ICE ICE BABY ✓

huszadik

𝐵 𝑅 𝐼 𝐴 𝑁 𝑁 𝐴

___________

Most már hivatalos.

Én lettem a kampuszon lévő csajok esküdt ellensége. A múltkori házibuliban Jamie nyilvánvalóvá tette a szándékait, és egész este nem mozdult mellőlem. Átkarolt, magához húzott, és úgy elegyedett beszélgetésbe mindenkivel, hogy közben folyton engem círogattak az ujjai, ajkai pedig folyton az arcomon kalandoztak. Késő este, amikor nyugovóra tértünk a szobájában, magához húzott, és úgy ölelt, mintha soha nem akarna elengedni. Elégedett sóhajtással nyugtázta, hogy én az övé vagyok, ő pedig az enyém. Persze, arra nem számítottam, hogy másnap, tele lesz értesítéssel az instagram fiókom. Jamie kiposztolta az egyik közös képünket, amit pár napja készítettünk egy hot dog árusnál a parkban. A szája tele van, és nagy szemeket mereszt a kamerába, én pedig nevetek. A másik képen, ami közvetlen követi a bejegyzésben a másikat, csókot nyom az arcomra, én pedig teli szájjal, összeszorított szemekkel fintorgok, és úgy festek, mint egy pocok. A képleírásban ez szerepelt: A nőmmel.

Nos, Jamie Malrose nem szarozik, és úgy néz ki, ha ő eldönt valamit, akkor attól semmi nem tántoríthatja el. Most úgy döntött, hogy tudatja az egész egyetemmel, hogy elraboltam a szíve egy darabját.

Őszintén, zavar-e ez engem? Nem! Nem érdekelnek a lányok. Persze nem mondom, hogy nem ejt csorbát a lelkemen minden egyes alkalommal, amikor a plasztik cicák - akik a sportolókra próbálják kivetni a hálójukat a kampuszon -, megvetően mérnek végig, de ettől még a tényen nem változtat. Jamie velem van, és nem velük, én pedig nem akarok kételkedni ebben többé.

Az ismerős szőke lány és barátnői haladnak el az északi kantinban az ebédlőasztalunk mellett. Mély kék szemeivel átfúrja a fejemet, és orrlyukai kitágulnak, miközben végigpillant rajtam. Fekete pólóm engedi láttatni a rózsaszín, lila, és fekete színkavalkáddal tetovált alkotást a karomon, hajamban a pink-re festett tincsek, pedig csigákként takarják el mellemet a kíváncsiskodó pillantásoktól. Igen, ugyanis láttam, hogy voltak lányok, akik a mellemet bámulták, majd a sajátjukat. Gondolom, még mindig nem értik, hogy sikerült elkapni Jamie-t, ezért próbálnak rájönni, hogy vajon a cicim, a fenekem, vagy a puncim bír-e mágikus képességekkel.

Arról persze fogalmuk sincs, hogy valójában, az imádott sztárjátékosuk kapott el engem.

- Ne foglalkozz velük – veti oda Carla, miközben a szájába lapátol egy adag csirkés pasztát. Mozgatni kezdi az orrkarikáját, miközben körbepillant. Mindig ezt teszi, amikor gondolkodik valamin. – Csak irigyek, amiért ők nem tudták hosszabb távon lekötni a macsódat.

- Nem érdekelnek – válaszolom őszintén. – De azért érdekes belegondolni, hogy miben vagyok más – vallom be ezt is teljes őszinteséggel.

- Például abban bébi, hogy nem tetted szét a lábadat első adandó alkalommal. És az sem utolsó, hogy te annak látod Jamie-t, ami valójában, nem pedig azt, amit a többi ember gondol. De őszintén, mégis mennyire is reális a kép róla, amit a kampusz festett le?

Semennyire. Jamie cseppet fel egy önelégült, elkényeztetett, pénzes seggfej. Kihozza magából a maximumot, és alázatos. Sokat dolgozik az ösztöndíja mellett, hogy megtudjuk élni, és bár néha nehezen jön ki, minden más átlagos diákhoz hasonlóan, inkább plusz melót vállal, és kidolgozza a belét is, csak hogy ne legyenek anyagi gondjai. Ezzel ellentétben mindenki csak kiakarta használni. Vagy azért, amit gondolt róla, vagy pedig azért, mert ígéretes jövő áll előtte, és ebben részt akartak venni.