Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

1. évad 1. fejezet: Itt kezdődött minden

A könyv tartalmazhat:
- függőséget okozó szereket
- önkárosítást
- erőszakot (Ötös jóvoltából...)
- káromkodást
- Homoszexualitást (szeretünk Klaus)
- 18+ részeket, de előtte jelzem
- egyedi világszemléletet és annak szóvátételét.
- A cím nyilván elárulja, viszont ez egy esernyő akadémia fanfiction lesz azaz kizárólag a saját karakterem jogait tartom fennt.
- Ha nem láttad a sorozatot akkor sem indulsz hátrányból, ugyanakkor ajánlott előtte megnézni.
- esetleges szóismétléseket, hibákat nézzétek el nekem - (kommentben nyugodtan jelezzétek)
- A történet nagyban eltér az eredeti cselkménytől.

Mind ennek ismeretében, ha nincs kifogásod jó szórakozást kívánok, amennyiben viszont nem szereted az ilyesfajta tartalmat lapozz tovább!
<333

1989. Október elsején, amikor delet ütött az óra, 43 nő adott életet világszerte. Az eset csupán azért volt szokatlan, mert a nap kezdetén ezen nők közül egyik sem volt terhes.

Sir Reginald Hargreeves, különc milliárdos és kalandor elszántan felkutatott és örökbefogadott közülük annyit amennyit csak tudott.
Nyolcat szerzett meg.

Évekkel később

Négyes aggodalmas tekintettel lökte meg a vállam némán jelezvén, hogy Ötös ismét bele akar kezdeni abba, amit már hetek, hónapok óta hajtogat apánknak. Ebből álltalában veszekedés kerekedik ki majd, kínos csendben ülünk tovább. Utáltam az ilyen alkalmakat, többször is említettem Ötösnek, hogy nem kellene folyton folyvást ezt mondogatnia, de nem áll le még el nem éri azt, amit szeretne.

Egyelőre az asztalnál jelenlévők csak remélhetik, hogy Négyesnek ezúttal csalnak a megérzései avagy ember ismerő készségei. Velem szemben ülő testvéremre szegeztem tekintetem és némán tátogtam a “Ne csináld„ kifejezést nagyon sokadjára is. Természetesen ezúttal sem hallgatott rám ugyan miért is tette volna én csak nyolcas számú vagyok az utolsó. A háttérben egy mély hang magyarázott valamit, de őszintén engem egyáltalán nem érdekelt.

Ötös a néma csöndet egyben a morális békét megtörve állította kését a fa asztalba. A tányérok enyhén megremegtek majd mindenki felkapta a tekintetét az éltel felől. A szabályok közé tartozik, hogy az étkezés közben tilos a beszéd, ebből fakadóan mindenki szótlanul a tányérját nézi és gondolkozik, esetleg lefoglalja magát. Kisebb korom óta szerettem megszedni a szabályokat és keresztbe tenni apánk elvárásainak, persze csak tűrhető mennyiségben és a legkevésbé feltűnően. Négyessel alkottunk saját magunk részére egy rövidke jel nyelvet, csak pár egyszerű szó vagy kifejezés tartozott ide, de csak mi ketten érthettük.

- Ötös számú? - szólította a „nevén” Reginald jelezve, hogy figyel rá, az idős férfinak alig maradt pár ősz hajszál feje tetején, világi léte minden adandó pillanatában a monokliját viselte folyamatosan romló szemén.

- Kérdeznék valamit. - jelentette ki cinikus hangnemben a tekintetek rá szegeződtek, valamelyikünk az asztal alatt rejtegetett könyvet hagyta félbe, valaki az egymással való szemezést... Számos dolgot lehet megfigyelni, ha kicsit fel figyelsz a saját magad világából.

- A tudás vágy dicséretes dolog, de ismered a szabályt ami úgy szól; Nem beszélünk étkezés közben! - adott választ majd utólag hozzá fűzte - Ne szakítsd félbe Herr Carlsont! - emelte fel jobb kezét a rádióra utalva.
Ötös eltolta a tányérját és két alkarját az asztalra helyezte.