérdezte hitetlenkedve.

-Igen -felelte Jungkook, azzal pólóját magára kapva készült végképp elmenni, de az idősebbik feltérdelt az ágyról, és csukójára fogott.

-Maradj itt velem, kérlek -kérte lágyan. A feketehajú a pillanat töredékéig mérlegelt magában.

-Nem ebben maradtunk, Taehyung -felelte hűvösen, azzal kilépett az ajtón.

A szex utáni összebújás tabu volt számukra. Viszonyuk elején Jungkook volt az, aki ezért könyörgött, ám a folyamatos elutasítások egy idő után kiverték belőle ezt a vágyat. Most fordult a kocka, immár a másik epekedett e gesztus után, ami meglepte a maknaet, nem értette a helyzetet.

-Itt hagytam a... -lépett vissza hyungja szobájába, ám megrökönyödött a látványon. - ...zoknimat -fejezte be meglepődötten mondatát.

Jungkook szemszöge:

Taehyung az ágyon kuporgott, lábait magához húzta, homlokát térdének döntötte, és vállainak rázkódásából csakis arra tudtam következtetni, hogy zokogott. Bár sejtettem okát, mégis csodálkoztam. Hiszen mindig is ő volt ebben a szituációban a legmagabiztosabb. Ő volt az, aki az érzelmek nélküli szexet akarta, aki nem akart tovább lépni a barátság extráknál. Erre most megkért arra, hogy aktus után maradjak mellette, és amikor én ezt nem tettem meg - mert tartottam magamat a szabályokhoz, melyeket egykor ő alkotott meg, és én csak a felé érett végtelen szerelmem miatt egyeztem bele -, akkor még ő volt az, aki ettől kiborult.

Síró valóját látva csak magamra ismertem fel. Egykor én is hasonló cipőben jártam, hasonlóan hullattam könnyeimet, amikor az első szeretkezésünk után csak úgy otthagyott egyedül a szobában, ahol a szüzességemet vesztettem el. Most valahogy mégsem hat át a revans okozta diadalmámor, hanem csak végtelenül elszomorodtam. Miért jutottunk el idáig?

Taehyung egy imádnivaló srác. Nem véletlen szerettem bele viszonylag hamar. De az is igaz, hogy az érzésvilágával nem mindig tud mit kezdeni, nem tudja, hogy mit akar az élettől. Talán ez volt az, ami a mi kapcsolatunkat is olyan vágányra terelte, amilyenre. Különleges lelki kapcsolat volt közöttünk kezdettől fogva. Idővel ehhez egy ritka erős kémia is társult. Számomra ez a valaha megélt legőszintébb szerelmet jelentette. És bár én voltam a fiatalabb, vettem a bátorságot és szerelmet vallottam neki. A reakciója felemás volt: közölte, hogy ő most nem akar szerelmes lenni, de ismerkedjünk. Nem csüggedtem, minden tőlem telhetőt megtettem, udvaroltam neki minden lehetséges módon.

Ő azonban egyre inkább elzárkózott tőlem, és csak hátrált. Én pedig összetörtem. De erős maradtam, és bár évekbe telt, mire elfogadtam a helyzetet, de a végén sikerült, és bármennyire szerettem, több-kevésbé el tudtam érni azt, hogy nem függök tőle érzelmileg. Valahogy ekkor állt elő azzal az ötlettel, hogy idolok lévén, magánélet szűkében segíthetnénk egymásnak bizonyos szükségletek kielégítésében. Én ekkor még szűz voltam minden értelemben. De szerettem, és vágytam annyira rá, hogy vállaljam a kockázatot, ami a begyógyult lelki sebeimet feltéphette. Fel is tépte. De idővel megtanultam együtt élni. Igyekeztem a szexet nem egy szimpla dugásként megélni, de közben próbáltam magamat elhatárolni tőle. Nem bókoltam, nem dicsértem, ha nem volt muszáj, és bár volt, hogy ő volt felül, inkább én domináltam őt le. Nem hagytam, hogy alávetettként adjam át magam, mert azzal csak kiszolgáltatottá tettem volna magamat. Ezt néha szóvá is tette, de olyankor csak széttártam karjaimat: „megszoksz vagy megszöksz". Erre persze úgy oldotta a feszültséget, hogy egy nagy kacsintás és nyelv kiöltés közepette hozzá tette a harmadik opciót: „vagy megszopsz".

Most azonban azt láttam, hogy valami megváltozott benne. Utóbbi időben sokkal csendesebb lett, szeretkezéskor sokkal gyengédebb, és egyszerűen vágyik az érintésre, a babusgatásra.

Egyszerűen nem bírtam azt nézni, ahogy begörnyedt háttal sír anyaszült meztelenül, teljesen kiszolgáltatva azon az ágyon, mely nemrég még élvezetet okozott nekünk. Odaültem mellé, és hátát elkezdtem cirógatni. Ő szinte reflexszerűen kapott felém, és bújt hozzám, vállamra döntve fejét, tovább hullajtva könnyeit.

-Nyugalom, kicsi tigris -duruzsoltam fülébe régi becenevét, melyet oly régen használtam már, hátha ezzel oldom a helyzetet, de ő csak még jobban elkezdett sírni.

-Biztos, hogy ez jó neked? -törtem meg a csendet kérdésemmel. Ő erre felemeli tekintetét, és rám néz szomorú szemeivel.

-Úgyse fogadnál vissza. Ezt én basztam el a lehető legjobban -vallja be a felelősségét, ami teljesen jogos.

-Mindenki érdemel egy második esélyt, nem? -kérdezem.

-Kivéve, ha egy olyan főnyereményt vesztett el, mint te -bókolt nekem, ami bevallom, jól esett. -Már meg sem érdemlem, hogy te szeress engem -motyogta. -Szeretsz még egyáltalán? -kérdezte inkább magától szarkasztikusan, majd mikor érzékelte, hogy nem válaszoltam, folytatta. -Látod... egy csődtömeg vagyok.

Csupasz vállára hintettem egy gyengéd puszit, hogy érzékeltessem vele, nem vagyok még most sem közömbös felé.

-Nem érzem azt a rajongást, amit egykor -kezdtem el. -, de az is tény, hogy érzelmileg még mindig kötődök hozzád, bármennyire is dolgoztam ez ellen az utóbbi időben. Én sem tudom, mit érzek feléd most. Én csak ki akarom deríteni. Mert ha nem tesszük meg, akkor egy örök fájdalom marad a kettőnk kapcsolatában.

-Én valahogy azt érzem, van közöttünk egy kapocs, ami nem enged minket egymástól eltávolodni, mert olyankor mindig visszaránt -vallotta be töredelmesen gondolatát, és meglepett, de igaza lehet. -Eddig úgy voltunk egymás mellett, hogy nem volt érzelmi kapocs. Most viszont ki akarom deríteni, hogy lehet-e közöttünk -mondta a lehető legkomolyabban. Mérhetetlen boldogságtöltött el, hogy szerelmem végre eljutott oda, hogy fontosak neki az érzelmek, és hogy ezeket bennem találta meg.

-Ugye tudod, hogy akkor ez azt jelenti, hogy már nemcsak szex lesz köztünk, hanem randizunk és lelkitársak is vagyunk? -kérdeztem rá a biztonság kedvéért.

-Tudom, Kookie -mondta immár megkönnyebbülten. Karjaival átfonta derekamat, fejét nyakhajlatomba fúrta, és egy olyan kérdést tett fel, mely nemcsak, hogy egyből megdobogtatta szívemet, de egy könnycseppet is rajzolt arcomra:

„Szerinted lehet egyszer köztünk több, mint barátság extrákkal?"

--------------------------------------

Hey guys! Remélem tetszett ez a rész. Igyekszek a következővel is, ha ehhez van ötleted, ne tartsd magadban. 💛