A boszorkány és a fülemüle

XI.

Serra egy darabig csak ücsörgött a földön, zihálva és cikázó gondolatokkal. A testét húzta lefelé a gravitáció. Dühös volt magára – elszokott a nagyfokú mágiahasználattól. Ennyire sosem szokta kifacsarni, és az sem lehet mentség, hogy két átjárót is megnyitott. A feje majd' szétrobbant a kérdésáradattól. Hogyan talált rá a búvóhelyre Ethelynn? Egyedül van? Számíthat társaságra? Van bármi köze Rowanhez? Vagy szimplán a megvetés hajtja? Azért jött, hogy elvigyen valamit, vagy hogy megsemmisítsen?

Ethelynn vérének szagától felfordult a gyomra. A saját könyökhajlatába nyomta az orrát, de az sem csillapította az émelygést. Végül csak erőt vett magán, hogy a boszorkányhoz kússzon. Feltépte a ruháit, és végigtapogatott minden rejtett zsebet – eredménytelenül. Ethelynn nem hozott semmit, és a kunyhóból sem emelt el egyetlen üvegcsét sem. Ideteleportált. De honnan? Puszta véletlen lenne, hogy egymásba botlottak? Ethelynn tudta, hogy Serra úton van ide?

A boszorkány felmordult, és hátat fordított a holttestnek. A fenébe is! Nem akarta, hogy így végződjön, de amikor meglátta a kést... Most hogyan találjon válaszokat? Nem hagyhatja ezt annyiban, igaz? A fenébe, hogy egyre csak bonyolódnak a dolgok! Képtelen ennyi mindenre koncentrálni egyszerre!

– Raya...! – nyöszörögte segélykérően, aztán rájött, hogy a fülemülét áthajította egy átjárón. Ez idáig fel sem tűnt neki, mennyire nyugtató hatást gyakorolt rá már a puszta jelenléte is. A melegség, ami úgy áradt belőle, akár a napból. A komisz mosolya. A dallamos, magabiztos hangja. A csipkelődései. Az érintései, a forró lélegzete...

Szedd össze magad! A madár átka az első. Megígérted neki, ehelyett csak nagyobb veszélybe sodortad. A fenébe is!

Serra egy fatörzsbe kapaszkodva feltápászkodott, és ismét behatolt a kunyhóba. Összeszorult a szíve a káosz láttán, de nem engedte, hogy kibukjon belőle a keserv. A ruhájába törölte Ethelynn vérét, aztán vágást ejtett a tenyerén, hogy levegye a lepelbűbáj azon részét, amivel a másik boszorkány nem bírt megbirkózni.

Ezúttal tényleg talált valamit. A kunyhó jobb oldali falán a farönkök egysége megbomlott, szűk mélyedést tárva fel. Egy kicsi láda lapult benne, melyet megkopott, aranyszínű indák tekertek körbe. Az indák tüskéket növesztettek ott, ahol Serra hozzájuk ért. A szíve sebesebben kalapált. Korábban sosem találkozott ezzel a ládával. Óvatosan kiemelte a résből, és kivitte a fényre, hogy jobban megvizsgálja, csakhogy már odakint sem látott sokkal többet.

A holttestre pillantott, majd a kunyhóra. Semmiképp sem távozhat így. A nyomait egy ember nem olvashatná ki a káoszból, de ha egy másik mágus téved erre...

Végtelen mélységű táskájába süllyesztve a ládát, Serra megérintette a mágiát. A sok manipulációtól össze-vissza vibrált, megragadni is nehézkes volt, nemhogy formázni. Rayára gondolt. Minél gyorsabban végez itt, annál hamarabb indulhat a keresésére. Nem tudta pontosan, hová küldte, mi van, ha meggondolatlanságával egy másik veszélybe rángatta bele?

Az ettől való félelem adta meg a kellő löketet. Kezét felfelé fordítva elmormogott egy bűbájt, mire mindkét tenyerén háromszög alakú szimbólum izzott fel. Megismételte a szavakat. Minél hangosabban kántált, a szimbólumok annál vörösebben világítottak, a mágia pedig szinte láthatóan pulzált.

Aztán a kunyhó egyszeriben magába roskadt. Hamuvá őrlődve szétterült a földön, és beleivódott az avarba. Ezt követően Ethelynn holtteste is szürkére színeződött, elporladt maradványait felszívta az ázott talaj. A szagok kitisztultak a levegőből, és immár semmi sem utalt rá, hogy itt korábban két boszorkány csatározott egymással.

Serra erőtlenül térdre rogyott a sárban. Olyan nehéznek érezte a karját, hogy képtelen volt újra felemelni. De még teleportálnia kéne...

Fájdalmasan nyöszörögve szőtt. Ugyanazokat a kapcsokat kell létrehoznia, ha ugyanott szándékozik kikötni, ahol Raya. Emlékezz, hogyan fűzted össze akkor a szálakat? Könnyek szöktek a szemébe az erőlködéstől – mintha atomjaira akarta volna szaggatni a mágia. A levegő végül ütemre rezegni kezdett, és szabálytalan köralakban megnyílt előtte az átjáró. Négykézláb kecmergett át rajta.