Hősakadémia - Társulás

VI. fejezet: Vigyázz, kész, harc!

Fél órával később a nézőtér megtelt izgatott zsivajjal, amit diákok, valamint hivatásosok sokasága keltett, és egy dolgos méhkast idézett meg. Mikor a VV hármasa fellépett a harc színterére és megállt annak közepén, a tömeg zúgása halk mormogássá csitult. Mana kezében egy hatalmas, kopott sötét fadobozt tartott, meglehetősen puritán díszítettséggel, tetején két kerek lyukkal.
– Kis figyelmet kérnénk! - fogott bele kihangosított beszédébe szokásos melegszívű óvónéni stílusában. - Régi hagyományaink egyike, hogy rábízzuk magunkat a szerencsére az ilyen játékok során. A nekem baloldali rekeszbe harcosaink nevét dobtuk be, a jobboldaliba meg a küzdelem fajtáját. Először kihúzunk egy nevet, aztán a harci felállást, majd mikor abból kiderült hány ellenfele lesz az első jelöltnek, kisorsoljuk az egy vagy több ellenfelét.
– Ennyiféle bemutató lehet? - kérdezte elámulva a többiekre nézve Kirishima Eijiro.
– Vajon mennyiben térnek el az ő bevett gyakorlataik a miénktől? Úgy hallottam, hogy vannak a mi országunkénál szigorúbb és megengedőbb államok is - tűnődött Momo, Toru és Tsuyu közt ülve.
– Hát, az majd mindjárt kiderül - közölte nemes egyszerűséggel Shoto.
Figyelmüket visszafordították a három hölgyre. Akik közül a kiképzőtiszt benyomását keltő már húzta is kifelé kezét a ládából, és felmutatta az ujjai közé csíptetett lapos és kerek tárgyat.
– A csalások elkerülése végett, ezeket a retinaszkennereket használjuk, amiken van egy olyan funkció, hogy megnevezi az utoljára őt használót. Mindenki kapott egy ilyet, majd leolvasást követően sterilizáltuk őket, így kerültek ebbe a ládába - magyarázta Mana. - Ha kérhetlek Manna.
Azzal a megszólított nő maga elé tartotta a kis eszközt és felnyitotta úgy, ahogy egy púderezőt szokás. A belső részen megnyomott néhány gombot, amit rögtön egy mellszoborszerű kép kivetülése követett elég nagy méretben. És ezáltal egy komoly tekintetű, hegyes állú, hosszúkás és nagyon szép metszésű arc vált láthatóvá.
Bőre sápadt volt, nagyon enyhe, matt fémes-ezüstös beütéssel, haja színre Mannáé volt, de apró hullámos, szeme mohazöld.
– Utolsó bejelentkező: Magor Marmu, Dúvad osztag, harcos név: Serpenti Negra - szólalt meg a szerkezetből egy gépies, liftes hang.
Erre kilépett a nagyobb diákjelöltek közül az egyik, felment a küzdőtérre, és lehúzta fejéről kámzsáját.
– S most, a küzdelem típusa - mondta Mana, majd másik társára vetette tekintetét. - Manana, lennél szíves?
Erre ő szélesen vigyorogva lecsapott a doboz tartalmára és mintha csúzliból lőnék ki, olyan sebesen is rántotta elő marokra fogott kezét, ami egy korong alakú tárgyat rejtett. Kinyitotta és vízszintesen elfektetve a kamera közeliből látható volt, hogy a gerincet képező kapocs szétválva egy VS-t formázott.
– Egy az egy elleni harc - hirdette ki Manana.
– S most - szólt ismét Mana -, az ellenfél.
Megint Manna nyúlt a láda mélyére és ismét egy kompúdert idéző kis objektumot emelt ki a nyílásból és elismételte ugyanazt a mozdulatsort. 
Erre megint megjelent egy fiatal lány arca, akinek sötét vörösesbarna, tépett végű és vállra omló haja volt. Vonásai neki maszkulinabbak voltak. Álla kicsit erősebb, arca szögletes, pofacsontja markánsabb, s bőrét azon a szakaszon szeplők borították. Szemei nagyok, de mélyen ülőek voltak, és sárgászöld borostyánszínben pompáztak.
– Utolsó bejelentkező: Magor Metsoma, Dúvad osztag, harcos név: Doess - majd az, akit a kép ábrázolt, követte az előbbi példáját, és felzárkózott a másik, fiatal társa mellé. 
– Ez aztán az ütős kezdés! - mennydörgött Manana hangja, visszhangot verve a lelátókról. - Egyből egy testvérharc! S nem is akármilyen, kérem szépen! Látványos formáját kapjuk a csetepaténak.

  
Azzal a három vezér levonult a pályáról, s Manna feléjük fordulva magához vette a korábban Mana által használt mikrofont.
– Harcosok! Alapállást felvenni! - hangzott a vezényszó szájából, s erre a két kisorsolt ifjú felállt egymással szemben, nagyjából öt méter távolságra a másiktól. - Magorokhoz méltó harcot várunk tőletek, se többet, se kevesebbet.
– Tiszteld a vadat! Tiszteld a vadászt! - kiáltották egyszerre a lányok.
– Mert csak a végén derül ki, melyik is voltál - szólalt fel kórusban a csapat, amiből kiváltak.
Időközben Manana a stadion gongjához sétált, majd leakasztotta annak ütőjét, a harcosok pedig levették és félredobták a testüket elfedő ruhadarabot.
– Voá! - kiáltottak fel többen is, legfőképp a fiúk közül.
Mineta Minorunak konkrétan könnyes lett a szeme, ugyanis leghőbb vágya teljesülni látszott.
Mindkét lánynak formás, de nem túl kisportolt teste volt, amit gogo táncosokéhoz hasonlító ruhával fedtek. 
Marmué egy fekete, szélespántú, egyszerűnek tűnő top, és ugyanolyan színű, combközépig erő szoknya volt. Bár cipő nem volt lábán, azonban kezein sárkánykarmokra emlékeztető fémkesztyűt viselt.
Metsoma ellenben egy nyitott hátú - sőt, túlságosan is mélyen nyitott - bíborszínű bodyt viselt, melléje egy combközépig érő, ruhájával megegyező színű csizmát. Rajta is ott voltak a karmos kesztyűk, s más közös pont is volt bennük.
Mindketten egyik fülükben egy-egy apró, agyar alakú fülbevalót hordtak és mindkettő öltözetének hegyes pikkelymintája volt.
Manana kezébe vette a kongatót és egy "Harc!" kiáltás kíséretében rávert a gongra egyet.