ICE ICE BABY ✓

nyolcadik

𝐵 𝑅 𝐼 𝐴 𝑁 𝑁 𝐴

___________

Jamie ajka úgy forr a számra, mintha mágnesként vonzanám. Talán így is van, és hosszú pillanatig tart, mire konstatálom, hogy Malrose éppen engem csókol a zsúfolt kampuszon, a térdeim pedig percekre vannak attól, hogy totálisan megadják magukat. Ahogy én is.

Aztán megtörténik. Nem csak a testem, de az egész bensőm is átadja magát az érintésnek. Jamie ajkai finomak, puhák, és úgy mozgatja őket az enyémen, mint akinek rengeteg gyakorlata van már abban, hogy vegyen le valakit szó szerint a lábáról.

Ujjai megfeszülnek az arcomon, száját erősebben nyomja enyémre, ezzel ösztönözve, hogy végre engedjek, én pedig megteszem.

Hangos nyögés szakad fel torkából, ahogy visszacsókolok, én pedig felsóhajtok a testemen végigfutó remegéstől. Egyik karjával lassan átkarol, és szorosan magához húz, miközben másik kezével erősen a hajamba túr, és elindul velem hátrafelé. A következő pillanatban hátam az épület falának ütközik, és két csók között kéjes hangok törnek fel torkomból, miközben Jamie mellkasa szinte morajlik. Akár egy vad, amely végre lecsaphatott az áldozatára. Fejét oldalra döntve mélyíti el a csókunkat, és ahogy ajkaim szétnyílnak, ő kapva kap az alkalmon, és lassú, szenvedélyes táncra hívja a nyelvem. Lassú mégis mély tempóban veszi el az eszem, ujjaim pedig felfedező útra indulnak kissé lenőtt, szőkésbarna hajában. Istenem, de jó érzés.

Most már mindent értek! Értem, miért akar minden lány visszamászni az ágyába, miután dolguk volt vele, pedig ez csak egy csók.

Csak egy csók... Na persze!

A falnak nyom, és egyre hevesebben csókol, amikor nevetések hangja szakít ki a kábulatból és lassan elhúzódom tőle. Ködös tekintettel, felduzzadt ajkakkal néz le rám, és pontosan tudom, én is hasonlóan nézhetek ki. Haját teljesen összekócoltam, járomcsontját pedig ellepi a pír a hidegtől, vagy talán a csóktól. Nem is tudom, de azt igen, hogy ő a legvonzóbb srác, akit valaha láttam.

Megértően elmosolyodik, miközben végigpillant arcomon, és végül ráveszi magát arra, hogy hátra lépjen. Megigazítom félig lelógó sapkámat, és zavartan visszamosolygok rá.

Lazán zsebre vágja a kezeit, és tisztes távolságra áll meg tőlem, mint akinek nehezére esik, hogy ne teperjen le ismét.

Hatalmas sóhaj hagyja el a száját.

- Jobb lenne, ha elhúznánk gyorsan abba a kávézóba, mert nem vagyok sokra attól, hogy itt tépjem le rólad a kicseszett ruhát – jegyzi meg érdes, mély hangon, miközben úgy hunyja le a szemeit, mintha fájdalmai lennének. – Nem, nem jó – pattannak fel szemhéjai. – Most elképzeltelek meztelenül.

Elfojtom mosolyomat, ahogy ellököm magam a faltól, majd lassú csípőringásokkal kikerülőm őt, és a legközelebbi kávézó felé veszem az irányt. Még hallom magam mögött, ahogy motyog valamiféle káromkodást, és amikor hátra pillantok a vállam felett, látom, hogy a fenekemet figyeli. Amikor észreveszi, hogy nézem, lazán rám kacsint, mint aki nem zavartatja magát.

Hölgyeim, Jamie Malrose.

*

A kávézóban többen is megnéznek minket, és tudom, hogy nem én kapom a figyelem nagy részét, hanem az előttem ülő srác. Eddig is tudtam, hogy rengetegen ismerik a sport sikereinek köszönhetően, de csak most látom saját szememmel, mennyien köszönnek rá, és mennyi lány méri végig úgy, mint egy ínycsiklandó falatot. Arról nem is beszélve, hogy hányan néznek minket értetlenül, mert nem fogják fel, mi a fenét keres velem itt ilyen meghitten a bálványuk.