A boszorkány és a fülemüle

X.

Helen második észak-windfalli búvóhelyéhez, a Ratane-erdő keleti csücskéhez mindössze fél napot autóztak. Egy szakaszon rátértek a főútra is, így gyorsabban tudtak vezetni, mint hatvan. Serra mégis inkább annak tulajdonította a gördülékenyebb utat, hogy noha még mindig őrlődött a Helen-dilemmán, már látványosan jobban kezelte az érzelmeit, és Rayától sem zárkózott el úgy, mint korábban. A fülemüle nem ezt érdemelte – Serrának észben kellett tartania, hogy a madár is szenvedett sérelmeket aznap este.

Amikor lehúzódtak, hogy felkészüljenek a következő hegymászásra, Raya tüntetőleg a motorháztetőn toporgott.

– Nem ígérem, hogy rendben lesznek a dolgok – vallotta be a boszorkány –, de már tapasztaltabban megyünk neki ennek az útnak. És a bizalommal kapcsolatos tanácsodat is megfogadom. – Hezitálva ugyan, de a fülemüle csak ráröppent a kinyújtott kezére.

Később, miután tábort vertek, és Serra viszonozta Raya korábbi nagylelkűségét, a fülemüle az illúzióplafont bámulva motyogni kezdett.

– Olyan volt, mintha... valami hátranyomorgatta volna a tudatomat. Tisztán észleltem mindent, de megfosztottak az irányítástól. Éreztem, ahogy mozog a szám, de a szavak nem az én szavaim voltak.

– Vigyázni kell ezekkel a lelkekkel – szögezte le a boszorkány. – Erőszakosak, mert ez az egyetlen módjuk a kommunikációra. Mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Hallottam olyan esetről, hogy a lélek órákig csüngött az áldozatán.

Raya összerezzent. – Meg az a... szurokszerű ízé... Egy pillanatra azt hittem, megfulladok tőle.

Serra szorosan hozzásimult, és lecsókolta a verejtékcseppeket a homlokáról. Hosszú percekig feküdtek így némán. Egyiküknek sem jött álom a szemére.

– Helen és az az alakváltó barátja – folytatta a boszorkány – együttműködtek valamin. Sosem találkoztam vele, de ha őt idéztem meg... Ha Helen egy barátjával művelte ezt...

– Mit művelt vele pontosan? – Raya félve kérdezett rá. Serrában fortyogott a megvetés.

– A szurok a szenvedésének kvázi mellékterméke. Olyan intenzív a kín, hogy az fizikai formában is kicsapódik. Vagyis ez azt jelenti, hogy az alakváltót feláldozták. Hogy mi célból, fogalmam sincs, de kiderítjük. Rowan meg elmehet a fenébe.

– És teljesen biztos vagy benne, hogy Helen felelős az alakváltó haláláért?

– Igen. Ki más végzett volna titkos kísérleteket az ő betonbiztos búvóhelyén?

– És ha valaki mégis megtalálta a kunyhót?

Serra elkomorult.

– Rowan már a puccs előtt is jelentősen erősebb volt a többieknél. Helent kivéve, persze. Ha ő képtelen volt ráakadni, akkor nekik sem sikerülhetett.

Raya hümmögést hallatott.

– Más is megerősödhetett azután, hogy szétestetek.

Serrának el kellett ismernie, hogy Raya rátapintott valamire, de nem akarta elfogadni. Egyetlen Rowannel megbirkózni is túl sok ideget plántált belé, hát még többel? Egyszerre csak egy dologra fókuszálj, ismételgette, de minél agyafúrtabb talányok kerültek napvilágra, annál kevésbé bírta tartani magát ehhez.

Legalább a Ratane-erdő terepe járhatóbb volt. Viszonylag egyenletesen emelkedő domb, sehol hirtelen mélyülő völgyek tátongó víznyelőkkel, vagy sziklás szakadékok csúszós talajjal. Az esőzés is alábbhagyott, a magasabb fekvésű területeken pedig, ahogy hűlt a levegő, egészen megszilárdult a talpuk alatt a föld. Serra már szinte émelygett a gyantaillattól, de Raya látszólag élvezte a környezetváltozást.