ICE ICE BABY ✓

első

𝐵 𝑅 𝐼 𝐴 𝑁 𝑁 𝐴 

___________

e l ő s z ó 

Ez egy seggfej.

Jamie Malrose szokásához híven képes volt teljességgel bebizonyítani számomra, hogy egy túlméretezett seggfej, aki ahelyett, hogy tenne bármiféle érdemlegeset az emberiségért, inkább csak a száját járatja. Úgy dől az asztalomra, mint egy vad, amely csak arra vár, hogy lecsaphasson az áldozatára, ami jelenesetben én vagyok. Feltolom orromon a feketekeretes szemüvegemet, és kérdőn pillantok rá. Gunyoros vigyora még szélesebbé válik. Határozottan élvezi a helyzetet.

Carla kinyitja az ablakot, amely önálló életre kelve kezd el heves lökésekkel neki csapódni a falnak. A hó elárasztja az asztalokat, a hideg szellő pedig orkánként söpri el a papírokat. A káosz eluralkodik a helyiségben, miközben szaktársaim életükért kiáltozva próbálják meggátolni a Carla által elszabadított poklot.

- Csak egy kis levegőt akartam – kiált fel tehetetlenül a barátnőm.

A többiekkel ellentétben, én még mindig a rám vigyorgó pasit figyelem, aki ezt a pillanatot választja ahhoz, hogy közelebb hajoljon hozzám. Lenőtt, szőkés barna haja, enyhe hullámokban, kissé nedvesen kunkorodik fel a fülénél, az ujjaim pedig bizseregni kezdenek, annyira szeretnék megérinteni. Zöld, vibráló tekintete az enyémbe mélyed, mire kissé dús ajkait, lassan, nagyon lassan végignyalja. Talán csak a fejemben lassult le az idő, de rám villanó szemei egészen mást üzennek. Összeszorítom a combjaimat az asztal alatt, ujjaim pedig görcsösen markolják a tollamat. Megcsapja orromat a fűszeres, férfias illata. Szappan, víz, és valami erős természetillat elegyedik körülötte. Fejemet oldalra döntve próbálom tanulmányozni őt, és kitalálni, hogy mégis mi a jó büdös francot keres a kortárs fotográfia órámon a kampusz hoki csapatának egyik sztár játékosa. Messziről kerülnie kéne ezt a helyet, pont, mint nekem az ő területét. A jégcsarnokot, a drága kávézókat, és a rendszeres orgiákba torkolló diákszövetségis bulikat. Megakarok szólalni, de valahol azon a ponton elvesztettem a hangom, aközött, amikor Mark, a szomszéd asztalnál véletlenül hangosan benyomta a pornót, és aközött, amikor Carla felállt, hogy pusztító tél viharba űzze tudatlan társait.

- Brianna – ejti ki a nevemet száján Jamie, én pedig ismét rászentelem minden figyelmemet. – Most megvagy – suttogja elégedetten, én pedig zavarodottan rázom meg a fejemet.

- Tessék?

Jamie előhúzza a telefonját, és elkezd pötyögni rajta valamit. Még mindig a szürrealitás talaján lépkedek, amikor az arcomba nyomja a beszélgetést.

A mi beszélgetésünket.

Mi a fene?

Riadtan pillantok rá, és erősen az ajkamba harapok, amikor konstatálom, Jamie volt az, akivel névtelenül beszélgettünk, és ő volt az, aki kikönyörögte a személyazonosságomat.

Ő volt az, akivel túlfűtött üzenetváltásokba bonyolódtam a múlt héten, és aki miatt egy darab szarnak éreztem magam, amiért végül mégsem keresett a tegnapi nagy maszk lerántás után. Igen ám, én elmondtam ki vagyok, ő pedig felültetett, és most mégis itt van. Úgy néz rám, mintha megütötte volna a főnyereményt. Jó tudni, mert én csak szeretnék elsüllyedni szégyenemben.

- Nem tudom miről beszélsz – szólalok meg határozottságot sugallva, de átlát az álcámon. Szemei felcsillannak, a szája széle megrándul. Izmos karjai duzzadva feszülnek, ahogy egész testével az asztalomra támaszkodik.

- Szerintem meg de – rázza meg a fejét, és olyan közel van már hozzám, hogy csak pár centi választ el minket egymástól. – Jöttem behajtani a tartozásod – pillant az ajkaimra. – Megakarom valósítani azt, amiről írtunk.

Tátva marad a szám, pont, mint Carlának, akinek szénaboglya hajába időközben egy egész madár család beköltözhetett. Ő az egyetlen, aki tudja... De most már hárman vagyunk, akik előtt tiszta a kis mocskos titok.

- Szóval? Mikor hajthatom be rajtad? – kérdezi reszelős hangon.

Fejemben visszapörögnek az események...

●

"Minden kezdet nehéz. Egy frászt. Inkább borzalom!"