ICE ICE BABY ✓

hetedik

𝐽 𝐴 𝑀 𝐼 𝐸

___________

Három kicseszett órán át kockásra ültem a seggemet, és alig bírok megmozdulni, amikor a professzor közli, hogy SAJNOS abba kell hagynia a megkezdett témát, mert már így is túlhaladtuk FÉL ÓRÁVAL az előadás végét...

Brianna nagyon jól szórakozik a nyomoromon, amikor rejtett mosollyal az arcán feláll, és vállára dobja a kis bőrhátizsákját. Valami vintage boltból szerezhette, mert ilyet legfeljebb a nyolcvanas évekbeli tini romkomokban látok rendszerint. Na nem mintha gyakran nézném, csak hát van egy húgom, aki baromi nagy rajongója Molly Ringwald-nak.

Brianna olyan sietősre fogja a tempót, hogy alig bírom még sportolóként is lépést tartani vele, pláne, hogy baromi nagy vagyok, és alig férek el az emberek és padsorok között. Konkrétan Tarzanként ugrálok át, hogy végre mellé érjem. Kifújom a levegőt, amint végre kiérünk a folyosóra, de fel kell nevetnem, amikor meglátom értetlen arckifejezését. Egyik lábáról a másikra áll, és most jön el az a pillanat, amikor végre teljes egészében megnézhetem magamnak. Épp annyira tökéletes, mint a képeken, sőt, ha lehetséges, élőben még vonzóbb. Szemüvegét elpakolta, amit egy kicsit sajnálok, mert baromi izgató látvány volt, ahogy a lencse mögül úgy meredt rám, mint egy pajkos könyvtáros. Kontyából elszabadult egy sötét tincs, kezem pedig önkéntlenűl mozdul, hogy a füle mögé simítsa. Látom, hogy bennakad a levegő egy pillanatra, pillái pedig megremegnek az érintésemtől. Ez kellő bizonyíték arra, hogy az én közelségem sem közömbös az ő számára. Állunk a zsúfolt folyosón, és figyeljük egymást, a másik reakcióját, miközben próbáljuk elraktározni a látott információkat. Nem lehetnénk különbözőbbek egymástól, de tudom, hogy valójában a belsőnkben baromi sok dolog van, amely hasonló. Több kíváncsi tekintetet is kapunk, nem hibáztatom őket, nem gyakran járok a kampusz ezen részén, de Brianna úgy néz ki csak rám figyel, és kizár minden zajt, minden embert körülöttünk. Helyes!

– MB? – szólalok meg halkan, és látom, megrándul a szája a becenevét hallván. – Szeretnék találkozni veled.

– Most találkoztunk – mosolyodik el féloldalasan, amilyet eddig csak valamelyik seggfej csapattársamtól láttam. Jesszus, rohadt veszélyes szája van a csajnak. A testéről és a modoráról ne is beszéljünk. Imádom, hogy ennyire... csípős. Nem omlik egyből a karjaimba, amihez nem vagyok hozzászokva, és csak még jobban feltüzel.

– Aha, látom nagyokos – bököm meg az orrát, mire elfintorodik. – Szeretnék randizni veled. Mit csinálsz ma este?

– Nem tudom – sóhajt és az iménti könnyedséget valami megfejthetetlen árnyalja be. – Össze vagyok zavarodva. Tegnap még azt hittem, hogy csalódást okoztam, ma meg már itt vagy, végigülöd a fotográfia órámat, és randira hívsz.

– Tudom, MB – sóhajtok. – Sajnálom, hogy így jött ki, de hidd el, totális véletlen az egész – nézek rá összevont szemöldökkel, miközben kissé könyörgőre fogom a figurát. – Akkor csak gyere, töltsünk együtt egy kis időt, a randit meg meggondolod.

– Kijátszod a kiskapukat, mi? – nevet fel.

– Majd jobban megismersz, bébi, és rájössz, hogy baromi jó játékos vagyok – vigyorodom el, mire csak a szemeit forgatja. Ja, totál odavagyok érte! – És mégis, hogy a fenébe gondolhattad, hogy csalódás lennél? – zárom be a köztünk lévő távolságot, mire kissé hátrébb lép, ezzel fenttartva a biztonságos rést, amely elválaszt attól, hogy neki ne döntsem a falnak, hogy ájultra csókoljam.