Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Éjszakai beszélgetések 1. rész (Jungkook ff.)

-Hát de nem is igaz az, amit mond. Én sokat foglalkoztam vele, és tetszik a srác.

Ő csak ugyanúgy nézett rám, mint az előbb.

-Most mi van, hyung? -tártam szét karjaimat, mert tényleg nem értettem a helyzetet.

-Felfogtad, miket mondott Jungkook?

-Én fel, de ez marhára nem így van.

- „Hát nem tudom, hogy alakul a holnapom még. Talán este 6 és 7 között ráérek. Nem sok idő, de örüljön az, akire ennyi időt is tudok szánni" -azzal telefonján tovább pörgetett. – „Mit érdekel téged az, hogy melyik a kedvenc színem?" ... „Hát igen, elég ciki az, ha valaki 21 évesen még csak a csókot sem próbálta, de ez még talán nem válóok." Sungie, te hallod miket írtál?

-Jó, így visszahallgatva egy picit talán erősen fogalmaztam néha -ismertem be.

- „Egy picit talán erősen"?! Ji, ez több annál. Tudod, amikor Kook elkezdett panaszkodni nekem, nem hittem neki kezdetben. Aztán küldött néhány screenshotot, amik felfedték az igazságot. Tudod, nem kicsit döbbentem le, hogyan reagáltál le egy-egy helyzetet. És bevallom, csalódtam is benned kicsit.

-Tehát az ő pártját fogod? -sziszegtem mérgesen. Nem lehet igaz, hogy még a legjobb barátom is belém rúg.

-Vedd már észre magad, Jisung! -kiáltott rám bosszúsan. -Te tényleg nem veszed észre, hogy mikor bántod meg az embereket? Az a fiú több este jött hozzám sírva, hogy mennyire megbántottad a viselkedéseddel. Nagyon szeretlek, de néha kicsit elszáll veled a ló, és azt érzem, néha túl sokat gondolsz magadról.

-Kösz, hogy jó barát módjára kiállsz mellettem a bajban -vágtam vissza gúnyolódva.

-Ha én nem mondom ki, akkor senki nem fogja. Te nem gondoltál soha arra, hogy esetleg valamit te csinálsz rosszul? Nekem kívülállónak teljesen úgy jön le, hogy te kergetted el Jungkookot. Annyit áradozott rólad, hogy mennyire kedvel téged, és hogy mennyire szeretne a párod lenni. Az utóbbi időben nekem kellett a padlóról felrángatni őt. És bár egykor azt hittem, hogy összeilletek, most nekem kellett azt kimondani, hogy legyen erős és ne hagyja, hogy bárki is összetörje a szívét. Tudod, a helyében már én is lezártam volna ezt aznismerkedést. A barátom vagy Jisung, de nem fogom, hagyni, hogy összetörd őt még jobban. Nem fogom hagyni, hogy ugyanaz legyen, mint ami Minhóval volt.

A legutolsó mondat már nekem is megadta a kegyelemdöfést, és arcomon megjelentek az első könnycseppek.

-Szerinted tényleg megint azt ismétlem meg?

Ő halványan bólintott, és ekkor már végképp elkapott a sírógörcs.

-Mit tettem én...

Apránként csapott belém a felismerés, hogy mit is műveltem. Fejemben sorra jöttek elő a jelenetképek, amikor a fiú megpróbált humorosan reagálni a gorombaságaimra, és utólag már értem azokat a szomorú megcsillanásokat szemeiben.

Vállaim rázkódni kezdtek, és abban a pillanatban hiába volt mellettem a legjobb barátom, annyira egyedül éreztem magamat. Magányos testként a végtelen univerzumban...

-Hyung... -nyöszörögtem két szipogás között. -Ne haragudj rám -csuklott el hangom.

Jin közelebb férkőzött hozzám, és én egyből karjai közé bújtam. Ő pedig finoman elkezdett cirógatni, ami nagyon jól esett most.

-Én nem haragszom rád, Ji -puszilt hajamba. -De jó lenne, ha néha észrevennéd, hogy nem vagy tökéletes, és meg tudsz bántani másokat. Ezeket csak azért mondtam el, hogy tudj változtatni a dolgokon.

-Tudom hyung és köszönöm. Annyira kedvelem őt... -kapott el újból a sírás.

Ő csak szótlanul simogatott tovább.

-Mondd, szerinted van még esély rendbe hozni vele a dolgokat? -bújtam ki karjai közül, szemeibe nézve.

-Tudod, Jungkook könnyen megbocsát, de másodszor már nehezebben ad bizalmat. Téged valóban nagyon kedvelt. Most talán még rendbe tudod vele hozni.

-Mit tegyek, hyung, hogy megbocsásson nekem? -töröltem le arcomról a könnycseppeket pulcsim ujjával. -Talán a legjobb lenne, ha őszintén beszélnék vele.

-Ezt jól látod.

-Csak kétlem, hogy szóba állna velem -húztam el szám szélét.

-Várj, van egy ötletem -halászta elő telefonját megint. Névjegyzékéből előkereste Jungkook számát (ami nekem meg sem volt), és őt tárcsázva, majd a készüléket kihangosítva tette azt közénk.

-Meg ne szólalj! -utasított engem, amit egy bólintással vettem tudomásul, miközben a készülék rezgése jelezte, hogy a hívást fogadták.

-Szia hyung -hallottuk meg hangját, mely a korábbi lelkesedéssel szemben most fáradt volt és leplezetlenül szomorú.

-Szia Kook. Hogy vagy? -kérdezte Jin.

-Hát nem a legjobban, te is tudod mi miatt. Próbáltam valamit kezdeni magammal, de egyszerűen nem ment. Ez a dolog most eléggé lehozott az életről.

Jin itt sokatmondóan tekintett rám, én pedig csak szemlesütve szégyelltem el magam ismét.

-Ah, Kook, tudom, hogy nehéz. Figyi, mit szólnál, ha átjönnél hozzám kicsit?

Fejemben kezdett összeállni a terv, amit barátom kitervelt, és a szívem ujjongani kezdett, hogy kapok még egy esélyt. Egy esélyt, amit semmiképpen nem szalaszthatok el.

-Muszáj, Jin? Fáradt vagyok és nem vagyok jó passzban -nyüszített fel a fiatalabbik.

-Jó lenne, hidd el, nem lesz sok idő, és kicsit legalább kiszakadsz otthonról. Plusz  nekem is ki kellene kicsit öntenem a lelkemet vaalkinek. Ne hagyj cserben, Kook, kérlek! -vetette be minden próbálkozását barátom.

-Aigo, rendben, átmegyek. Legalább én is kikesergem neked magam. Máris indulok -azzal letette telefonját.

-Kook itt lakik nem messze, szóval tíz perc, és itt lesz -nézett rám hyungom. -Menj fel az én szobámba, gondold végig, mit akarsz mondani neki, és ott várd meg Kookot, én majd felküldöm.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm hyung -ölelgettem meg legjobb barátomat. Azzal máris az emeltre sétáltam fel, miközben elkezdtem azon agyalni, hogyan is mondjam el neki mindazt, amit szeretnék. Mert ha megbocsát, én szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba, és mindent újrakezdeni.

Hyungom szobájának ablakán kibámulva kezdtem el összerakni mondanivalómat, miközben a holdat bámulva szívem egyre hevesebben kezdett el verni az elkövetkező találkozás gondolatától.

S nem is olyan sokára nyitódott az ajtó.

-------------------------------------------------------

Sziasztok! Ismét itt vagyok egy hosszabb, legalább 3 részes történettel. Remélem megbocsátjátok, hogy ismét elővettem az általam oly kedvelt KookSung-párost. 😅 Mit szóltok Jisunghoz? Szerintetek érdemel egy új esélyt? Egyáltalán mi lehet majd JK reakciója? 🥺❤

Remélem tetszett ez a rész, igyekszem a folytival is. Addig is: Pusszancs! 🤗😘