ICE ICE BABY ✓

tizenkettedik

𝐵 𝑅 𝐼 𝐴 𝑁 𝑁 𝐴

___________

J: Szóóóval... Gondolkodtam a randinkon.

B: Ajajj, most jön az a rész, amikor közlöd, hogy uncsi volt a randi, és ez az egész a te hibád, nem az enyém?

J: Kérlek, folytasd a feltételezéseket, nagyon szeretném hallani. (Most nagyon kíváncsian vonogatom a szemöldököm.)

B: Rájöttél, hogy túlságosan különbözünk, és most próbálsz kedvesen lepattintani. Azért értékelem, hogy írsz, és nem ghostingolsz. Édes vagy... : (

J: Igen, pont erről volt szó.... Köszi, hogy megkönnyítetted nekem ezt. Azért jó volt veled!

B: Hahh, tudtam. Akkor most is ezért ülsz ott a sarki bokszban, és bámulsz úgy, mintha leakarnád rángatni rólam a ruhámat?

Jamie elvigyorodik, amikor felnéz a telefonjából, és tekintetünk találkozik. Csak egyszer említettem, hogy néha-napján besegítek a pizzázóban suli mellett, hogy tudjam fizetni a kollégiumot, és egyéb kiadásokat az ösztöndíjam mellett. Erre most pedig itt van a maga pompájában, mert basszus, nagyon dögös. Fekete pulóverétől, még szőkébben csillannak fel hullámos fürtjei, pedig inkább hajaz a homokbarnára. Zöld szemei megvillanak, ahogy felé sétálok, és lassacskán elsötétül a tekintete. Be kell nedvesítenem az ajkaimat, amikor meglátom azt a koptatott farmert megfeszülni izmos combjain. Sosem voltam nyáladzó típus. Mostanáig...

- Malrose – biccentek felé.

- Shaw – viszonozza, miközben próbál közömbös arcot vágni.

- Mi szél hozott erre? Ízlik a jegeskávé? - Meglep, hogy nem pizzázik.

- Valami más jobban esne – sóhajt fel.

Elfojtok egy mosolyt, próbálok diplomatikus maradni, bár nagyon nehéz, mert esküszöm, ahogy rám néz, leperzseli még a ruhát is rólam. Még szerencse, hogy nincs messze a poroltó.

- Hiányoztál – vallja be ellágyult tekintettel.

- Lehet, hogy te is nekem – villantok rá egy ártatlan mosolyt, mire felhorkan.

- Komolyan. Már egy hete a randinak, és tudom, hogy mindketten elfoglaltak voltunk, de baromira szeretném megismételni.

- Igen?

- Ez olyan meglepő?

- Nem – vonom meg a vállam. – Nagyon élveztem. Örülnék, ha megismételnénk.

Aztán a tekintete átcsap valami sokkal forróbbá, és ahogy előre dől, az ösztönöm azt súgja, hogy meneküljek, de képtelen vagyok megmozdulni, mivel tenyere lassan végigsimít a combom hátsófelén. Felkapom a fejem, és hálát adok, amiért senki nem lát be ide hátra, így azt sem látják, hogy Jamie éppen engem tapogat. Nagyot nyelek, mert ahogy ujjai egyre feljebb haladnak, és lassan, kínzóan lassan elérik a lábam közét, megfeszülök. Ujjait hozzám nyomja, a farmerom varrata pedig kellemesen nekem feszül, én pedig megkapaszkodom az asztalban, mielőtt térdeim felmondanák a szolgálatot.

- Jamie...

- Fogalmad sincs, mennyiszer gondolok rád. – Hangja mély és reszelős, ez pedig az elevenembe mar.

Ujjai erős köröket írnak le rajtam, én pedig érzem, nem vagyok messze a robbanástól, mégis megemberelem magam, és nehézkesen felegyenesedem. Jamie ködös tekintete kijózanít, és megfogom a csuklóját, hogy elhúzzam kezét a fenekem alól.

- Khm... Valaki itt dolgozik – rándul meg a szám széle.

Fájdalmas grimaszba húzódik az arca, ahogy hátra dől a székén, majd ismét felnéz rám, miközben lejjebb csúszik, és széttárja a combjait. Ekkor meglátom, hogy rá pont annyira hatással volt az iménti, mint rám. Jézusom, a vér az arcomba toldul, és érzem, még a kulcscsontom és tiszta pirossá válik. Jamie Malrose-nak elemi vonzereje van, sőt, ő maga a megtestesült szex.

- Rossz fiú – nevetek fel rekedtes hangon.

- Bocsáss meg – túr erősen a hajába. – Fogalmam sincs, mi ütött belém. Nem szoktam kávézókban a lányok lábai közé csúsztatni a kezem – kacsint rám.

- Aha, vagy inkább ez a kedvenc elfoglaltságod – állok egyik lábamról a másikra.

Nyelvével benedvesíti ajkait, és végigpillant rajtam.

- Csak ha a pincérnő egy bizonyos Brianna Shaw nevezetű nőszemély – vigyorodik el.

Fejemet oldalra döntve figyelek rá.

- Nem szeretek sietni Jamie. Elhiszem, hogy nehezen bírsz magaddal, hidd el, nekem is vannak szükségleteim, de nem akarom elsietni. Ha ez neked gond...

- Hé, – dől rá az asztalra. – Sajnálom, nem akartam átlépni a határt, csak... - rázza meg a fejét. – Basszus MB, fogalmad sincs róla, mennyire vonzó vagy számomra. – Ajkamba harapok. – Ezt ne csináld, mert mindjárt hülyére csókollak, és nem lesz cseppet sem aktuális a bocsánatkérésem.

Nehezemre esik nem felnevetni, de lepillantva a nadrágjára, rájövök, hogy tényleg szenved, és eléggé fájdalmasnak tűnik.

- Bocsásd meg, hogy kihoztam belőled a vadállatot, Jamie Malrose.

- Szeretném tudni, meddig mehetünk el. Nem akarom elcseszni, Brianna. Komolyan gondolom ezt az egészet – néz rám határozottan. – Szóval kérlek, mond meg, mikor meddig mehetünk el. A csók rendben van?

- Csókolozhatunk sokat, és meg is érinthetsz, de a szexre még nem állok készen.

- Titkos érintések? – néz rám reménykedve, mire körbe nézek. Basszus, most tényleg erről beszélünk a műszakom közepén?

- Majd eldől a következő randin. Ha jó leszel, talán megnézheted a melltartóm csipkéjét – jegyzem meg szórakozottan.

- Basszus – nyög fel. – Igen, kérlek mutasd meg. Csak egy kicsit, tudod, hogy tudjak mit vinni magammal későbbre, amíg várok. – Megrázza a fejét. – Az imént mondtam, hogy komolyan akarom csinálni, és lassan, erre már most kifordulok önmagamból. Ez a te hibád, Shaw! Menj vissza dolgozni – néz rám szigorúan, mire felnevetek. - Ma este a meccs után, Brianna! Találkozunk!

Bólintok.

- Akkor most visszamegyek.

- Egy kicsit ringasd a csípőd, kérlek – néz rám hatalmas kiskutya szemekkel. – Nagyon szép feneked van ebben a fekete farmerben.

Fejemet csóválva megyek vissza a pulthoz közben pedig egy kicsit, tényleg ringatom a csípőmet. Esküszöm látom, amint majdnem kiesik a boxból.

Azt hiszem, kezdem nagyon megkedvelni. Tudunk beszélni mélyen, és hétköznapian is egyaránt, de ott vannak az olyan pillanatok, amikor a köztünk lévő feszültség a tetőfokára hág. Ezek egyvelege és balansza pedig elengedhetetlen egy jó kapcsolathoz.

Igen, Jamie Malrose, határozottan az a pasi, akibe beletudnék szeretni. 

●

"amikor elkezdődik, azt érezni fogod, mert sokszor önmagadra sem ismersz rá"